• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Élménybeszámoló: Örökség Fesztivál 3. nap

Élménybeszámoló: Örökség Fesztivál 3. nap


Igen komplex és rétegelt feladat részt venni egy eseményen három minőségben. Az ember egyszerre fellépő, műélvező, és jót akaró „újságíró”, aki természeténél fogva (ellenben a többi kortárssal) a derekas dolgokat próbálja meglátni a hallottakból és látottakból. Mint fellépő, baromira izgatott voltam az Örökség Fesztivál miatt, mivel Tomi (ex-Anyám és Nyulam) barátom és gitáros kollégám hangzatos és szép előadásokat tartott meg-megguruzsmálva a mi kis brigádunkat a vasárnap 18:30-as nagyszínpados fellépés előtt. Mohón és játékos hangulatban, mint a gyerekek gurultunk le az Alföld Szívcsakrájába, a fejemben csak Jász Vegas néven futó Szolnokra. A szívem mélyén nagyon boldog voltam, hogy végre eljutottunk egy folk- és világzenei fesztiválra, hiszen talán ezzel a réteggel érintkezünk a legjobban zeneileg. Tekertünk rajta persze egy tisztességeset, ami miatt bennem volt a kísérletezésre kész autodidakta zenetudós is, hogy vajon miképpen reagál majd ránk a hallgatóság? A Tisza partján a gyönyörű belvárosi körülmények között felállított standok között családias hangulat uralkodik. Éppen a kolozsvári Modiwo lőtte be beláthatatlanul széles hangszerarzenálját, ami állítólag már jó régóta tartott (ennek okairól később). Talán az esőre álló idő, a fel-feltámadó szél, és a vasárnapi időpont miatt elég kevesen tették tiszteletüket az este folyamán, de úgy hallottam a pénteki és a szombati koncertek irdatlan cuhárékba csaptak át. Nem mondtam le semmiről, hiszen a népzene varázsa leginkább este bújik ki, a narancsban fénylő Hold mögül, hacsak a bákász nem zabálja fel. A hangosítással viszont akadtak gondok. A kisszínpad mondjuk, úgy szólt, mint az álom! A 2004 óta idén újra fellépő szolnoki Desperados mi ne csússzon ki a számon, kurva jó koncertet adott. A feszes spanyol és balkáni ihletésű dalok mindenkit odaszögeztek a sörpadokhoz, és ha nem is nyíltan, de legbelül bizonyára őrjöngtek. Minden szögben tökéletes arányok, tiszta kivehető, és élvezhető megszólalás, no meg muzsika. A hangosító kolléga viszont nem állt a helyzet magaslatán. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis, az alkohol nem élesíti az érzékszerveket. Nagyjából tökéletesre állítottuk be a cuccokat, de a koncert közben könnyedén észlelhető beállításokat végzett, ami miatt gyakorlatilag alig hallottuk egymást. Tomi kollégám eltűnt a háttérben, a dobosunk takarékon játszott, a basszus végig fingott, én meg hol üvöltöttem, hol meg csak zsizsegtem. A Rohadt sarok mondjuk jól sikerült, és bizonyára elkaptunk valamit abból, amit minden közös zenélésnél igyekszünk meglovagolni, mert a végére megjelent a vihar. Az ötödik szám környékén majdnem feladtuk, aztán egy utolsó hármas rohamra indultunk. A dalokat olykor megtörte egy kellemetlenül visszatérő sípolás, ami nem csak a produkciónkat akasztotta meg, de a közönség is minden bizonnyal rájöhetett, hogy a fül igenis egy érzékeny érzékszerv. Az utolsó két tételnél átdőltünk némileg a holtponton és megadtuk, amit meg lehetett, de még így sem tört fel belőlünk a progresszív táltos. Csüggedten jöttünk le a színpadról. Úgy éreztük magunkat, mint egy amatőr punkzenekar, de hol lelhetne máshol vigaszt a zenész, ha nem a közönség karjaiban? Többen jöttek vagy jelezték úton-útfélen, hogy: „Azért látszik, hogy nem vagytok amatőrök, de a hangosító jól kiszúrt veletek is.” A szervezés egyébként patent, tűpontos minden szerkezeti darabja akár annak a bizonyos Tigris tanknak. 21 év után ez persze nem kérdés, de én most jártam először az Örökségen. Fájdalmaimat csillapítandó azonnal vettem egy cseh kézműves sört, amit egész barátságos áron mértek a kongó söntésben.

Zenekari megbeszélésünk után fellélegezve ültünk vissza a helyünkre, hogy az amerikai The Brooklyn Gypsies formációját füleljük. Jó egy órát szenvedtek a hangosítással ők is, mivel a dülledt szemekkel a semmibe révedő Mr. Sound gyors ánglius egyetértésben tudta csak kifejezni, hogy vette az igényeket. A YES,YES,YES,YES,YES szavak sajnos nem visszacsatolások voltak, amiket a hangfalakból előtörő csillagközi pukkanások, és kínzással felérő magas frekvenciák is jeleztek. Az agyak összezsugorodása ellenére, a zenekaron már megjelent az idegesség tünetegyüttese. A fellépés előtt közvetlenül még lementek a színpadról, ami miatt azt hittük, hogy elmarad a buli. A közönség is szemfüles tagokból tevődött össze. Többen heccelték Mr. Soundot, és segítettek neki angolról magyarra fordítani. Aztán csak megszólaltak az amerikai cigányok, akik az utolsó pillanatban bevettek magyarokat is a zenekarba. Ezen last minute akció ellenére nem játszottak rosszul, sőt, nagyon is egyben voltak, a keleties oud központú muzsika, némi elektronikával nyakon öntve pedig kellemes élménynek látszott a hosszúra nyúló szeles éjszakán, amit mi sem bizonyított jobban, mint az erotikusan tekergő hölgyek, és ritmikusan mozgó urak kisebb csoportja. Lassan eljárt felettünk a relatív idő, és miután visszacájgoltunk fémszekereinkbe elindultunk az úton, amin jöttünk. Kár, hogy az előző két napot, ki kellett hagyjam, de ki tudja? Talán majd jövőre elmerülhetek az ethno-misztikában, és csak három nap után dugom vissza a fejem, erre a véges, technokrata világra. Hogy is mondja a modern csecsemő? Ja igen! OÁ!

Örökség Fesztivál facebook
Guruzsmás facebook
Modiwo facebook
The Brookly Gypsies facebook

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá