• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Interjú



Interjú: Morfium

SZ.Z.:. Mikor alakult a zenekar? Kikkel? Mi volt a motiváció? Jalos: Üdvözlöm a Szolnokzenét és olvasóit! Jalos vagyok a Morfiumból. A Morfium megalakulása kisebb vargabetűkkel 2001 januárjára helyezhető, ekkor vettük meg a Dubán dobfelszerelésünket, ami a mai napig megvan. Bár volt már egy-két nótánk, lényegében az igazi meló ekkor indult. A csapatot én Jalos-gitár), KT -ének és Bandi bácsi – dob alapította, W.Gábor – bass később csatlakozott egy kicsivel.  Mindenképp valami mániákus metal muzsika létrehozása volt a cél számomra, már jó ideje reszelgettem otthon. Akkoriban a környékbeli klubokban semmi hasonlót nem hallottam. Blues-rock-punk volt bőven, de horzsoló gitár csak ímmel-ámmal. Bandi már rutinosnak számított a deszkákon, én, KT és W. Gabi viszont teljesen zöldfülűnek, úgyhogy bennünk azért dolgozott még egy egészséges bizonyítási vágy is, ami talán még a mai napig megvan.  Azt hiszem, elég nagy értetlenkedés is fogadta a dolgot, a környezetünkben is hitetlenkedve figyelték tevékenységünket.  Egyszerűen csak meg akartuk mutatni a saját dalainkat, megspékelve a technikai tudásunkat nem meghaladó feldolgozásokkal. SZ.Z.:. Elég kegyetlen aprítást csináltok. Sokszor túlmentek a józan ész határán, amit kifejezetten élvezek. Kiket szoroztatok be? Úgyis kérdezhetném, kik voltak (ha voltak) a példaképek? Jalos: Azt hiszem, az extrém aprítást az előző anyagunkra, az Égi Mechanikára érted igazán, mivel itt dolgoztam először dobgéppel, ember híján. “Ha már lúd, akkor legyen kövér” alapon próbáltam egy szélsőséges zenét csinálni, bár ennél azért sokkal kegyetlenebb muzsikák is vannak a világban. Az újon, a Metalkaloidán sokkal közérthetőbb ütemek vannak, ezen már itthon felvett dobhangokkal dolgoztam. A régebbi, “emberi dobosos” demóinkon (mind az, nem szégyellem) pedig egészen hagyományos tempók voltak. Példaképek? A mostani felállásunk kb. egykorú, ezért a 80-as, 90-es évek elején levő standard és szigorúbb metalokat komáljuk a mai napig, persze befigyel pár jó punk és rock’n’roll muzsika is. Én legjobban a szólógitárölő zenéket szeretem. SZ.Z.:. Láttam, hogy ez már a nyolcadik anyag, ami kijött. Honnan jön még mindig az ihlet? Azért ez nem kevés, akárhogy nézzük. Jalos: Ja, majdnem azt a címet is kapta, hogy a 8. utas a halál, haha! Ha a mondanivalót nézzük, ihlet mindig van: régi olvasmányok és filmek, személyes tapasztalatok, akasztófahumor. TV-t  meg híradókat már nem nagyon nézek, mert szétcsapnám a készüléket. Most olvastam a Pillangó című regényt, amiben az ártatlanul elítélt főhős manusz mindenfajta mocsok börtönökből megszökik, ahányszor csak bezárják; kb. 14 évig tart ez a kálvária, míg szabad lesz.Jelenleg minden kiadványunkat egy-egy ilyen szökéshez tudnám hasonlítani, de hogy honnan-hová, azt már nem tudom…A gitár meg…



