Krónika

Jászkunpunk (Oi!) Portré I. – A Linx

A Linx a szebb napokat látott street punk hullám egyik éllovasa. Magukat az apolitikus oi kategóriába sorolják, amely sok vitára adhat okot, de ezen veszekedjenek azok, akiknek ez a kis szócska létkérdés. Tiszafüreden kezdődött a történet, úgy 2002 környékén. Előtte a Szabad Idők, és a Le Plume Noire zenekarokban próbálkoztak. A klasszikus punktörténet ez. Találkozik néhány ember, és kitalálja, hogy zenélni kellene. Gyorsan meg is alakulnak és próbálni kezdenek. Az útkereső fázisban feldolgozásokat játszanak, és sok tagcserén esnek át. 2003-ban már próbálnak. Az énekes ekkor Rácz Zsiga, aki máig nem tisztázott okok miatt elhagyta az együttest. Ami érdekesebb, hogy egy Öcsi nevű figura harsonásként is erősítette a felállást, hogy kitöltsék a zene ürességét. Három fellépés után azonban arra jöttek rá, hogy a fúvós szekcióra még sincs szükség. Ez szomorú, én szívesen meghallgattam volna, hogyan szól ezzel a plusz hangszerrel a Linx, de hát ilyen a kísérletezés. Kulit vették be basszusgitáros posztra, aki később szintén kiszállt az együttesből. Tibié a mikrofonállvány, Zsolti keze alá kerül a gitár, a kezdeteknél is jelen lévő Pityu jön vissza basszusra, a dobok mögött pedig Szövi foglal helyet. Így jött létre a klasszikus felállás. Sok koncert, külföldi turné, és egy izmos, a korában szarrá hallgatott demó áll a hátuk mögött. A zene kicsit esetlen, ami ebben az időszakban általános. A Derkovbois sem arról volt híres, milyen jól játszanak, de rájuk is jellemző az, ami a Linxre, hogy miliője van a zenéjüknek. A klasszikus punk zenei sablonok itt is előkerülnek 1-2 szám erejéig, ám az angol Oi-ra jellemző zenei világ mégis erősebb. Ezek a jegyek új világot nyitottak meg akkoriban, és ebben a Linx is élen járt. A legnagyobb „slágereiket” nálunk is sok banda vette bele a repertoárjába. Az Erőszak dal a skinhead-punk összeborulás egyik minden hétvégén ordított himnuszává avanzsált, de nekik köszönhető a Rituális Rémtettek Nő vagy csak nő című örökbecsűjének újra felfedezése és elterjedése is, és akkor még nem említettem a Ha a kölykök…-et. Igazi vérfrissítésként hatott a hazai punkra az oi hullám betörése. Melankólia, kocsmakórus, és általában balos beállítottságú szövegvilág. A munkásosztály újra az élre tör, és mint új gyökér, ez az osztálytudat váltja fel az anarchiát. Olyan fogalmak kerültek be a közszókincsbe, mint: burzsoázia, felső tízezer, újgazdag stb… Hogy most ez jó-e vagy sem, azt nem feladatom eldönteni. Egy biztos: Osztályok már nem igen, és akkor sem voltak, de ez a képzet legalább összefogta a gyerekeket, ami jót tett a színtérnek. Az Oi…

