A Quimby idén már játszott szimfonikus zenekarral, cirkuszi artistákkal, láthattuk dalaikat képként, most pedig az őrületes fesztiválszezon után a nagyszínpadokról a meghittebb terekbe költözik és ősztől ismét egyik kedvenc játszóterén, a színházakban adja át magát az önfeledt muzsikálásnak. A Quimby Teátrumban előkerülnek a finomabb dalok, amelyek a zajos közeg helyett a megszentelt figyelemre vágynak és a színház intim közegében bontakozhatnak ki igazán, de itt akár a koncerteken gyakran elkiabált számok is színházi gúnyát ölthetnek. Hiszen éppen erre jó a színház: a szereplők gondtalan belefeledkezhetnek a játékba, míg a közönség nyugodtan elmélyedhet az elé tárt világban.

A Quimby tagjaitól amúgy sem állnak távol a teátrális eszközök, itt azonban egy teljes előadás szalad fel a történetek, dialógusok, gesztusok és némajátékok mentén felfűzött estére. A katartikus vég ezúttal sem maradhat el.