• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmajánló: 54 (1998)

Filmajánló: 54 (1998)

A hetvenes évek vége nem csupán a punkrobbanás csúcsát, emberjogi mozgalmak győztes harcát vonszolta magán, mint anyapávián a kölykét, hanem a disco-korszak végső virágba borulását is, melynek kelyhe maga volt a nagybetűs Club, a Studio 54. Egy hely, ahová csak az léphetett be, aki elég szép, különleges, divatos vagy őrült volt, hogy helye legyen az önfeledtségben tobzódó, drogoktól túlfűtött fajtársai között. Ennek a különleges kornak és helynek kíván emléket emelni jelen filmünk, mely nemes egyszerűséggel 54 névre hallgat.

Shane (Ryan Phillipe), a 19 éves, forró fejű kölyök ki akar törni a New Jersey nyújtotta egyhangúságból, ahol minden este ugyan azok az emberek veszik körül,  apja, a szürke percember sör-tévé tengelyen tölti estéit, s számára is csupán valami hasonlóan unalmas szellemi lapályt tartogat a jövő. Mi lehet alkalmasabb a kitörésre, mint a korszak krémjének szórakozóhelye? Így hősünk pincérként kezd el dolgozni Steve Rubellnek (Mike Myers), majd testi adottságainak, s törtető jellemének köszönhetően hamarosan mixerré léptetik elő. Magával ragadja a siker, a csillogás, pénz és a folyamatos buli, ami valóba nem ér véget. Az életük függ a folyamatos pörgéstől. Állandósult drogmámorban csak a külcsín számít, torzult világképet a nagy nevek, érvényesülés és a pénz irányítja, nomeg a menekülés a hétköznapi szürkeség elől.

Nem számít a szexualitás, tagadnak minden címkét, senki sem hetero, vagy buzi, férfi, nő, nem számít. A vagány kocsi, címlapfotó épp úgy velejárója az életmódnak, mint a pengét hugyozó tripper, vagy a túladagolás. Persze a felszín alatt a barátságok törékenyek, a felelőtlenség mögött gyengeségek lappanganak. Gyakorlatilag senki nem az, akinek látszik, vagy aminek hiszi magát. A vég természetesen – ahogy a valóságban is – gyors és kíméletlen összeomlás. Na nem a francia mozi stílusában, de épp olyan kiábrándulás, mint a legtöbb korszakváltó divathullám esetén.

Ugyan korszakalkotó filmről szó sincs, de a stílus illik a 80-as évekkel vajúdó, haldokló 70-es évek lázában égő életvitelhez. Gyors, ideges, heves és túljátszott. Amilyen az egész évtized volt. Elvégre akkor is akadt, aki csak élt a nagyvilágba, egyetlen célként a szórakozást ölelve szorosan magához. Vonagló, pőre testek, negédes dallamok, ütős drogok, könnyed életfilozófiák. Üdítőn színfolt a rock-legendákkal tűzdelt felhozatalban.

Austin Powerstől mentesen egész tűrhető Mike Myers, Salma Hayek maga a szex, a Sikoly előtti Neve Campbell, és a Cool túrát is megjárt Breckin Meyer passzolnak az összképbe. A Ryan gyerek amolyan Tom Cruise-féle törtető szépfiú, talán kevésbé idegesítő formában. Utórezgései kissé a 80-as évek zsánerfilmjeinek, de azért elmegy. Manapság sokkal rosszabb alakításokat magasztalnak az egekig.

Nem mondom, hogy discogömböt aggattam a plafonomra, vagy clublátogató, seggrázó díszpinttyé varázsolt volna az 54, a hangulatot mindenesetre jól hozza. Dokumentumértékű képet vázol elénk egy különös időszak furcsa embereiről. Nem mellesleg egy estére jó szórakozás. Mi kell még? Nem válthatja meg minden film a világot.

Imdb

Trailer:

-Árvai Levente-

Oszd meg

Szólj hozzá