2017-09-18 | Timúr | Nincs hozzászólás

Krónika: Jászkunpunk III. – A 2000-es évek

(Jászkunpunkok a 2000-es évek elején) A 2000-es évek egészen más miliőt hoztak magukkal, de hát ez így van rendjén. A világ felgyorsult és nyitottabb lett. 2006-ban nekünk is könnyebb volt punkolni a környéken, mint 1990-ben lehetett. A hangzás egységesebb lett, a zenekarok elkezdtek jobban hasonlítani egymásra. Kevésbé volt színes a felhozatal, és eluralkodott a profizmus. Hogy ez baj-e? Nézzük meg. Az Enola Gay-ről már beszéltünk az előző cikkben, és azt ígértem, hogy munkásságuk további részét később fejtjük ki. Mivel a 2000-es években járunk, én egyből az Ellenség kell lemezre ugranék. Profi hangzás, az énekes is új, de a zenei összképnek jót tett a változás. Már nem olyan nyersek, mint ’96-ban voltak, de a profizmus ellenére is maradt benne elég spiritusz és vagányság. Közhelynek is tekinthetnénk az Ellenség kell-t, de 2003-ban ez kurva nívós anyag lehetett. Nekem nagyon bejött az album címadó nótája, tempós, jó sodrású kompozíció. A Nincs gond ska-s alapja után megboldogult punkkorszakom melankóliája jutott eszembe. A Police and thieves feldolgozás is jól sikerült, bár nem tudom, hogy a Clash vagy a Junior Marvin-féle volt-e a kiindulási pont, de az ötös eredményt tekintve tök mindegy! Summa summarum, ez egy bitang jó lemez, ami ma is megállja a helyét a dallamos punkvonalon. Mókárok: 2007-ben alakult jászárokszállási csapat. A tagság: Csikós József – ének Csorba Lajos – gitár és vokál Dósa Róbert – basszusgitár Gyenes Sándor – dob Én már a névnél leragadtam a kifejezés pozitív értelmében. A mókár helyi tájszó, és lényegében a mumus megfelelője. Ennek szellemében a zenekar is igen csibészes. 2009-ben hoztak ki egy EP-t deMókárcia címmel. Mit ne mondjak! Súlyos anyag, a szellemesebb fajtából. Személyes kedvencem a Jehovás: „Szomszédban a Kovács Pisti szcientológus\ kolléganőm az Erzsike gyülekezetbe jár\ fetrengenek a parkettán \ meg mesterkurzusra járnak\”. Egyszóval az alanyi költő rávert a korabeli átlagra. Szerethető, de vigyázzatok vele, mert „gumilövedék lehet a kenyérben”! Beton: 2007-ben alapított öttagú táncegyüttes egyenesen Szolnokról, ex-Panksapka tagokkal. Eklektikus muzsika az övék, és ami habcsók az egészben az a billentyű. A punk energiája dolgozik oda bent, de a rock and rollos fűszer sem marad el. Ami különösen fasza az a sok ska betét. Abban az időben ez nagyon ment. Úgy is mondhatnám, ezek a táncolható részek, utána meg nyugodtan leverhetjük egymást a színpad előtt. A dalszövegek ugyan semmi extrát nem tartalmaznak, de az ilyen megszólalású zenekaroknál talán nem is baj. Legutóbb 2011-ben jelentkeztek egy demóval. A bugizós punkzenét kedvelők számára első osztályú szórakozás. A…