Majdnem Maiden

A Váróteremben adott legutóbbi koncertjükön a rövidke- egy hetes- promóciós idő ellenére is szép számmal gyűltek össze a metál fanok. Véletlen? Nem valószínű. A Németországban Európa no.1 Iron Maiden tribute zenekaraként elismert Iron Maidnem dobosával, Balogh Krisztiánnal beszélgettem. Hogyan, és mikor indult a zenekar története? Cserfalvi „Töfi” Zoltán 1996-ban találta ki, hogy alapítani kellene egy Iron Maiden tribute zenekart. Megkereste régi zenésztársát, Bevíz Miskát és ketten építették fel a csapatot. A jelenlegi felállás: Kiss Zoli – ének, Bevíz Mihály – gitár, Cserfalvi Zoltán – gitár, Boros Béla – Basszus, Balogh Krisztián – Dobok. Szükségünk volt „cserepadra is”: Nagy Gábor (Wisdom) időközben szinte taggá vált, mert sokszor helyettesíti Kiss Zolit, Töfit helyettesíti időnként Szadló Tamás (Flood In The Desert) és Gubucz-Zsombor Béla (II.Béla), Bevíz Misi helyére Fábián Sanyi ugrott be. Én 17 évesen kerültem a bandába. Mikor Szerbiában volt fellépésünk, szülői engedélyt kellett szereznem, hogy beengedjenek a koncert helyszínére, és játszhassak. Abszolút szolnoki illetőségű a zenekar-de mennyire nyitott a város a zenétekre? Anno a szolnoki „Metál Liget”-en visszajáró vendégek voltunk. De manapság, bár sokszor jöttek felkérések, hogy akár a Tiszavirág fesztiválon, akár a Tisza-parti nyár keretein belül játszhatnánk, végül elutasítást kaptunk, mondván: a város és a rendezvény arculatába nem fér bele a Metál. Majd 2014-ben a mindenki által jól ismert C+ fesztiválra kaptunk meghívást és óriási bulit toltunk. Meglepetten tapasztaltuk, hogy ennyien kíváncsiak ránk. A 2015-ös év turnézáró bulijának állomása meglepő módon, Szolnokon volt. Már nem terveztünk bulit, de Bevíz Misi hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte a zenekart, hogy mit szólnánk, ha a romániai buliból hazaérve Szolnokon fejeznénk be a turnét. Így hát ismételten elkönyvelhettünk egy kifejezetten jól sikerült városi bulit, olyannyira, hogy megbeszéltük- tavasszal, amíg a klub szezon tart, megismételhetnénk. De ez még a jövő kérdése. Annyit biztosra ígérhetek, hogy a szolnokiak sem lesznek elhanyagolva! Melyik a legemlékezetesebb koncertetek? Minden koncerten vannak olyan pillanatok, melyek miatt az emlékezetes marad. 2008-ban egy belgrádi sörfesztiválon játszottunk. Akkora volt a színpad, mint amekkorán az igazi Iron Maiden játszik. Nem hittem a szememnek. A szervezők szerint 12.000 ember nézett minket. Hatalmas élmény volt… Akkor épp az Aces High c. nótával indítottunk. Az intro(Churchill Speech) alatt Misivel összefutottunk a színfalak mögött, akinek ilyen gyermeki öröm volt az arcán, majd ezt mondta: „B+, ez olyan mintha tényleg az Iron Maiden játszana!” Ez az, amire életem végéig emlékezni fogok! A másik ilyen a Norvég buli. Hihetetlen élmény volt, hogy repülővel utaztunk koncertezni. Ez is olyan maiden- feeling volt….



