• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Egy hétfő este a Gitármánia jegyében- XXIII. Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor – Szolnok – Tiszaliget 2016. július 25-31.

Egy hétfő este a Gitármánia jegyében- XXIII. Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor – Szolnok – Tiszaliget 2016. július 25-31.

Három éve jártam először Gitármániában. Varázslatos hely, valahol a Tiszaliget legmélyén, árnyas fák alatt…

A nyári Tiszaliget nem csak méreteiben, hangulatában is tökéletes hely egy tábor lebonyolításához. (Ó, a retro diáktábor- fíling, ó azok a jó kis kilencven valahányas csiboros, cserebogaras, békagyűjtős, strandolós nyarak…)

És ha a dzsembori témája a ZENE, akkor az már csak hab a tortán.

A rendezvény huszonkét éves története alatt több ezer résztvevő, több száz zenekar fordult meg a helyszínen. Neves muzsikusok, zenetanárok, a hangtechnikai és zenei iparág szakemberi, oktatások, előadások, Magyarország legnagyobb könnyűzenei szakmai találkozóján.

Hétfő este a The Luckies, és a Margaret Island koncertje várta nem csak a táborlakókat, hanem mindazokat, akik voltak  szerencsések tudomást szerezni a eseményekről. (Sajnos még mindig sok szolnoki nem tud  a Gitármánia létezéséről.)

A 2015-ben alakult The Luckies, számomra nagy meglepetés volt. (TagokTim Atkins – ének, Horváth Soma – gitár,Springer Márton– gitár, Pongor Márton – basszusgitár,Stanfel Péter-dob)

Ott ugrál egy nagyon fiatal, bongyorhajú srác. Mögötte fél-vájt fülem számára is egyértelműen szívből és képzetten zenélő banda. Két perc alatt világossá vált, hogy nem  újabb egy nyári tinikedvenc- nyálbendről van szó, akikre jövő ilyenkor a kutya sem fog már emlékezni. (A vátesz szóljon belőlem…)

A tagokat a blues szeretete hozta össze, ez zenéjük alapja, melyet az indie, és a rock n roll –elemek tovább színesítenek. Már érezhető egy mással nem összetéveszthető zenei „íz”, ami alapján a banda könnyen beazonosítható lesz.

Bár nem régóta létezik a csapat, de már túl van két albumon: No Longer Blue EP (2015), Run With The Devil kislemez (2016). Előbbire a 70-es évek blues-rock hangvilága jellemző, Stones-beütéssel, néhol rockabilly, helyenként egy kis country- mindenből annyi, amennyi egy laza, de igényes albumhoz kell. A kislemez a hamarosan megjelenő nagylemezük előfutára.

A fiúk koncertjét a folk-pop hangzásvilágú, magyar népzenei elemeket is felhasználó Margaret Island fellépése követte.

„Stílus: Papírhajón Bolyongó, tiszta derű, elragadó akusztikus zene: ez a Margaret Island„. Eme meghatározással nem is tudok-akarok vitatkozni. Könnyed, lebegős hangok és hangulat, lélekemelő és szívfoltozó dallamok. A 2013-ban alakult együttes tagjai: Lábas Viki, Füstös Bálint, Törőcsik Kristóf, a koncerteken közreműködnek: Verók Tomi, Koltay Kurszán, Gerendás Dani, Sárkány Berci

A fiatal csapat már olyan elismerésekkel büszkélkedhet, mint például a Fonogram Díj, Az év felfedezettje (2016) , Hangfoglaló Magyarország Fődíj (2014), vagy egyéni sikerként Füstös Bálint „Az év zenei felfedezettje 2014”-díja.

A 2015 őszén „Egyszer volt” címmel megjelenő első nagylemezükről már számos dal vált slágerré. Fesztivál kedvenc a „Nem voltál jó”, a „Csillagtalan”-című népdalátdolgozás, a 2015-ös „Bolyongó”- című daluk pedig több héten át listavezető a Petőfi Rádión. A minden rádiós csapból özönvízszerűen ömlő „Eső” igazi fülbemászóként működik: bebújik, befészkel, és utána nagyon nehéz kifüstölni. Annak, aki már sokallja a rádiókban a dalt, javaslom, hallgassa meg egyszer (többször) élőben, a tömeggel együtt fújva- garantált libabőr.
Gitármániás fellépésükön a büfé előtti-körüli rész hamar megtelt, még a korlátokon is lógtak a hallgatók. A saját nótákon kívül bonuszban kaptunk még egy igen jól sikerült Joplin-feldolgozást is (Take another piece of my heart), egy vérpezsdítő dobszólót, na meg szívet-lelket. Ez teszi olyan szimpatikussá ezt a társaságot. Pozitív, életigenlő dalok, egyenként és csapatként is ütőképes, tehetséges zenészek, vidámság, tábortűz-hangulat.

Az egységnyi helyre jutó zenei tehetségek száma igen magas volt a napzáró jam session-ön, érdemes volt a koncertek végeztével a táborlakók „megmozdulására” is ott maradni.

Bár feltételezem, hogy a zenével nem csak hobbiszinten foglalkozó városiak (és azon túliak) tudnak a táborról, de bízom benne, hogy a szolnoki műkedvelő zenerajongók minél szélesebb tömegéhez is eljut a Gitármánia híre.

A nyári fesztiváldömpingben, illetve azok helyett a tömeget és lármát kevésbé kedvelők számára kínál szórakozási alternatívát, remek zenével és zenészekkel.

Oszd meg

Szólj hozzá