Többször foglalkoztam már az oldal keretein belül Pintér Gábor, alias Copy Con munkásságával, de úgy látszik, a szolnoki ganjaman olyannyira produktív, hogy megjelent kiadványainak száma kimeríthetetlennek látszik.
Hogy munkássága összesen hány dalt számolhat, azt már a Jóisten se tudja, hiszen csak a 2012-ben megjelent, ConRAGGAzin 4. című kiadványa 17 tracket tartalmaz, plusz a digipack formátumban hozzácsapott bónuszokat, ami csak megjegyezném, mindenféle érdekességekkel együtt 14 plusz tételt jelent! Azért valljuk be, 31 dal nem kis mennyiség, tekintve, hogy átlagosan minimum három perces játékidőt megütő darabokról van szó. Néhány előadó gyakorlatilag több éves aktív munkássága során képtelen annyi előadható számot produkálni, mint Copy Con egymaga, egyetlen lemezére, ami azért, még ha nem is kedveljük a munkásságát, valljuk be, kifejezetten becsülendő dolog.
A lemez címe, a ConRAGGAzin 4., utalás az előadó kezdetekkor megjelent három albumnyi zenei anyagának címére. A ConRAGGAzin első három része az első hivatalos Copy Con lemez előtt jelent meg, és az interneten terjedve hozta meg szolnok Bob Marley-jének a(z el)ismertséget. Ebből a szempontból a cím persze megtévesztő is lehet, hiszen az egyszeri hallgató azt is gondolhatná, hogy Copy Con demós korszakából fennmaradt, kiadatlan dalok gyűjteménye, vagy épp az azóta újra nem rögzített dalok csokra a ConRAGGAzin 4., a valóság azonban egészen más. A lemez javarészt korábban meg nem jelent, új dalokat tartalmaz, a korábban már említett bónusz tételek közt pedig olyan gyöngyszemeket találhatunk, mint például Copy korábbi, egyszemélyes projektjének, a Bűnös Alkonynak a dalait, illetve más, neves hazai rap előadókkal készült közös számait és közreműködéseit.
A dalokról egyébként túlzottan sok újdonságot nem lehet elmondani, aki ismeri az előadó korábbi munkásságát, az nyilvánvalóan ebben az anyagban sem fog csalódni. A korong főként bulizósabb, ragga-dancehall tételeket vonultat fel, megtalálhatóak azonban itt is a leülősebb, nyugisabb, elszállós Copy Con darabok, melyek nagy valószínűséggel erőteljes marihuánafüstben pácolódva íródtak. Egy-két track azonban meglehetősen melankolikus, társadalomkritikus hangvételű, például a hajléktalanok problémáival foglalkozó Hontalan Dal, ami kifejezetten kellemes meglepetés a buliról, a gandzsáról, na meg az előadóról magáról és munkásságáról szóló számok folyamában. A lemez hangmérnöke egyébként Deseő Balage (mennyire snassz lenne már, ha egy hangmérnök-producert egyszerűen Balázsnak hívnának?), akinek nevéhez többek között a Ladánybene 27, az Animal Cannibals, és Sub Bass Monster anyagai is köthetők. A hangzásban pedig nincs is hiba, kiforrott stúdióminőség, kifejezetten élvezetes.
Habár személy szerint fenntartásokkal viseltetek Copy Con munkássága iránt, azért, ha pártatlan szemszögből szeretném ismertetni a lemezt, akkor mindenképp el kell mondanom, hogy nincs ebben hiba, élvezetes, lazulós, tingli-tangli dancehall/ragga anyag, csak úgy, mint az előadó többi kiadványa. Azonban számomra 31 dal egyszerre rengeteg, iszonyatos mennyiség. Ennek bőségesen elég lett volna a fele, sőt, a harmada is egy lemezre, ugyanis hiába szól pöpecül a korong, hiába hozza hibátlanul a ragga életérzést, nagyjából 5-6 tétel után számomra elképesztően monotonná válik, és 31 számot végighallgatni egyszerűen maga az örökkévalóság.
Copy Con fanatikusoknak nyilván melegen ajánlott a teljes anyag beszerzése, azonban azoknak, aki még csak ismerkednek Pintér Úr munkásságával, azt javasolnám, csak szemezgessenek, mazsolázgassanak a ConRAGGAzin 4. bőséges felhozatalából, úgy egészen biztosan nem fogják elcsapni a hasukat a nagy adag, tömény raggamoffinnal, és a jövőben is kívánni fogják a Copy Con utánpótlást.
