Paddy and the Rats
2014-ben, a Váróteremben, a rájuk váró tömeg némileg leamortizálta a színpad előtt rögtönzött kordont. Mind jól éreztük magunkat, sör-, és borzuhanyra emlékszem… Most, két évvel később a Liget Fesztiválon Paddy O’Reilly és Joey MacOnkay volt a beszélgetőtársam. Többek között szó esett tavaly megjelent albumukról, a Lonely Hearts’ Boulevardról, tervekről, és pajkos delfinekről. (Az egy mondatra eső delfinek száma feltűnően magas volt az interjúban.) Korábbi tapasztalatom alapján vidám interjúra számítottam, és nem is kellett csalódnom…
(A nevetős részeket ezúttal- azok gyakorisága miatt – külön nem jelölöm)
A weblapotok helyén egy japán pornóoldalt találtam. Profilt váltottatok?
Joey: Emögött pénzügyi megfontolások állnak. A hagyományos weboldallal nem kerestünk egy fillért se, de mióta japán pornóoldalt üzemeltetünk, ömlik a pénz! Ebből élünk és a zene már csak hobbi!
Paddy: Olyan híres lett ez a japán fiú, aki a pornófilmben szerepel, hogy azóta minden turnénkra magunkkal visszük!
Az új lemezetek borítója szuggesztív- egy friss szívfájdalom átélője ennek hatására szívesen kitépné a sajátját, és fájdalma okozójáét is… Paddy, tudom, hogy a te terveid alapján készült a borító. Meg tudnád személyesíteni a központi figurát?
Paddy: Sokan csatlakoztak hozzánk, a fanklubunkhoz olyanok, akik nagyon magányosak voltak korábban, de itt közösségre, családra találtak. Róluk szerettem volna egy dalt írni és megszemélyesíteni őket ebben a magányos szívek sugárútján menetelő, kitépett szívű kalózban, aki egyedül küzd a saját fájdalmával, magányával.
Joey: Mindig élmény olyanoktól üzenetet kapni, akiknek depresszióból, válságból segített kiszabadulni a zenénk. Vannak vadabb, bulizós számaink, és vannak melankolikus hangulatúak is, így mindenki megtalálhatja azt, ami az adott lelkiállapotban a legtöbbet adhatja neki, amivel levezetheti a feszültséget, vagy amiben vigaszt találhat.
A helyenként komorabb szövegvilág egy nehéz időszak eredménye, vagy inkább egy komolyabb kitárulkozás szándéka áll mögötte?
Paddy: Voltak nehezebb periódusok. De a sötétebb hangulatú, komolyabb dalok korábban is részét képezték a zenénknek. Ezek tőlem származnak, és az új lemezünkön nagyobb teret kaptak. Általában Vince, Joey és én írjuk a dalokat, időnként Seamus is előáll szöveggel. Vince szövegvilága nagyon színes, szürreális, Joey a történelmi témákat kedveli- kalózok, kardozás, kicsi, csinos delfinek úszkálnak a tengerben…
Joey: Fiatalkoromban három filmkategória létezett: A kardozós, a szexelős, és ezek kombinációja-én ezeket a témákat hozom be a zenénkbe…
The Knack-féle My Sharona egyik nagy kedvencem, címe miatt ezt a számot hallgattam meg először az albumotokon. Elődjéhez képest a ti hölgyetek könnyebben osztogatja a kegyeit.
Joey: Egy pszichopata…
Paddy: Ez Joey szövege-persze először delfinekről akart írni…
Joey: Igen, de mindenképpen prostituált delfinről.
Paddy: Komolyra fordítva, azért lett ez a cím, mert szövegírás közben ezt a számot hallgattam. A refrén megszületett…
Joey: … és én megkaptam a feladatot, hogy a „My Sharona”-refrénre írjam meg a teljes további dalszöveget!
Történt már teljes hasonulás a karaktereitekkel, vagy „lerakjátok” őket a fellépés végével?
Paddy: Mikor fent vagy a színpadon, az egy teljesen más tudatállapot, az egy másik világ. Kicsit olyan, mint egy csoportos meditáció. A közös zenélésben összekapcsolódunk. De én a hétköznapokban is megélem a teljességet, különösen, mióta megszületett a kisfiam. Minden megvan, amit szerettem volna, minden területen. Van zene, van család, és ezek igenis összeegyeztethetőek. Mindkettőre szükségem van ahhoz, hogy teljes értékű életet éljek.
Joey: Bármi gondom is van az életemben, ha felmegyek a színpadra, azonnal ki tudom kapcsolni a problémákat. Kiadod a dühödet, mindent, ami bánt.
Túl vagytok a legendásan rázós hetedik éven is. Úgy tűnik, a ti kapcsolatotokat megerősítette az eltelt idő. Hogy éltétek meg az eddigieket?
Paddy: Gyorsan eltelt ez az idő, és nem érzem, hogy lett volna igazán rázós időszak. Összeveszünk-kibékülünk, vitázunk néha, de nincs ezzel gond. Van még bőven ebben a történetben, mert jól bírjuk együtt, sőt!
Joey: Nem csak, hogy együtt maradtunk, de nőtt is a csapat létszáma. Egyre nagyobb a stábunk, ott a hangmérnök, a színpadi gárda, a gruppik- utóbbiak férőhelyének biztosítása a turnébuszban fontosabb, mint a hangszereké!
Ha elkapnátok egy koboldot, mit kívánnátok tőle? (A fazék aranyon kívül, természetesen…)
Joey: Delfint mondtál? Én egy picike házat kérnék tőle a Karib tengeren, kulipintyót Dominikán… Paddyvel mindketten szeretjük a mediterrán vidékeket és a hideg sört.
Paddy: Egy soha ki nem fogyó söröskorsót!
– Két éve a következő tervekről beszéltetek: „évszakonként három új dal, dokumentumfilm, öt éven belül európai klubokban önálló fellépőként vonzani be több száz embert”. Mennyit valósítottak meg, mi az, ami még várat magára? Mi a következő két éves terv?
Paddy: A dokumentumfilm elkészült és egyre több európai klubba hívnak minket. És amit most nagy izgalommal várunk: ősszel az Ignite nevű amerikai punk bandával megyünk egy európai turnéra. (Lengyelország, Németország, Franciaország, Hollandia, Ausztria, stb…) A részleteket júliusban fogjuk bejelenteni, nagy lépés ez a zenekar életében. A másik tervünk, hogy összefogva más kelta punk bandákkal, és a francia The Moorings együttessel, akikkel már többször játszottunk együtt, márciusban, Szent Patrik nap környékén lesz egy közös európai turnénk. Most ezt szervezzük. Tavasszal új lemezt is szeretnénk megjelentetni. És két éven belül szeretném feleségül venni Joey-t.
Joey: A dolgok jelenlegi állása szerint van realitása a dolognak. Mivel mindketten házasemberek vagyunk, előbb el kell válnunk, de utána egybekelünk és örökbe fogadunk néhány férfit.
Utolsó szavaitok?
Paddy és Joey: (Az EB kapcsán) Hajrá Magyarok!!!