• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
EFOTT Szolnok, a 2. nap élményei

EFOTT Szolnok, a 2. nap élményei

Valamivel fél nyolc után fáradtam be a HÖOK sátorba a banzáj második, csütörtöki napján, mivel az onnan kihallatszódó lüktetést egyértelműen a Jaskasam zenekarnak tudtam be, de a sátorba lépve kiderült, hogy tévedtem. A Pozitív zenekarról még sosem hallottam ezelőtt, de biztosan fogok; teljesen élhető szkát játszottak az ismeretlen helyről származó (talán pesti?) arcok. A színpad előtt egy tíz éves forma kissrác táncolt, akit én a zenekar helyében egyből betennék a következő klipbe, remélem lesz róla majd videó a Youtube-on, hiszen többen megtalálták őt a kamerájukkal. http://www.youtube.com/watch?v=RJRBVhvbj1Q

Nyolc után meg is kaptam a szokásos high-quality reggae-t a szolnoki Jaskasam-tól. Az első szám – az igencsak jól sikerült Mission Impossible konverzió – után fel is pörgött is a sátorban összeverődött pár ember, szerintem a jelenlévők közül másnap reggel sokan keltek izomlázzal a lábukban. Én azért belecsempésznék több feldolgozást is a playlist-be; egyébként is hálás téma a műfajban eltérő zenék táncoskásítása, így a „két sima egy fordított” rendszer mentén haladva majd a saját számokat kevésbé ismerő embereket is megköthetik a koncert első percétől kezdve, mint fagyálló a nádiszopátát. Bocs, poszátát. Arról nem is beszélve, hogy az online támadás egy jól választott számmal a Youtube-on nem csekély nézettséget produkálhat, nagyobb hírnevet szerezve ezzel a zenekarnak (lásd CFC – Memories). Mindenesetre nagyon élveztem, és nem a koncert előtt kóstolt amszterdami levegő miatt.

Közben már javában bölcsészkedett a Pepsi-n a 30Y, mire harmadmagammal odaértünk, nem sokkal utána már bele is ültem egy vágóképbe véletlenül, miközben elméláztam azon, hogy mikor szakad el egy bungee jumping-os gumi. Az ipszilont nem féltem, valószínűleg addig lesz közönsége, amíg zenél, engem speciel egy szám érdekelt, amit a koncert végére sikerült is kibogozniuk, de a többi ezer ember – lányok főleg – minden számot végig asszisztált Zolival. Nyugodtan játszhattak volna még, hogy elvegyék az időt az utána következő Republic-tól, aminek akkora tábora volt, hogy tíz perc alatt tudtam csak megkerülni, hogy elbújjak a repülő bálnák és a húsz éve elszállni akaró kismadár elől valahol a Rauch Beégetőben; igazán elengedhetnék már, ha repülni akar, hát hadd menjen a szerencsétlen.

Az est fénypontja a Beégető-beli The Carbonfools volt, aki nem ismeri, az magára vessen, az ország egyik legigényesebb elektro-pop-rock formációja, élén az ügyeletes szépfiúval, Fehér Balázzsal. A koncert előtti percekben alig húsz ember indult az első sorba, de néhány szám után megtelt a sátor. A kutya nem mondaná meg, hogy magyarok. Világszínvonal, felesleges is többet írni róla, link alant.
http://www.youtube.com/watch?v=_YErPNHhyIU.

Oszd meg

Szólj hozzá