Az ArtJáró jó buli- ha vizuális, ha auditív élményre, ha ezek keverékére, vagy egy jó kevertre vágyunk, vagy ha egyszerűen csak ejtőznénk egyet az árnyas fák ölén, az Arton van(volt, lesz) a helyünk. Van kortárs, meg klasszikus, letisztult, meg extravagáns, és van Riki. A Riki… És volt néhány Vasárnapi gyerek, akik tökéletes aláfestőzenét nyújtottak a telepi hangulathoz és az italozás különböző fázisaihoz a meghatottól a filozofikuson át a “holnaptól élni kezdek”-ig. Nem, nem fogok keletkezés időpontokról írni, és hasonlítgatni, zenei hatásokról és áthallásokról papolni. Meg kinek milyen zenei előélete, munkássága van, ésmit tett, vagy nem tett le arra a bizonyos asztalra. Inkább csak leírom a hangulatokat, amiket bennem indukált Darvas Benedek (ének, billentyűs hangszerek, teremin) Dudás Zsombor Koala (dob, vokál ) Horváth Gábor (bass) Keszei Krisztián (gitár) Ádám Rita (vokál) azaz a Vasárnapi Gyerekek. Balaton után(vagy közben- hogy most átmosódott, vagy össze…) a színpadkép úgy alakult, hogy volt, aki ott maradt, volt aki elment, és később visszajött (Vígh Mihály- Balaton), és jött egy Nő is- Ádám Rita, aki úgy énekelt Proud Maryt, hogy arra Tina Turner is felajzva dobrokolt volna. Van, aki a kikacsingatós, énekeltetős, tapsoltatós zenészeket kedveli. Jómagam azokért tudok igazán lelkesedni, akik úgy belefeledkeznek a zenélésbe, mintha nem is lenne közönség. Csak közösség van. Egy csoport, ahol mindenkinek fontos szerepe van. Nem csak a zenészeknek, hanem azoknak is, akiket megmozgat, megindít a zene. Oda-vissza áramlanak az energiák, zsigerből-zsigerbe. Itt ez történt. Mellőzve az önsegítő könyvek izzadságszagú banálgyűjteményének émelyítő sziruposságát, tömören megfogalmazták a tökéletes párkapcsolat titkát, miszerint: “Bátran lehetsz hülye velem, bátran lehetek hülye veled…” Mi mást kívánhat az ember fia-lánya a lilaködös szerelem első bódulatának múltával is?! Jó néhányan voltak bátran hülyék a színpad környékén is, mikor is a zene olyan egyedeket is képes voltak felrázni, és talpra ugratni, akik tetszhalott, mata részeg, életunt, hullafáradt állapotban voltak jelen. Hallottam innen-onnan, hogy nagyobb teret érdemelne egy ilyen zenekar, fesztiválon, nagyszínpad, stb… Minek? Nem tűnt úgy, hogy kevesellnék. Hátizsáknyi díszlettel, hangulatvilágítással és a Zenével kitágították a rendelkezésükre álló teret. Szóval tágult a tér, és görbült is, meg pulzált, és a zene átmosta és leöblítette a poros hallójáratokat és véredényeket. Meghallgatásra, azután gyakori újrahallgatásra javaslom a zenekar két eddig megjelent albumát(meg az összes eljövendőt), a 2010-es Vasárnapi gyerekek-et (rajta az egyik kedvencemmé vált és fentebb idézett „Hidegfejű szerelmesem”-el) és a 2014-es Gyere Át – címűt. Hogy milyen hangulathoz? Amikor tele van a, és amikor minden félig üres, és nyűg van, meg…