• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Portré



Portré: Pintér Gábor alias Copy Con

Copy Con 1983. március 2-án született Szolnokon Pintér Gáborba zárva. Kezdetben rapperként tevékenykedett és 1996-ban ebben a minőségben lépett először színpadra. Középiskolában és utána is olyan formációkban vett részt mint a: KonTour, Dynasztija, vagy a Flegmadogs. Közben ízlésvilága tágulni kezdett, így a reggea és a dancehall felé fordult. Az első komolyabb előrelépés azonban a Tigris (A Kettőt szívok című dalra biztosan sokan emlékeznek) nevű ska-punk zenekarban történt meg, ahol Raggadozó művésznéven mc-zett. Emellett bőven jutott ideje a saját projektjére és Conraggazin néven háromlemeznyi anyagot spóraként szórt szét az interneten. Hivatalos szólódebütje a Szolnok city 2005-ben jelent meg, amiről több nóta is slágerstátuszba került, a Ganjamama című pedig egyenesen a Nyócker betétdala lett. Felbuzdulva a sikereken megturnéztatta a lemezt, és az ország minden pontján füstbe burkolta a reggea-re éhes fejeket. 2007-ben jött ki a Nép hangja (teljes lemez a hivatkozás mögött) című gyűjtés, amit az MR2 Petőfi Rádió annyira nyomott, hogy brutálisan megszaporodtak a koncertfelkérések. Ehhez a kihíváshoz már zenekart kellett szervezni, így született meg a Freedom Fighterz, Copy Con kísérőzenekara. 2010-ben Irónia címmel egy visszafogottabb matériával jelentkezett, amiről sokan hiányolták a raggát, és a rá jellemző kicsit agresszívabb előadásmódot. Itt érezhető talán először, hogy ahogy az ifjonti hév alább hagy, és egy csendesebb, tűnődőbb Copy Con szólal meg. A vele olvasott interjúk során a boncasztalra került Szolnokkal való kapcsolata is. Hosszú ideig pincérként dolgozott, majd karrierje beindulása után kizárólag a zenére összpontosított, és Budapestre költözött. Ahogy mondja, neki ez még mindig egy batár nagy hely. Nem is nagyon jött az ihlet abban az időszakban, és inkább pultos állást vállalt egy pubban. Szolnokra nem akart visszamenni, mivel úgy érezte Budapest egy furcsa és fontos állomás az életében, ugyanakkor a fővárosban találta meg az igazi gyökereit, amik szülővárosához kötik. Abból való ő, és ami ínyenccé teszi munkásságát az valójában az, ahogy egy tőlünk teljesen idegen zenei kultúrába képes beemelni a mi rideg valóságunkat. Van valami groteszk abban, ahogy a Szolnok és Babylon átfedik egymást, de az elsőre furcsának tűnő szimbolika mellett is tökéletesen értem mit érez, és mire gondol. A zene az nyilvánvalóan valamennyire hígítva van, vagy legalábbis modernebben szólal meg, mint egy Toots and The Maytals 54-46 Was My Number, de alkalmazkodni kell a kor- és földrajzi viszonyokhoz is, elvégre nálunk nem őshonos a műfaj. A ragga magyar hangjaként is emlegetett Copy Con nem jelölt ki célt magának, tehát valójában nem tudja, hogy meddig fogja és lehet ezt csinálni, de nem is hiszem, hogy izzadnia kellene…



Portré: Verseghy Ferenc

Verseghy Ferenc 1757. április 3-án született Szolnokon. A család egyik ága Nógrádban, a másik a Jászságban élt, s büszkék voltak kisnemesi származásukra – szerény életkörülményeik ellenére. A család neve eredetileg Verseg, pest megyei község elnevezéséből származik, amely előnév mögül elkopott az eredeti családnév. Apját, Verseghy Ferencet, aki sóházi tiszt volt, korán elvesztette, de az utána maradt szerény örökség lehetővé tette fia továbbtanulását. Tanulmányait 1766-ban Pesten kezdte, a jó nevű piarista gimnáziumban. A kegyesrendi tanárok egy életre meghatározták a fiatal fiú széleskörű tudományos érdeklődését. Édesanyja, Schaibl Erzsébet hamarosan újból férjhez ment Vigh Ignác uradalmi számadóhoz Egerbe. Így Verseghy 1769-től az egri jezsuita gimnáziumban folytatta tanulmányait. A gimnázium elvégzése után, anyagi megfontolásból papnak tanult – mivel az egyház ingyenes oktatást biztosított az értelmesnek bizonyuló diákoknak a papneveldékben. 1771-től teológiát hallgatott, az előkészítő osztályok elvégzése után 1774-től még két esztendeig, ám a parvus actus elől meghátrált. 1777-ben kilépett a papi szemináriumból. Budára költözött, beiratkozott a királyi várpalotában székelő egyetemre. 1778. március 13-án Jenő (Eugenius) néven belépett a pálos szerzetesrendbe, s noviciusként Márianosztrára került kiküldetésre. Tanulmányai folytatását Nagyszombaton kezdte 1779-ben, a pálos főiskolán, ahol fiatal növendéktársait héber és görög nyelvből oktatta. Emellett már ekkor jól tudott németül, latinul, később franciául és olaszul is. 1781. április 22-én Esztergomban fölszentelték, áldozó papként. A budai egyetemen 1782-től felsőbb matematikát és teológiát hallgatott. 1783-ban filozófiai doktorrá, 1784-ben pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd Pesten hitszónok, akinek beszédeire távolabbról is eljártak. A matematikai, hittudományi és bölcsész tanulmányok mellett zenélni is tanult, dalokat szerzett, remek énekhanggal bírt, hárfán játszott. A későbbi éveiben jól jött a zenés tudománya, mikor anyagi nehézségein a zeneoktatás és dalszerzés segítette át. 1786-ban II. József eltörölte a rendeket, Verseghy édesanyja otthonában sajtó alá rendezte addig megírt szentbeszédeit. Hiába pályázott meg egy prédikátori állást, mert bűnösnek ttitulálta kapcsolatára hivatkozva Herpi Krisztina volt klarissza apácával, s szabadelvű szónoki stílusa végett elutasították. Ehelyett áthelyezték katonai lelkésznek Kiscellre. Tábori káplán lett. A török háborúban, a Zimony melletti főhadiszálláson megbetegedett, s ízületi bántalmaival hazatérése után három és fél esztendeig kezelték. Hivataláról is kénytelen volt lemondani. A betegágyban szenvedés időszakában ért a verselgető papból valódi költővé. Verseit kötetbe rendezte, s az iratokat sorra eljuttatta a hivatalos cenzorokhoz. Nyomtatásban való megjelenésüket az egyház gáncsolta el. Nevelőapja eközben elhunyt, így az újból magára maradt édesanyja hozzá költözött. 1790-től rendszeresen jelentek meg versei a Magyar Museumban, eleinte V.F. pap álnéven. Szoros barátságot tartott fenn a kor költői életének neves alakjaival, például…



Portré: Kis Judit (Judy)

