A tonalitás, a hangnemi ethosz, a hangnem-szinesztézia rendkívüli szerepet játszik Mozart életében. Életművében viszonylag ritkák a moll hangnemű alkotások, ezért különös jelentőséggel bírnak. Ezeknek a sorában a d-moll és a g-moll hangnemvezető szerepet kap. Mozart legszemélyesebb hangvételű szimfóniájába, a g-moll szimfóniába belesűrítette mindazt a tragikumot, amit a fiatalkori „kis” g-moll szimfóniában sejteni engedett, és amit későbbi kamarazeneműveiben, a hasonló hangnemben írt zongoranégyesben és még fokozottabban a vonós kvintettben megrázó erővel érzékeltetett.

Schubertre is nagy hatással volt a mozarti mű: V. szimfóniájának menüett tételében idézi fel Mozart szerzői hangját. 1816. június 13-án így ír naplójában: „Egy fényekkel telt szép nap élménye hatja át az egész életemet, mintha a távolban halkan visszaverődnének Mozart varázshangjai. Megmaradnak ezek a szép léleklenyomatok, amit az idő és a körülmények sem tudnak kitörölni, és az élet sötét pillanataiban távoli reményként fénylenek előttem. Ó Mozart, halhatatlan Mozart, mennyi jótékony élménnyel járultál hozzá egy reménytelibb, szebb élethez lelkünkben.”