• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Egy szombat éjjel a Vasárnapi Gyerekekkel

Egy szombat éjjel a Vasárnapi Gyerekekkel

Az ArtJáró jó buli- ha vizuális, ha auditív élményre, ha ezek keverékére, vagy egy jó kevertre vágyunk, vagy ha egyszerűen csak ejtőznénk egyet az árnyas fák ölén, az Arton van(volt, lesz) a helyünk. Van kortárs, meg klasszikus, letisztult, meg extravagáns, és van Riki. A Riki…
És volt néhány Vasárnapi gyerek, akik tökéletes aláfestőzenét nyújtottak a telepi hangulathoz és az italozás különböző fázisaihoz a meghatottól a filozofikuson át a “holnaptól élni kezdek”-ig.

Nem, nem fogok keletkezés időpontokról írni, és hasonlítgatni, zenei hatásokról és áthallásokról papolni. Meg kinek milyen zenei előélete, munkássága van, ésmit tett, vagy nem tett le arra a bizonyos asztalra. Inkább csak leírom a hangulatokat, amiket bennem indukált
Darvas Benedek (ének, billentyűs hangszerek, teremin)
Dudás Zsombor Koala (dob, vokál )
Horváth Gábor (bass)
Keszei Krisztián (gitár)
Ádám Rita (vokál)
azaz a Vasárnapi Gyerekek.

Balaton után(vagy közben- hogy most átmosódott, vagy össze…) a színpadkép úgy alakult, hogy volt, aki ott maradt, volt aki elment, és később visszajött (Vígh Mihály- Balaton), és jött egy Nő is- Ádám Rita, aki úgy énekelt Proud Maryt, hogy arra Tina Turner is felajzva dobrokolt volna.
Van, aki a kikacsingatós, énekeltetős, tapsoltatós zenészeket kedveli. Jómagam azokért tudok igazán lelkesedni, akik úgy belefeledkeznek a zenélésbe, mintha nem is lenne közönség. Csak közösség van. Egy csoport, ahol mindenkinek fontos szerepe van. Nem csak a zenészeknek, hanem azoknak is, akiket megmozgat, megindít a zene. Oda-vissza áramlanak az energiák, zsigerből-zsigerbe.
Itt ez történt.
Mellőzve az önsegítő könyvek izzadságszagú banálgyűjteményének émelyítő sziruposságát, tömören megfogalmazták a tökéletes párkapcsolat titkát, miszerint:
“Bátran lehetsz hülye velem, bátran lehetek hülye veled…” Mi mást kívánhat az ember fia-lánya a lilaködös szerelem első bódulatának múltával is?!
Jó néhányan voltak bátran hülyék a színpad környékén is, mikor is a zene olyan egyedeket is képes voltak felrázni, és talpra ugratni, akik tetszhalott, mata részeg, életunt, hullafáradt állapotban voltak jelen.
Hallottam innen-onnan, hogy nagyobb teret érdemelne egy ilyen zenekar, fesztiválon, nagyszínpad, stb… Minek? Nem tűnt úgy, hogy kevesellnék.
Hátizsáknyi díszlettel, hangulatvilágítással és a Zenével kitágították a rendelkezésükre álló teret. Szóval tágult a tér, és görbült is, meg pulzált, és a zene átmosta és leöblítette a poros hallójáratokat és véredényeket.
Meghallgatásra, azután gyakori újrahallgatásra javaslom a zenekar két eddig megjelent albumát(meg az összes eljövendőt), a 2010-es Vasárnapi gyerekek-et (rajta az egyik kedvencemmé vált és fentebb idézett „Hidegfejű szerelmesem”-el) és a 2014-es Gyere Át – címűt.
Hogy milyen hangulathoz?
Amikor tele van a, és amikor minden félig üres, és nyűg van, meg fáj és zsibbad, meg amikor minden oké, de mégis kellene valami, ami nem az, ami megszokott.
Vagyis bárhol, bármikor, bármihez.
(Teremin- rajongóknak ébresztőhangként nyinnyegjen az Álomsziget!)

Oszd meg

Szólj hozzá