2017-03-22 | Timúr | Nincs hozzászólás

Szubjektív: 2016 legjobb lemezei

A Főszerkesztő úr szabad kezet adott nekünk, és tekintettel a tiszta lapként beköszöntő 2017-re, summázunk egy szubjektívet 2016 legjobb lemezeiből. Az első félidőben Timúr, a másodikban DajkaG mond majd szépeket. Legyetek büszkék! Mi azok vagyunk. 1. If You See Kaye – Demo: A martfűi brigád nagyot ütött a csak Demo-ra keresztelt anyaggal. El is hívtam őket játszani Pöstre, ők pedig minket cserébe Martfűre. De nem csak a személyes okok miatt lettek az elsők, hanem mert olyan ügyesen és vagányan házasították össze a stíluselemeket, hogy bátran kimerem jelenteni, világszínvonalon művelik a srácok a muzsikát. Mindenképpen unikális, szórakoztató, és szellemes nem is kimondottan metal lemez az övék, és hát ki játszik rajtuk kívül ma Turbonegrot honi koncerteken? A legfrissebb hírek szerint már dolgoznak az új anyagon, ami még jobban fog szólni. Rohadtul várom. IYSK facebook Demo 2. Dying Minds – Dying Minds: A lemez előtt felkerült pár koncertfelvétel és már akkor érezni lehetett, hogy itt bizony valami különleges dolog történik. A Dying Minds nevet viselő lemez pedig nem okozott csalódást. Az instrumentális trió nagyon okos és itt-ott zavarba ejtő matériával hozakodott elő. Nem csak bátor kísérlet ez, de sokat is tesz hozzá a magyar instrumentális zenéhez. Remélem élőben is láthatom majd őket, és messzire visz még az útjuk. Dying Minds facebook Dying Minds lemez 3. Rongyszőnyeg – Fellegajtó: Nem csak az év egyik legjobb albuma a Fellegajtó, de a magyar folk-szcéna helyi megújítója is. Többet is érdemelne a dolog haza szinten. Őszintén örülök, hogy hallhatok végre valami nagyvárosi sallangoktól mentes tiszta zenei költészetet. Ráadásul Franciaországban is megutaztatták a lemezt, ami azért valljuk be, nem kis szó! Rongyszőnyeg facebook Fellegajtó 4. Gulyás Band – Nem állok be: A szolnoki punkok zászlóvivője az év legdühösebb lemeze címet is meg kellene kapja, de olyan még nálunk nincs. Tiszta, nyers punksodrás. Mostanában nehéz ilyesmit találni. Minden tele van feleslegesen sok duplázóval meg károgással. A hardcore felé kacsintgató családias vokálok pedig egyértelműen a zenekar fejlődését mutatják. A GB tehát nem fog beszürkülni. A Nem állok be ezt is bizonyítja. Kíváncsi leszek, idén mi sül ki ebből! Gulyás Band facebook Nem állok be 5. Barhx – Egy Út Van: A szolnoki rapper Barhx (polgári nevén Barhács Tamás) legutóbbi albuma 2016 tavaszán látta meg a napvilágot, és 16 dalt tartalmaz. Kissé talán kilóg a listából, de el kell ismernünk, hogy kifejezetten jól összerakott, igényes hip-hop anyagról beszélhetünk, ezért úgy gondoltuk, nem maradhat ki a felsorolásból. Barhx korrekt alapokra, dinamikusan…

2017-01-15 | Timúr | Nincs hozzászólás

Jászkunpunk Portré II. – A Panksapka

A szintén szolnoki Panksapka is megér egy értekezést. Ők tipikus példái az öreg motorosnak, annak a veteránnak, ami az idő bizonyos fokú elteltével csírázik ki igazán. Egy előző cikkben már beszéltünk a Tremensről, ami voltaképp az elődje a mostani formációnak. A Tremens a maga idejében egész profi volt, és nagyon jó feldolgozásokat játszottak. Bizonyítja azt, hogy a 90-es évek, a rendszerváltás utáni nagy örömről, és lehetőségekről szólt. Az emberek – így a punk zenekarok sem – akartak komoly témákat feszegetni. Életöröm, és játékosság volt a leginkább jellemző rájuk. A 90-es évek azonban láthatóan csalódottságot hozott, mivel a 2000-es évek elejére a punkok is új problémákat találtak, amiket megint feszegetni lehetett. A Panksapka lényegében ezt a fejlődés utat járta be és igen nagy sikerrel. 1998-ban alakultak egy szilveszteri buli után. A Tremens megszűntével feldolgozás zenekarként indultak, nevükkel utalva a korai Tankcsapdára. A szolnoki Killer klub állandó vendégeiként nyomták az energikus bulikat, aztán egy időre leálltak, főleg hogy itt is kísértett a Pesten kívüli világ (nem akartam vidékit írni, mert az olyan undorító) „átka”, mely lényege, hogy van egy maroknyi zenész, akik mindenhol ott vannak. A Rémkoppantók és az Árnyak mellett nem igazán fért bele egy új projekt, ráadásul a földrajzi távolságok is ellenük dolgoztak. Aztán 2000-ben kaptak egy felkérést, hogy vegyenek fel egy számot a Szolnok Rock 4. válogatáslemezre. Ekkor született az első saját a nóta, a Szálljon a por!. A katalizáló folyamat megállíthatatlan volt, így ugyanabban az évben fel is vették az első lemezt, a Kék Osztrigát a híres Denevér Studióban, amin 88-as csoport, Dead Kennedys feldolgozások, pár régi Tremens nóta, és új szerzemények szerepeltek. Kazettaformában látott napvilágot a kiadvány az O.B. Art gondozásában. Ekkor még működött a kiadás csodája! Az anyagon még érződik a 90-es évek utóhatása, ami nem tesz rosszat neki, voltaképp lezárja az előző évtized szellemiségét. Az eredmény egy rakás koncert, többek között az Enola Gay társaságában főként az ország keleti részében, de megjárják Labancföldet is. 2001-ben nekiláttak a második sorlemeznek, a Forradalomnak, ami 2002-ben került a nagyérdemű elé az Aurora Records jóvoltából. A Forradalomban már érezni az új idők szelét. A magyar punk zenekarok újmelankóliája hatja át a szerzeményeket. A látószög kitágul, és mindenki nagyobbat markol a mondandójában. Az új évezred szülte görcsös bizonytalanság, és szabadságvágy keveredik az asztalra csapós igazságérzettel, persze csípősség és humor is marad, de csak az íze végett. Berényi Tibi betegsége beárnyékolta a zenekar munkáját. Kicsit megtörve, de dolgoztak tovább. 2007-ben jelentették…

