• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Kritika



Kritika: Zuhatag – Mindentfelőrlő (2002)

A fegyverneki Zuhataggal már foglalkoztunk korábban, akkor első, 1997-ben megjelent demójukat vettük górcső alá. Már akkor is említettük, hogy a trió leginkább a kilencvenes évek végén/kétezres évek elején menő mocskos rock hullámába illeszthető, azonban sokkal energikusabb és fantáziadúsabb zenét játszik a stílus azóta is ismert és felkapott bandáinál.



Kritika: Letargia – Élni Akarock (2007)

Egyszerűen imádom a magyar amatőr rock- és metálzenekarok halálos komolysággal készített, naiv lemezborítóit. Különösen akkor tudnak nagyot ütni, ha a keménynek és határozottnak képzelt, de a valóságban teljesen esetlenül, már-már nevetségesen kivitelezett grafikához még valami szigorú hangzású, elcsépelt név, és borzalmas lemezcím is párosul. Nos, a 2004-ben alakult Letargia zenekar 2007-es, két dalt tartalmazó felvételének esetében első ránézésre nagyjából ez a helyzet.



Kritika: Magma – Hagyaték (2007)

Elképzelhető, hogy én álltam neki rosszul, hogy egyből a fejénél kezdtem. Ez most így persze, hogy érthetetlen. Kilépve a fejszekrényemből, hogy az olvasók is értsék, a mezőtúri Magmánál előbb hallgattam meg az érett munkákat – Despota (2010) – és visszafelé haladtam. A 2007-es Hagyatékkal meg kellett küzdenem, mivel ahhoz képest bőven érezni azt a 3 év fejlődést.



Kritika: Sinful Passions – Demo (2007)

A karcagi Sinful Passions viszonylag nagy múltra tekint vissza, hiszen a legelső demójuk amit éppen górcső alá veszünk 2007-ben látta meg a napvilágot és Mátyás Attila (F.O. System) kezei alatt formálódott. A négy instrumentális tétel szépen szól, bár szerintem kicsit vékonyan. A hegedű beemelése a rockba mindig is érdekes lehetőségekkel szolgált, hiszen a hangszer szinte végtelen lehetőségek tárházát kínálja nemcsak magában, de más műfajokkal házasítva pláne! A kompozíciók ügyesek, de mégis hiányérzetem van.



Kritika: Enola Gay – Demo (1996)

A szolnoki Enola Gay a 90-es évek kelet-magyar punkjának úttörője 96-ban rögzített demójával meggyűlt a bajom. Nem rossz, de nem is világrengető. Megyei szinten a punktörténelem fontos darabjának is tekinthető, összességében azonban mégsem annyira érdekes, mint amennyire a zenekar ezt követő anyagai, illetve a tagok későbbi, jóval ismertebb és sikeresebb projektjei.



Kritika: Nash – Nagykunsáv (2014)

Nash 2014-es szólóalbumára véletlenül akadtam rá, mikor a Wacuum Airs oldalát böngészve régebbi Bobakrome kiadványok után kutattam. Az előadóról korábban nem hallottam, és akárhogyan is próbáltam bármiféle információt felhajtani róla a neten, sajnos nem sok mindent találtam. Mindössze annyit, hogy egy kisújszállási formáról beszélünk, akinek első (és azóta utolsó) szólólemeze 2014-ben jelent meg, 2016 óta pedig a Slow Village nevű formációt erősíti.

1 of 19
12345