• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmajánló: Amy – Az Amy Winehouse sztori (2015)

Filmajánló: Amy – Az Amy Winehouse sztori (2015)


Sosem rajongtam Amy Winehousért, mivel egyszerű popénekesnőként tekintettem rá. Aztán a napokban megnéztem az Amy Winehouse sztorit, és azért elgondolkodtam a dolgon (mármint nem a rajongáson).
A film a tragikus sorsú énekesnő életét mutatja be dokumentarista formában. Megpróbálja belesűríteni 2 órába azt a 27 évet, amit a Földön töltött, ami Asif Kapadia rendező úrnak ez sikerül is. Nagyon féltem, hogy teljesen átlagos, vagy rajongói szemszögből megközelített félistennőszerű bálványmoziban lesz részem, ám pozitívan csalódtam. Először is Amy ugyanúgy része, aktív résztvevője a dokumentumnak, mint a megszólaltatott barátok, családtagok, zenészek, illetve a Winehouse-konstrukció dolgozói. Rengeteg az archív, kép- és videóanyag, amiket ügyesen vágtak össze a hangbeszámolókkal, és tévéinterjúkkal, studiómunkával, és fellépésekkel, ahol a nézők perspektíváját a dvd-minőséggel váltogatják. Mélyről indítunk, a család zsidó gyökereitől valahonnan Észak-Londonból. Az autodidakta Winehouse muzikalitása már a 14 éves korában készült videókon is hallható. Első hivatalos anyaga a Frank 2003 őszén jelent meg, ahol még tényleg igazi, valódi jazzt énekel, amit később aztán ő maga titulál elitista, kirekesztő műfajnak, és fordul afelé a zene felé, amit a magyar közönség is megismerhetett. Rossz családi helyzetét édesanyja és édesapja bátran meséli el, beismerik hibáikat, de megszólal férje Blake Fielder-Civil is, akinek szerintem az volt a foglalkozása, hogy ő Amy Winehouse férje. A menedzserek, zenésztársak, és példaképei is elismerően nyilatkoznak róla, sok esetben éreztem viszont, hogy hárították a felelősséget, és minden esetben azt hajtogatták, hogy ők megtették, amit megtudtak. Sok olyan video is szerepel, ami túllépi a privátszférát, és ma már azt mondanánk rá: kegyeletsértő. 27 év nem sok az ember életében, de ha ilyen energiával tolja nem csoda, hogy belerokkan, vagy belehal. Amy érzékeny ember lehetett, és azt hiszem pont ezek a receptorai tették lehetővé, hogy ilyen számokat írjon, és bár nem lettem rajongó, bevallom, hogy mint énekesnőt, és dalszerzőt maximálisan tisztelem, ehhez pedig kellett ez a film, hogy újraértelmezzem a vele kapcsolatos gondolataimat. Az első olyan zenész életrajzot filmélményem ez, ami letudott kötni, annak ellenére, hogy olyan távol esik tőlem a téma, mint Makó Jeruzsálemtől. Talán öregszem, és nyitottabb vagyok, nem tudom. Nem kell tehát megveszekedett Winehouse-fannak lenni ahhoz, hogy megnézd, bátran ajánlom punkoknak, rockereknek, rappereknek, és mindenkinek. Másszunk ki kicsit a saját kliséinkből. A rock and roll életmód, meg a csodálatos zenészdepresszió nem csak a Marshall-tornyok és szegecselt bőrdzsekik körében van jelen. Mindenhol ott kísért, és erről is szól az Amy Winehouse sztori, és ettől is szól mindenkinek.

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá