• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Portré



Jászkunpunk (Oi!) Portré I. – A Linx

A Linx a szebb napokat látott street punk hullám egyik éllovasa. Magukat az apolitikus oi kategóriába sorolják, amely sok vitára adhat okot, de ezen veszekedjenek azok, akiknek ez a kis szócska létkérdés. Tiszafüreden kezdődött a történet, úgy 2002 környékén. Előtte a Szabad Idők, és a Le Plume Noire zenekarokban próbálkoztak. A klasszikus punktörténet ez. Találkozik néhány ember, és kitalálja, hogy zenélni kellene. Gyorsan meg is alakulnak és próbálni kezdenek. Az útkereső fázisban feldolgozásokat játszanak, és sok tagcserén esnek át. 2003-ban már próbálnak. Az énekes ekkor Rácz Zsiga, aki máig nem tisztázott okok miatt elhagyta az együttest. Ami érdekesebb, hogy egy Öcsi nevű figura harsonásként is erősítette a felállást, hogy kitöltsék a zene ürességét. Három fellépés után azonban arra jöttek rá, hogy a fúvós szekcióra még sincs szükség. Ez szomorú, én szívesen meghallgattam volna, hogyan szól ezzel a plusz hangszerrel a Linx, de hát ilyen a kísérletezés. Kulit vették be basszusgitáros posztra, aki később szintén kiszállt az együttesből. Tibié a mikrofonállvány, Zsolti keze alá kerül a gitár, a kezdeteknél is jelen lévő Pityu jön vissza basszusra, a dobok mögött pedig Szövi foglal helyet. Így jött létre a klasszikus felállás. Sok koncert, külföldi turné, és egy izmos, a korában szarrá hallgatott demó áll a hátuk mögött. A zene kicsit esetlen, ami ebben az időszakban általános. A Derkovbois sem arról volt híres, milyen jól játszanak, de rájuk is jellemző az, ami a Linxre, hogy miliője van a zenéjüknek. A klasszikus punk zenei sablonok itt is előkerülnek 1-2 szám erejéig, ám az angol Oi-ra jellemző zenei világ mégis erősebb. Ezek a jegyek új világot nyitottak meg akkoriban, és ebben a Linx is élen járt. A legnagyobb „slágereiket” nálunk is sok banda vette bele a repertoárjába. Az Erőszak dal a skinhead-punk összeborulás egyik minden hétvégén ordított himnuszává avanzsált, de nekik köszönhető a Rituális Rémtettek Nő vagy csak nő című örökbecsűjének újra felfedezése és elterjedése is, és akkor még nem említettem a Ha a kölykök…-et. Igazi vérfrissítésként hatott a hazai punkra az oi hullám betörése. Melankólia, kocsmakórus, és általában balos beállítottságú szövegvilág. A munkásosztály újra az élre tör, és mint új gyökér, ez az osztálytudat váltja fel az anarchiát. Olyan fogalmak kerültek be a közszókincsbe, mint: burzsoázia, felső tízezer, újgazdag stb… Hogy most ez jó-e vagy sem, azt nem feladatom eldönteni. Egy biztos: Osztályok már nem igen, és akkor sem voltak, de ez a képzet legalább összefogta a gyerekeket, ami jót tett a színtérnek. Az Oi…



Portré: Darázs Árpád

Darázs Árpád, a kiváló zenepedagógus, karnagy és karmester 1922. július 7-én született Jászberényben. Édesapja Darázs Árpád asztalos, édesanyja Klinkó Julianna. Szülőháza a Korcsolya u. 40. szám alatt állt, illetve áll, mind a mai napig. Gyermek- és diákéveit az Alföldön töltötte. Középiskolai tanulmányait a József Nádor Gimnáziumban (Lehel Vezér Gimnázium) végezte, zenei tehetségére már ekkortájt felfigyeltek. Az elbeszélések szerint például az ifjú Darázs Árpád a tanórák közti szünetekben gyakorta tartott rögtönzött próbát a diáktársaiból általa szervezett, alkalmi kórussal, pusztán önszorgalomból. Több évig énekelt a Palotásy Kórusban, és Bakki József, a kórus karnagya időnként rábízta az együttes vezénylését is. Ő biztatta az ifjú Darázs Árpádot arra is, hogy tehetségét kihasználva lépjen zenei pályára. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Főiskolán folytatta. Az 1941/42-es tanévtől az 1943/44-es tanévig, az egyházzenei tanfolyamon, Bárdos Lajos tanítványa volt. 1944-ben egyházkarnagyi oklevelet kapott. Az 1944/45-ös tanévtől az 1945/46-os tanévig ugyanebben az intézményben a középiskolai ének-tanárképző tanfolyamra járt, ahol a vezető tanárok Ádám Jenő és Gárdonyi Zoltán voltak. 1942-től a jászberényi ifjúsági énekkar vezetője volt, a második világháború végét követően pedig a Jászberényi Állami Líceum és Tanítóképző Intézet ének-zenetanáraként dolgozott. Ezután visszakerült Budapestre, ahol többek között a Magyar Rádió és Televízió énekkarának irányítását vette kezébe. A jászberényi ismerősökkel és zenészekkel budapesti tartózkodása alatt is végig tartotta a kapcsolatot. 1956-ban azonban családjával együtt elhagyta Magyarországot, és az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt. Darázs Árpád nem tétlenkedett azonban az Amerikáig vezető, hosszú és fárasztó úton sem, ugyanis hogy eredményesen teljen az utazás, kórust verbuvált a vele egy hajón tartózkodó emigránsokból, majd a New York-i Szabadság-szobor előtt, még a hajón, elénekelték az amerikai himnuszt, a Star Spangled Banner-t és a God Bless America kezdetű hazafias éneket. Ekkor Darázs Árpád talán még nem sejtette, hogy az új hazában, „az ígéret földjén” nehéz idők járnak majd rá és családjára. Hogy megteremtse megélhetését, az ifjú Darázs eleinte szobafestőként, majd pincérként dolgozott. Szakmai pályafutásának első jelentős amerikai állomása a New York állambeli Farmingdale volt, ahol 1956 és 1966 között a Szent Kilián Fiúkórus és a Szent Kilián Férfikórus munkáját irányította a Szent Kilián Egyházközségben. A kórussal többek között meghívást kaptak a Lincoln Center megnyitó ünnepségére, ahol Leonard Bernstein vezényletével Mahler művében, az Ezrek szimfóniájában énekeltek. Az amerikai fiatalokat Kodály nevelési módszerei szerint tanította, és hatalmas sikereket ért el vele, hiszen a metódus segítségével a fiúk bonyolult kottákat is könnyedén olvastak lapról. A későbbiekben Sight and Sound címmel tankönyvet is írt, amelyben a kodályi elveket és módszereket…



Jászkunpunk Portré II. – A Panksapka

A szintén szolnoki Panksapka is megér egy értekezést. Ők tipikus példái az öreg motorosnak, annak a veteránnak, ami az idő bizonyos fokú elteltével csírázik ki igazán. Egy előző cikkben már beszéltünk a Tremensről, ami voltaképp az elődje a mostani formációnak. A Tremens a maga idejében egész profi volt, és nagyon jó feldolgozásokat játszottak. Bizonyítja azt, hogy a 90-es évek, a rendszerváltás utáni nagy örömről, és lehetőségekről szólt. Az emberek – így a punk zenekarok sem – akartak komoly témákat feszegetni. Életöröm, és játékosság volt a leginkább jellemző rájuk. A 90-es évek azonban láthatóan csalódottságot hozott, mivel a 2000-es évek elejére a punkok is új problémákat találtak, amiket megint feszegetni lehetett. A Panksapka lényegében ezt a fejlődés utat járta be és igen nagy sikerrel. 1998-ban alakultak egy szilveszteri buli után. A Tremens megszűntével feldolgozás zenekarként indultak, nevükkel utalva a korai Tankcsapdára. A szolnoki Killer klub állandó vendégeiként nyomták az energikus bulikat, aztán egy időre leálltak, főleg hogy itt is kísértett a Pesten kívüli világ (nem akartam vidékit írni, mert az olyan undorító) „átka”, mely lényege, hogy van egy maroknyi zenész, akik mindenhol ott vannak. A Rémkoppantók és az Árnyak mellett nem igazán fért bele egy új projekt, ráadásul a földrajzi távolságok is ellenük dolgoztak. Aztán 2000-ben kaptak egy felkérést, hogy vegyenek fel egy számot a Szolnok Rock 4. válogatáslemezre. Ekkor született az első saját a nóta, a Szálljon a por!. A katalizáló folyamat megállíthatatlan volt, így ugyanabban az évben fel is vették az első lemezt, a Kék Osztrigát a híres Denevér Studióban, amin 88-as csoport, Dead Kennedys feldolgozások, pár régi Tremens nóta, és új szerzemények szerepeltek. Kazettaformában látott napvilágot a kiadvány az O.B. Art gondozásában. Ekkor még működött a kiadás csodája! Az anyagon még érződik a 90-es évek utóhatása, ami nem tesz rosszat neki, voltaképp lezárja az előző évtized szellemiségét. Az eredmény egy rakás koncert, többek között az Enola Gay társaságában főként az ország keleti részében, de megjárják Labancföldet is. 2001-ben nekiláttak a második sorlemeznek, a Forradalomnak, ami 2002-ben került a nagyérdemű elé az Aurora Records jóvoltából. A Forradalomban már érezni az új idők szelét. A magyar punk zenekarok újmelankóliája hatja át a szerzeményeket. A látószög kitágul, és mindenki nagyobbat markol a mondandójában. Az új évezred szülte görcsös bizonytalanság, és szabadságvágy keveredik az asztalra csapós igazságérzettel, persze csípősség és humor is marad, de csak az íze végett. Berényi Tibi betegsége beárnyékolta a zenekar munkáját. Kicsit megtörve, de dolgoztak tovább. 2007-ben jelentették…



Portré: Kalmár Pál

A ’30-as és ’40-es évek egyik leghíresebb dalénekese, az egykoron csak Tangókirályként emlegetett és ünnepelt Kalmár Pál 1900. szeptember 5.-én, Mezőtúron látta meg a napvilágot. Édesapja járásbíró volt Jász-Nagykun-Szolnok megyében, édesanyja pedig a történelmi Czebe család leszármazottja. Iskoláit a Felvidéken, Podolinban, Debrecenben, és Nagyváradon végezte. ifjú korában katonai pályára szánták, az I. világháborúban kadétként harcolt és meg is sebesült. Stefanidesz Károly kolozsvári színigazgató hatására azonban a katonaélet helyett mégis inkább úgy döntött, az éneklést választja. 19 éves volt, amikor jelentkezett a Vígszínház fiatal énekeseket kereső felhívására, ahol hatalmas elismerésben volt része. 1923 és 1925 között lett a Színészképző iskola hallgatója, majd az Operettszínház alkalmazta segédszínészként, a kaposvári és a pécsi színi társulat pedig bonvivánnak szerződtette, de több szerepet -még Shakespeare-t is- játszott. Igazi sikereit a ’30-as években érte el, mikor is a budapesti Rákóczi és Kazinczy utca sarkán álló Ostende kávéházban, több, mint 1100 vendég előtt énekelt. Itt ajánlott neki szerződést 1932-ben a Columbia Gramofon Társaság képviselője, és ekkor indult útjára nemzetközi karrierje. Ezután rendszeresen lépett fel Bécsben, Bukarestben, Londonban, Berlinben, és Párizsban egyaránt. A kor legnagyobb slágereit lemezre énekelte, és gyakran szerepelt a rádióban is. Ezekben az időkben ragadt rá a Tangókirály megnevezés, annak köszönhetően, hogy korának legismertebb énekese volt, és nála talán senki nem érezte jobban ezt az akkortájt nagy népszerűségnek örvendő, új műfajt. Hangját Mikszáth Kálmán Szent Péter Esernyője című regényének 1935-ös adaptációjában is hallhatjuk, ahol Básti Lajos énekhangjaként két dalt ad elő. A legnagyobb sikert talán Seres Rezső Szomorú Vasárnap című dala hozta meg számára, melyet 1934-ben énekelt lemezre, és sikerült vele egészen az amerikai slágerlistákig felkapaszkodna. Ez azonban nem sikerült neki elsőre, hiszen a dal nem váltotta ki azonnal a hozzáfűzött sikereket. Ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, nagyban hozzájárult az, hogy egy cselédlány úgy vetett véget saját életének, hogy ennek a dalnak a szövegét szorongatva ugrott ki egy bérház III. emeletéről. Különösen érdemes itt megjegyezni, hogy ezen dalt hazánkban és a tengerentúlon egyaránt gyakorta csak a úgy tartják számon, mint “a gyilkos sláger” , vagy az “öngyilkosok himnusza”,a legenda szerint ugyanis rengetegen vetettek úgy véget életüknek, hogy közben a nyomasztó hangulatú sanzon szövege, vagy kottája volt kezükben, vagy épp búcsúlevelük mellett. Kalmár lemezeit 1936-tól a német ODEON cég jelentette meg, és lemezeinek felvételi idejére a háború alatt a harctérről is szabadságolták. 1939-ben ugyanis újra felöltötte az egyenruhát, és az ukrán fronton gépkocsizó tisztként harcolt. A háború után azonban karrierje megszakadt, ugyanis osztályidegen elemnek tekintették, és ezért…



Portré: Fehér Géza

A komolyzenei kiruccanásaink után ideje kicsit könnyítenünk a dolgokon. Szolnokon és környékén van elég zenésztermés, ami arra vár, hogy learassuk. Következő alanyunk tehát Fehér Géza gitáros, zeneszerző. Különös pályaív az övé, tele a zenei kiteljesedés rögös útjára olyannyira jellemző kísérletezéssel. 1971-ben született Szolnokon. Nyolcéves korában klasszikus gitárra tervezték beíratni, de megijesztette a dolog. Nővérének köszönhetően ismerkedett meg a rockkal, és legközelebb már ő maga állt szülei elé, azzal a kéréssel, hogy gitározni szeretne. A hangszer azonban nem köszönt be az ajtón, azon logikusnak ám egyben abszurdnak is tűnő érvnek köszönhetően, hogy: „De hát te nem is tudsz gitározni!” 1987-ben egy kéthúros akusztikus gitárt nyúzott, majd a szebb napokat is látott Csehszlovákiából megérkezett az elektromos KGST gitárcsoda! Az első komolyabb és egyben váratlan siker az Exit zenekarban érte, amely a 90-es évek egyik meghatározó thrash formációja volt. Az anyag Együtt a szeméttel! címen látott napvilágot 1991-ben. Az Exit zenei világa viszont nem állt túlságosan közel hősünk szívéhez, így egy év múlva otthagyta a brigádot. Ezután Crossroad néven alapított saját együttest. Szolnokon nagy népszerűségnek örvendett a banda. A nagy változás jegyében beiratkozott az OSZK-ba ahol Tornóczky Ferencnél pallérozta tudását 4 teljes évig. Itt átértékelődtek benne az eddigi tapasztalatok. A jazz, mint mondja számára lila köd volt csupán olyan dolog, amit idős ízléshitlerek hallgatnak. Az első félév nagyon megviselte. Aztán megtörtént az áttörés, és bekerült a jazz tanszakra. Itt direkt kerülte az eddigi hatásokat – tehát a rockot – és a jazzbe burkolózott. Babos Gyula látta rajta ezt a saját hangja megtalálására indított furcsa kísérletet. Ez egy nehéz kettősség. Az ember egy ideig azt hiszi, hogy ura a hangszerének, és tudás van a birtokában, de mikor az idősebb mesterek által kitágul ez a hatalmas tér, a leghatározottabban tanulni vágyó alkat is megijed. Irdatlan mennyiségű információ árad be, amit nem elég csak megérteni. Alkalmazni is tudni kell, méghozzá valós időben. Ez a hosszú folyamat pedig nagyon is komplex. Tanára arra a törekedett, hogy zenében, és ne stílusokban gondolkodjon. A két világ ötvözetéből, a rock és a jazz fúziójából született meg Fehér Géza univerzuma. Ekkoriban keveset játszott aktív zenekarokban. 1999-ben lépett be a Szörp zenekarba. 2002-ben már a Hobo Blues Band-ben penget. A HBB-t végül négy társával együtt otthagyta. 2008-ban elkészítette saját szólólemezét a 6 számos Lost Piece-t, ami eddigi pályájának tökéletes szintézise. Történetének legfőbb és legfontosabb eleme tehát a fúzió, az ismeretlennel való félelmetes kacérkodás, a tépelődés, hogy mik a határok? Mit szeretnék? Mit tudok, és…