2016-10-14 | Timúr | Nincs hozzászólás

Krónika: Jászkunpunk II. – Még mindig a 90-es évek

Vannak még jeles képviselők a 90-es évekből. Kicsit másvilág ez már, mint az előző. Sokkal mókásabb, játékosabb és szórakoztatóbb, vagy éppen kísérletezőbb, ha a rockhullámhoz való odacsapódásnak annak vesszük. KMP avagy Kati Miért Vagy Primitív: A 80-as évek végén és a 90-es évek elején voltak aktívak az urak. Szolnoki illetőségű csapat, mely alkotói magva a következő személyekből állott: Őszi Zoltán – ének Kiss József – basszusgitár Kiss Zsolt – gitár A dobosokról nincsenek pontos adataim, de játszott náluk Bagi Róbert is, aki úgy látszik több zenekar aktív résztvevője is volt akkoriban. Három anyagot találtam tőlük, egy demót, és két koncertfelvételt. Dallamos és énekelhető számokból állt a repertoár. A szolnoki laktanyás buli igazán mókás este lehetett. Az átkötő szövegek, sztorizások, és az ital érezhető hatása szinte szagolhatóvá teszi a felvételt. A katonaélet dolgairól is megtudtam egy-két dolgot. Az Almaszósz feldolgozás meg külön jó poén! A Honky Tonky Woman-en beszartam. Személyes kedvencem egyébként az Ovidon. Gyönyörű, lírai darab a szebb napokat látott fogamzásgátló-márkáról. Holtpont: A 90-es évek elején működő tiszaföldvári együttes. A tagságról keveset tudok. Berena Zoltán gitáros-énekes vezette a csapatot. 1993-ban rögzítettek egy címnélküli demót. A Tankcsapda hatása tényleg erősen érvényesül, legfőképp a szövegeken érezhető a megannyi Lukácsi fordulat. Kicsit rockosabb tehát az összkép, de nem tesz neki rosszat. Ez még póz- és sallangmentes, magas pucatartalommal. Egyébként hangulatos muzsika. Imádom a régi felvételeken, hogy mindig visszhangzik az ének, mint az állat. Ilyenkor a 90-es évekre úgy gondolok vissza, mint gondtalan és szabad időszakra. A Részeg lány koncertfelvételt mindenképp kiemelném. Kurva izmosan szól. Nyers, kopogós demó az itteni, de ne feledjük, ez egy letűnt korszak dokumentuma. Meg kell becsülni. Enola Gay: 1995 decemberében alakult szolnoki punkkvartett. Gondolom jó páran ismerik őket, hiszen ne ma kezdték. Legutóbb a Dr. Justice-szal rukkoltak elő, amiről itt írtunk. Jó pár tagcserén átestek az idők folyamán, ezúttal csak az alapítóatyákat írom le. A tagok: Szuka – ének Kisnémet – gitár és vokál Cefre – basszus és vokál Bagi Róbert – dob Az 1996-os demó a korszakra jellemzően nyersen és koszosan szól de így is fejbe tud rúgni. Dallamos punk-rockot játszanak a fiúk. A szövegek nem túl érdekfeszítőek. Nekem egy kicsit, hogy is mondjam? Kaliforniás! Igen, ez lesz rá a jó szó. Néhol, a Macskanadrág és társai jutott eszembe róla. Politikus bácsik, szexuális aktusok története, és csúnya újgazdagok fekszenek a műtőasztalon. Úgy látszik, ez ilyen kortünet. Az énekesnek nincsen túl jó hangja, de egy punkzenekarban ez nem is…

