Többször foglalkoztam már az oldal keretein belül Pintér Gábor, alias Copy Con munkásságával, de úgy látszik, a szolnoki ganjaman olyannyira produktÃv, hogy megjelent kiadványainak száma kimerÃthetetlennek látszik.
Hogy munkássága összesen hány dalt számolhat, azt már a Jóisten se tudja, hiszen csak a 2012-ben megjelent, ConRAGGAzin 4. cÃmű kiadványa 17 tracket tartalmaz, plusz a digipack formátumban hozzácsapott bónuszokat, ami csak megjegyezném, mindenféle érdekességekkel együtt 14 plusz tételt jelent! Azért valljuk be, 31 dal nem kis mennyiség, tekintve, hogy átlagosan minimum három perces játékidÅ‘t megütÅ‘ darabokról van szó. Néhány elÅ‘adó gyakorlatilag több éves aktÃv munkássága során képtelen annyi elÅ‘adható számot produkálni, mint Copy Con egymaga, egyetlen lemezére, ami azért, még ha nem is kedveljük a munkásságát, valljuk be, kifejezetten becsülendÅ‘ dolog.
A lemez cÃme, a ConRAGGAzin 4., utalás az elÅ‘adó kezdetekkor megjelent három albumnyi zenei anyagának cÃmére. A ConRAGGAzin elsÅ‘ három része az elsÅ‘ hivatalos Copy Con lemez elÅ‘tt jelent meg, és az interneten terjedve hozta meg szolnok Bob Marley-jének a(z el)ismertséget. EbbÅ‘l a szempontból a cÃm persze megtévesztÅ‘ is lehet, hiszen az egyszeri hallgató azt is gondolhatná, hogy Copy Con demós korszakából fennmaradt, kiadatlan dalok gyűjteménye, vagy épp az azóta újra nem rögzÃtett dalok csokra a ConRAGGAzin 4., a valóság azonban egészen más. A lemez javarészt korábban meg nem jelent, új dalokat tartalmaz, a korábban már emlÃtett bónusz tételek közt pedig olyan gyöngyszemeket találhatunk, mint például Copy korábbi, egyszemélyes projektjének, a Bűnös Alkonynak a dalait, illetve más, neves hazai rap elÅ‘adókkal készült közös számait és közreműködéseit.
A dalokról egyébként túlzottan sok újdonságot nem lehet elmondani, aki ismeri az elÅ‘adó korábbi munkásságát, az nyilvánvalóan ebben az anyagban sem fog csalódni. A korong fÅ‘ként bulizósabb, ragga-dancehall tételeket vonultat fel, megtalálhatóak azonban itt is a leülÅ‘sebb, nyugisabb, elszállós Copy Con darabok, melyek nagy valószÃnűséggel erÅ‘teljes marihuánafüstben pácolódva Ãródtak. Egy-két track azonban meglehetÅ‘sen melankolikus, társadalomkritikus hangvételű, például a hajléktalanok problémáival foglalkozó Hontalan Dal, ami kifejezetten kellemes meglepetés a buliról, a gandzsáról, na meg az elÅ‘adóról magáról és munkásságáról szóló számok folyamában. A lemez hangmérnöke egyébként DeseÅ‘ Balage (mennyire snassz lenne már, ha egy hangmérnök-producert egyszerűen Balázsnak hÃvnának?), akinek nevéhez többek között a Ladánybene 27, az Animal Cannibals, és Sub Bass Monster anyagai is köthetÅ‘k. A hangzásban pedig nincs is hiba, kiforrott stúdióminÅ‘ség, kifejezetten élvezetes.
Habár személy szerint fenntartásokkal viseltetek Copy Con munkássága iránt, azért, ha pártatlan szemszögből szeretném ismertetni a lemezt, akkor mindenképp el kell mondanom, hogy nincs ebben hiba, élvezetes, lazulós, tingli-tangli dancehall/ragga anyag, csak úgy, mint az előadó többi kiadványa. Azonban számomra 31 dal egyszerre rengeteg, iszonyatos mennyiség. Ennek bőségesen elég lett volna a fele, sőt, a harmada is egy lemezre, ugyanis hiába szól pöpecül a korong, hiába hozza hibátlanul a ragga életérzést, nagyjából 5-6 tétel után számomra elképesztően monotonná válik, és 31 számot végighallgatni egyszerűen maga az örökkévalóság.
Copy Con fanatikusoknak nyilván melegen ajánlott a teljes anyag beszerzése, azonban azoknak, aki még csak ismerkednek Pintér Úr munkásságával, azt javasolnám, csak szemezgessenek, mazsolázgassanak a ConRAGGAzin 4. bÅ‘séges felhozatalából, úgy egészen biztosan nem fogják elcsapni a hasukat a nagy adag, tömény raggamoffinnal, és a jövÅ‘ben is kÃvánni fogják a Copy Con utánpótlást.