Portré: Mága Zoltán

Mága Zoltán megítélése teljesen skizofrén. E meghasadt állapotról és annak eléréséről álljon hát itt a Művész úr életének kivonatolt keresztmetszete! Mága Zoltán 1974. február 19-én született Szolnokon egyszerű zenész családba. Szerény körülmények között éltek, de édesapja és édesanyja mindig arra törekedett, hogy ő és bátyja tanulhasson. Az egyetlen kiutat a szegénységből ebben látták. Hatévesen kapta első hegedűjét, és végleg eldöntötte, világhírű hegedűművésszé fog válni. Ezek hatására alakult ki benne az a felelősségtudat, ami eljutatta őt a pálya csúcsára. Prímásoknál, zenetanároknál, és zeneiskolában tanult, de Jász-Nagykun-Szolnok megye földjén előbb-utóbb elfogyott a tudás és 12 évesen Pestre került a világhírű Rajkó Művészegyüttesbe, ahol egyből a növendékzenekar prímásává nevezték ki. 9 év után otthagyta a Rajkó Zenekart és Németországba ment vendéglátózni, ahol nagy előadói tapasztalatra tett szert. Itt kapott egy felkérést, amihez zenekart kellett szerveznie, így született meg a Budapest Gypsy Band. Itt már kísérletezett a crossover stílussal, amit aztán 2000-től sikeresen meg is honosított a budapesti Moulin Rouge-ban. Itt találta fel sajátos zenei receptjét melynek lényege, a népzene, a klasszikus zene, a jazz, a pop és még ki tudja micsodáknak a „Mágás” elegye. Egy ilyen fellépés alkalmával kapott meghívást Marokkóba VI. Mohamed születésnapjára. Ekkor játszott először „királynak”, később XVI. Benedek, Károly herceg, Robert de Niro, és Salma Hayek is első fülből élvezhette az ekkor már „Királyok hegedűse” címet is viselő zenész előadását. Mága Zoltán elég sok mindennek a hegedűse. Többek között a Szereteté is. 2 év alatt 100 jótékonysági koncertet adott, melyeknek teljes bevételét a rászorulóknak adta. Itt szereti kiemelni, hogy ez bekerült a Guiness Rekordok könyvébe is. Karitatív munkáját a Hangok és harangok című 2012-ben megjelent könyve foglalja össze. 2009 óta minden év első napján megrendezi az Újévi Koncertjét. Nincs ember, aki ne találkozna ilyenkor az óriási mosolygó Mága arccal a városokban, utak mentén, falvakban. Az első előadást 12 000-en hallgatták végig a Papp László Sportarénában. Pályaíve azóta töretlen. A hegy csúcsán ül, és tovább dolgozik. Gyermekei szintén előadóművésznek készülnek. Történelmi kitekintésünk után szükséges megvizsgálnunk imázsának kettős mivoltát. A honlapján jól hangzó címeket aggatott magára, amik aztán szépen meg is vannak magyarázva. Az egyik kedvenc tételem mégis a következő: „Zenéjét utánozhatatlanul különleges személyisége teszi egyedivé, varázslatossá.” Több interjú elolvasása után számomra úgy tűnt, hogy összeszedett egy rakás békés toposzt melyek aranyszívű figurának tüntetik fel, de valójában nem foglal állást semmi mellett. Az emberek egyik fele valóban a Szeretet hegedűsének látja, mások szerint ez csak a karrierjét építő kirakat jótékonykodás. Ugyanez jellemző arra, mikor a magyar-roma viszonyról esik szó,…

1 of 3
123