Judy, alias Kis Judit, a Groovehouse formáció ismert énekesnője 1974. október 30.-án született Szolnokon. Mint ahogyan az a hasonló kaliberű előadóművészeknél általában lenni szokott, már kiskorában is énekesnő szeretett volna lenni, és ez az ambíció határozta meg gyakorlatilag egész életét. Tizenöt éves korában nyert felvételt a pesti OSZK stúdióba, innentől kezdve karrierje egyenesen felfelé ívelt, és még egy brutális, szinte halálos kimenetelű autóbaleset sem tudta megállítani abban, hogy a későbbiek folyamán elérje maga elé kitűzött céljait és megvalósítsa gyermekkori álmát. Kis Judit, azaz Judy végzettségét tekintve varrónő. Szakmájában azonban sosem tevékenykedett, iskolába járni nem szeretett, minden más jobban érdekelte a tanulásnál és ruhák értelmetlen összeöltögetésénél, foltozásánál. Gyakorlatilag csak egyetlen cél lebegett előtte egész gyermekkora folyamán: Szeretett volna híres énekesnő lenni, aki a kultúrára szomjas magyar közönségnek csepegteti szürke mindennapjaiba a modern tánczene mézédes nektárját. Szülei 1995-ben íratták be a budapesti OSZK-ba, ahova aztán heti rendszerességgel járt énekelni. Ezekben az időkben már rengeteg zenekarban meg is fordult énekesnőként, többek közt a helyi vendéglátós banda dalospacsirtája is ő volt, mely pozícióban nem pusztán tehetségét sikerült megcsillogtatnia, de egy kis zsebpénzhez is könnyedén hozzájuthatott. Önálló előadóként először az 1995-ös Pop-rock Fesztiválon debütált, első szólólemeze pedig nem sokkal később, Vad Tangó címen látott napvilágot. Szólókarrierje mellett olyan sztárprodukciókban vokálozott, mint a felejthetetlen, irodalmi mélységű dalszöveggel megáldott Érezd a Ritmust! című opuszt is jegyző Skyland, vagy a magyar humor kvintesszenciáját jelentő Irigy Hónaljmirigy. Az akkor még duó formában (Bogár Miklós és Kárpáti Zsolt) felálló Groovehouse együttes 1998-ban kereste fel a művésznőt, és készülő lemezük egyik dalához kérték fel vendégelőadónak. A kapcsolat azonban hamarosan szorosabbra fonódott, és Judy októberében csatlakozott a szóban forgó együtteshez, ekkor még talán nem is sejtve, milyen meglepetéseket és sikereket tartogat számára a szárnyát bontogató popzenei formáció. Saját elmondása szerint eleinte nem jósolt túlzottan sok jövőt a zenekarnak, még annak ellenére sem, hogy Kárpáti Zsolttal, a banda egyik oszlopos tagjával hamarosan egyfajta laza érzelmi kötelék is elkezdett kialakulni kettőjük között. A Zsolttal kialakulni látszó szerelem kapcsolat azonban első fázisában nem tudott működni, hiszen Judy képtelen volt különválasztani egymástól magánéletét és a fáradtságos munka rögös útjait. A sors az 1998-as év végén nem volt kegyes hozzá, december 14.-én ugyanis zenésztársával, Zsolttal együtt egy rádiós felvételre tartottak a 4-es főúton, mikor is önhibájukon kívül súlyos, halálközeli autóbalesetet szenvedtek. Autójuk egy két pótkocsis, megvilágítatlan teherautóba legalább százzal hajtott bele. Az gépkocsiban rajtuk kívül a Megasztár című tehetségkutatóból ismert Baktai Anikó is jelen volt. Az autóban…



Portré: Székely Mihály

Jászberény valami kultúrhérosz termelő központ lehet a környéken. Székely Mihály világhírű operaénekest is ők adták a világnak. A gyökereket és nagy történelmi időket újra- vagy csak egyszerűen felfedezendő lássuk hát ki is volt ő pontosan? Spagatner Mihály néven született 1901. május 8-án Jászberényben jómódú polgárcsaládba, ahol mindenki szerette a zenét. Három testvére is játszott hangszeren. id. Rácz Aladár tanította hegedűre, de ő inkább az éneklés és a sport felé hajlott annak ellenére, hogy a kántor szerint sem hanggal sem hallással nem rendelkezett.  Gimnáziumi tanulmányait Budapesten fejezte be. Itt magánúton tanult éneklést László Gézánál, aki korának meghatározó alakja volt az opera világában. 1923-ban próbaéneklésre ment a Mester kíséretében, ahol a történet szerint báró Wlassics igazgató mikor a neve felől érdeklődött, László úr egyből rávágta: Székely Mihály. Nevét tehát innen kapta. Egyébként élete tele volt legendákba illő fordulatokkal. 1923-tól kerek 40 éven át, 1963-ig bekövetkezett haláláig volt a társulat tagja. A visszaemlékezések szerint éneke nyers, és erőtől duzzadó volt, de olyan muzikalitás jellemezte, hogyha kellett átírta a szólamot, hogy kitudja énekelni a darabok egyes részeit. A történet szerint Bartók hozzá igazította A kékszakállú herceg várának főszerepét is. Ez munkásságának egyik legfontosabb szerepe, amit pályája során többször előadott külföldön is, többek között 1956-ban Hollandiában, 1957-ben Franciaországban, 1962-ben pedig az Egyesült Királyságban. 1925-ben leszerződtette a bécsi opera is, de barátja tanácsára Magyarországon maradt. A 30-as években viszont bejárta Európát Ausztriától Spanyolországig. Berlinbe is szerződtették, ám a jól ismert feszült történelmi helyzet miatt ezt sajnos vissza kellett mondania. A II. világháború és a zsidótörvények őt is utolérték, és bujdosni volt kénytelen. Érdekes viszont, hogy a Nyilas Hatalomátvételig a hatalom, nem mert hozzányúlni. A Nyilas-uralmat és Budapest ostromát Kispesten húzta ki egy plébánián, ahol az volt a munkája, hogy a  papnak minden reggel kitöltötte a misebort. 1945 március 15-én tért vissza a színpadra Tiborc szerepében. 1947-ben Dallasba utazott Doráti Antal karmester meghívására, majd a New Yorkban található Metropolitan Operaház szolgálatába állt. Az újonnan kialakuló rendszer és a kibontakozó hidegháború miatt az állam korlátozta külföldi mozgását. Így is járt a Szovjetunióban illetve sok más európai országban, viszont az 1950-ben tartandó egyesült államokbeli szereplését így is lekellett mondania. Ránki György Pomádé királyának köszönhetően újra helyreállt nimbusza, amit a kultúrpolitika is elismert. 1949-ben és 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Társadalmi szerepe és művészi státusza miatt megengedhetett magának a korban szokatlanul szemtelennek számító dolgokat, így Rákosi-paródiát is. 1952-ben azonban megütötte a bokáját. Egy a török követségen tartott összejövetel és mulatozás után a rendszer…