2016-02-22 | Timúr | Nincs hozzászólás

Krónika: Jászkunpunk I. – A 90-es évek

A Krónika rovatban megpróbáljuk felderíteni Jász-Nagykun-Szolnok megye földjének zenetörténetét. Ez a vizsgálódás a magunkrészéről minden műfajra ki kell, hogy terjedjen. Én első körben a szívemhez mindig is közelálló punkot választottam. Nézzük mi történt a 90-es években! Tremens: A Tremens a közismert Panksapka elődje. 1990-ben Szolnokon jöttek létre középiskolás punkzenekarként. A tagok: Berényi Tibor – ének Gerencsér Zoltán – basszusgitár Papp István – gitár Vincze Zoltán – dob 1992-ben és 1993-ban adtak ki demót. Sokfelé játszottak ebben az időszakban. Az 1992-es demó a Delirium Tremens névre hallgat. A 93-asnak nem tudom címét, de az már csak azért is érdekesebb, mivel egy hölgy énekel rajta. Egyébként zseniális cucc, elképesztő nagyot dob rajta a női hang. Ügyes zenészek alkották a brigádot, minden a helyén van. Az anyagok nyersen, de tökösen szólnak. Jó sodrású, szomorkás dallamok, kellemes tempóváltásokkal. Az Úttörő című nótát külön kiemelném. Mindig érdekesnek találtam, hogyan dolgozzák fel a zenekarok a történelmi múltat. Ami szintén kedves volt számomra a Tremens-nél, hogy nem hanyagolták el a 80-as magyar punkot, amit bizonyít az a tény is, hogy több 88-as csoport dalt is feldolgoztak, méghozzá olyan bazi nagy erővel, hogy simán eléri a nagy előd szintjét. Klitoris Rex (K-Rex): Ők szintén szolnokiak, és 1995 november havában csaptak a bőrök és húrok közé. Tagok: Kiss József- ének és basszusgitár Ombódi Balázs – gitár- ének Bagi Róbert – dob Ezt a demót a szintén helyi Árnyak (dark\goth) zenekar segítségével vették fel. A technikához képest teljesen jól szól. Van benne dög rendesen, és kellemesen nyers, ugyanakkor mindenki számára érthető mi történik odabent. Dallamos punk-rockot játszottak a jobbik fajtából. A nyers alapokat dallamos gitárkíséret teszi egésszé. A basszusjátékot külön kiemelném, a csordavokálos refrének pedig igazi összeborulásos ordibálásra invitálják a hallgatókat. Én csípem. Helytelen Helyzet: Bár a zenekar a 90-es években már nem volt túl tevékeny, mivel 1984 és 1990 között voltak aktívak, úgy éreztem beférnek ebbe a válogatásba, mert ők összekötik a két korszakot. Tehát 1984-ben alakultak. A zenekar kisújszállási kötődésű, és magukat a deszkáspunk kategóriába sorolták. Tagok: Csita – gitár, ének Simi – basszusgitár Robi – dob A 80-as évekbeli zenekarokhoz hasonlóan ők is sajátosan szólnak. Arra célzok, hogy szinte mindegyik korabeli punkegyüttes rendelkezett saját, csak rá jellemző hanggal. A szövegek kifejezetten szellemesek, és elég pofátlanok meg szemtelenek ahhoz, hogy az ember érezze a punk csípős esszenciáját. A felvételek minősége nem a legjobb, de akik hozzá vannak szokva a kazettás felvételekhez, és eleget edződtek ilyesmin cserébe az élvezeti faktorért…

2016-01-28 | Timúr | Nincs hozzászólás