Portré: Cozombolis Leonidász Péter

Cozombolis Leonidász Péter, ismertebb nevén egyszerűen Cozombolis 1979. május 20.-án, Szolnokon született görög származású magyar énekes és dalszövegíró. A médiából ismert Cozombolis elnevezés magába foglalja az ő előadói munkásságát, és egyúttal a mögötte álló, fiatal zenészek alkotta csapatot is. Cozombolis zenéje egyfajta mediterrán hatásokat tükröző dallamos pop-reggae-rock, szövegei pedig legfőképpen pozitív energiákat és életérzést sugároznak. A fiatal Cozombolis Péter saját elmondása szerint régen nagyon sokat focizott, napirendjében napról napra követték egymást az iskola utáni edzések, egészen tizennégy éves koráig, mikoris egy ellógott tréningnek köszönhetően megcsapta őt az szabadság szele, és a Szolnok utcáin történő csavargásnak köszönhetően megtapasztalta, mik is az igazán fontos dolgok az életben. Ekkor döntött úgy, hogy elhajítja a focilabdát, és helyette kézbe veszi az otthon porosodó, rossz állapotú akusztikus gitárt és a sportolás helyett inkább a zenélésnek szenteli életét. Az első akkordokat egy vele közös utcában lakó fiútól tanulta, ezután igazi punkos attitűddel, csak úgy belevetette magát a zeneiparba, és osztálytársaival megalapította élete első garázszenekarát. Karrierje elején Cozombolis több együttesnek is tagja volt, többek között basszusgitározott az N.C.W.(Nuclear Cat War) nevezetű ska-punk bandában, gitározott a Tenkes kapitánya névre keresztelt stoner-metal együttesben, valamint szintetizátorozott az industrial-metal sötét vizein evező Rémkoppantókban (nem összekeverendő az azonos nevet viselő, nemzeti-szocialista elveket valló zenekarral) is. 2006-ban, még az első saját nagylemezének megjelenése előtt résztvevője volt a Reggae Rodeo 2006 elnevezésű reggae-ska turnénak. Ezen kívül számtalan szolnoki formációban találkozhattunk vele, és külön érdekesség, hogy egy téli turnéidőszak erejéig még az Ossian zenekar kék csíkos Barkas tipusú turnébuszát is ő kormányozta. Első lemezének zenei anyagát 2003-ban, Tóth László nevű barátjával közösen kezdte el összeállítani, a munkálatok során pedig komplett zenekart szervezett maguk köré. Az ominózus anyag 12 dala 2004 tavaszára készült el. Cozombolist a siker útján Szőke András Szolnokon forgatott, Zsiguli című filmje indította el. A dalszerző fiatal a filmforgatás során személyesen ajánlotta be zenéjét a rendezőnek, akinek olyannyira megtetszik a produkció, hogy egy korábban nem rögzített Cozombolis szerzeményt választott a film főcímzenéjének. Ezután már egyenes út vezetett az országos ismertség és a siker felé. Könnyebben ment a kész dalokkal a kiadóknál történő házalás, és végre a zeneipar nagykutyái is rábólintottak az olyan dalok piacképességére, mint a Zenétől felforr a vérem, vagy a Valami most kezdődik el. Első, hivatalos nagylemezének zenei anyaga 2006-ra készült el, és 2007-ben jelent meg, Valami most kezdődik el címmel, az album első kislemeze azonban azonos címen már 2006 júliusában napvilágot látott. A dalhoz készült klip rögtön a harmadik helyet…



Portré: Rácz Aladár

Rácz Aladár Jászapátiban született, 1886. február 28-én, tizennégy gyermekes cigányzenész család harmadik gyermekeként. Édesapja a helyi cigányzenekar brácsása volt, és már három és fél éves korában megkezdte tanítani fiát – hallás után, mivel a kottát nem ismerte. Visszaemlékezéseiben úgy fogalmazott, hogy abban az időben a szokásjog szerint megkérdezték a gyerektől, milyen hangszeren szeretne játszani. Az asztalon fekvő cimbalomra esett a választása. Apja megmutatta a hegedűjén, hogyan kell a nótákat játszani, amit aztán a gyerek igyekezett fél óra alatt ledarálni, mert a barátai az utcasarkon fütyültek, hogy menjenek már fürödni. Nyolc-kilenc éves korában felvették apja zenekarába, mondván ott minden nótát megtanulhat. Első koncertjét a jászberényi Lehel kávéházban adta. Tizenhat éves korában felköltözött Budapestre, ahol az EMKE kávéházban zenélt esténként. Ekkor kezdett kinyílni a világ a fiatal zenésznek. Saját szavait idézve: „Az volt akkor számomra a világ közepe. Nekem nagyon tetszettek itt a fényes lámpák. Valami szénféle égett bennük. Én petróleumlámpás kis házba születtem, így hát persze meg voltam illetődve a fénytől, a ragyogástól.” Huszonnégy éves korában felfigyeltek játékára és 1910-ben Párizsba szerződtették. Játszott magyar és francia cigányzenekarban, 36. Rácz Laci zenekarában is, bejárta Franciaországot, Spanyolországot, Skóciát és eljutott Egyiptomba is. Hamar hírnevet szerzett, a kritikusok dicsérték virtuóz játékát, Camille Saint-Saëns a „cimbalom Liszt Ferencének” nevezte. 1914-től a svájci Genfben az „egzotikus” muzsikát kedvelő közönségnek cimbalmozott különböző cigányzenekarokban. A játékának hamar híre ment, és neves zenészek, mint Ernest Ansermet professzor, Jaques-Dalcroze, vagy Igor Sztravinszkij látogatták koncertjeit. Ösztönözték művészetének tökéletesítésére, és a komolyzene irányába terelték érdeklődését. Megtanult klasszikusokat kottáról olvasni, s közben képezte magát, zeneelméletet, – történetet, szociológiát és francia nyelvet is tanult – autodidakta módon. Sztravinszkij beleszeretett a hangszerbe, s hozatott magának egyet Magyarországról, hogy aztán Rácztól leckéket vegyen. Átiratokat készített és komponált is erre a hangszerre, mint pl. a Ragtime.   Svájc zenei életének vezetői Rácz Aladárt hangversenyekre kérték fel, és hamarosan megteremtették annak a lehetőségét, hogy csak a művészetének élhessen. 1926-ban Lausanne-ban adta első önálló cimbalomhangversenyét. Otthagyta a zenekart, s miután egy genfi antikváriumban talált egy láda kottát, csembalódarabokat, megpróbálta cimbalmon eljátszani őket. Kísérletezni kezdett, klasszikusok átiratait készítette cimbalomra. Couperin és Scarlatti műveivel, Bach hegedűszólóival tágította zenei repertoárját. A cigányzenében megszerzett rendkívüli virtuozitásával könnyedén alakította át a barokk műveket is. Eközben saját műveit is lejegyezte. A klasszikus darabok eljátszásához szüksége volt hangszerének tökéletesítésére is, így a cimbalmon újításokat vezetett be, pedált épített rá, s ezen átalakításokkal valódi koncerthangszerré nemesítette a cimbalmot. Tízévnyi kísérletezés után sikerült a legtökéletesebb ütőformát megtalálnia. „ A…

2 of 3
123