ETaP Band a Csiki Borozóban

December 19-én este a Csiki Borozóban a Celofán Kollektíva Kulturális Egyesület által szervezett karácsonyi bulin zenélt az ETAP Band. Aki már hallgatott ETAP-ot, tudja, hogy egy radikálisan anti-kommersz társulatról van szó. Pikáns zenei vegyes ízelítő magyar-angol tálalásban,sok improvizálással körítve- a 2004-ben, gimnazisták kezdeményezéséből alakult ETAP zenekarról Karkusz Ádámmal ( basszusgitár, bőgő) , az együttes egyik alapítójával, és Barhács Tamással (Mc) beszélgettem korábban. K.Á – Tornyai Gézával(dob) ketten alakítottuk a zenekart, majd Barta Dénes személyében lett egy kongásunk és billentyűsünk. Stílusunk lassan formálódott, eleinte még afféle Red Hot Chili Peppers tribute band voltunk. Barhács László(szaxofon) és Barhács Tamás a Celofán Kollektívában ténykedtek és szervezték a Szolnok szerte híres bulikat. Ott ismerkedtünk össze velük és később csatlakoztak hozzánk. Kanizsa Georgina egy közösségi portálon tett felkeresést követően 2009-ben csatlakozott a zenekarhoz. Rendelkeztek valamilyen zenei előképzettséggel? K.Á.– Gina képzett zenész, jazz tanszakra járt. Rajta kívül viszont egyikünk sem ért a kottaolvasáshoz, – íráshoz. De ez talán nem is feltétlenül baj. B.T. – Sokkal szabadabban tudunk játszania a fantáziánkra támaszkodva, nélkülözve a kötött zenei formát. A már említett improvizálás valami olyan pluszt tud adni a zenéhez, amitől gazdagabb lesz és kifejezőbb, mintha szabályokhoz igazodnánk. Gina remekül tud lavírozni a spontaneitás és a szabályok között és talán ez a legjobb, az arany középút. Hogyan jellemeznétek a zenei stílusotokat? K.Á. – Eklektikus zenét játszunk, több különböző stíluselemet elegyítünk össze, szabadon, forgatókönyv nélkül. Már egy számon belül is jellemző ez a sokszínűség. Elindulunk chill-ből és jazz-ből, és eljutunk egy dinamikus, lüktető breakbeat-ig, vagy drum and bass-ig és a vége a totális katarzis és “elborulás”. Improvizálunk,és hagyjuk a zenében előtörni az aktuális érzéseinket. B.T. – Ez az igazi felszabadultság.Ennek az is az eredménye, hogy nincsenek közönségkedvenc számaink, mindenkinek más tetszik, pont az, amiben a saját érzéseit látta kifejezésre jutni. Kicsit játszunk a közönséggel- hagyjuk, hogy ráhangolódjanak az aktuális szám hangulatára, ritmusára, majd jön egy hirtelen váltás. Ettől lesz izgalmas az egész-hogy nem kiszámítható. Hogy tapasztaljátok, mennyire nyitottak az emberek a zenétekre? K.Á. – Van igény ránk, és általánosságban az egyedi hangzásvilágú zenékre. De szükség lenne egy helyre, ahol rendszeresen felléphetnénk, és összegyűlhetnének az irántunk érdeklődők. Amit nagyon szeretnénk, hogy újra meghonosodjon Szolnokon az a típusú szórakozási lehetőség, amit a Celofán Kollektíva- bulik jelentettek a Sziesztában annak idején. B.T. – A mostani fiatalok ugyanúgy vágynak a különleges, és új hangzásra, ahogy a sziesztás-korosztály. Nem mindenkinek elég az az öt szám, amit állandóan adnak a rádiók. De ha nem ismernek más…



PartyCage – Szolnok legújabb színfoltja

Az első PartyCage megmozdulás augusztus 29-én Az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban került megrendezésre „Nyárzáró party a Halott Pénzzel”- címmel. A buliról a PartyCage alapítóival, Filep Márkkal és Mihályi Áronnal beszélgettünk. Mit takar a PartyCage – fedőnév és miért különlegesek az általatok szervezett bulik? F.M: A PartyCage egy különleges arculat, indoor (beltéri) fesztivál-hangulattal, egyedi színvilággal, stílussal, mely a 18-35 éves korosztály minőségi szórakozását szeretné elősegíteni. Rendezvényeinken szigorúan csak nagykorúak vehetnek részt- ez, az igényes zene és a szolid árak különböztetik meg őket egy átlagos diszkó vagy klub bulijaitól. Mi volt a célotok a PartyCage-arculat létrehozásával? F.M: Azt tapasztaltuk, hogy a célközönségünk nem talált megfelelő helyet az igényeinek megfelelő bulizásra itt, Szolnokon. Szerettünk volna lehetőséget biztosítani arra, hogy ez a réteg kulturált körülmények között, igényesen szórakozhasson. M.Á: Ehhez olyan helyszíneket keresünk, ahol mind a környezet, mind a technikai felszereltség adott egy indoor party megrendezéséhez, és a minőségi szórakozáshoz. Így találtunk rá az Aba-Novák Agóra Kulturális Központra, akik fantáziát láttak, és támogattak minket ebben a kezdeményezésben. A sztárvendég kiválasztásánál mik voltak a főbb kritériumok? F.M: A szélsőségektől elhatárolódó, populáris stílusban zenélő együttesben gondolkodtunk. M.Á: A Halott Pénz közkedvelt, és rendkívül sikeres zenekar. Úgy gondoltuk, hogy népszerűségük nem véletlen, és a zenéjükkel olyan értéket közvetítenek, amit mi is képviselni szeretnénk. F.M: A populáris zene az ő esetükben nem kommerszet jelent. Komoly előadói múlttal rendelkeznek, nem egyslágeres zenekarról van szó. A későbbi rendezvényeink fellépőinek kiválasztásánál is ezeket a szempontokat fogjuk követni. Műfaji kikötés nincs, a lényeg, hogy a célközönségünk által kedvelt, és minőségi zenét játszó együtteseket szeretnénk felkérni, hogy fellépjenek a rendezvényeinken. Mekkora volt az érdeklődés a rendezvényre, és milyen volt a buli fogadtatása? F.M: Hatalmas volt az érdeklődés. Minden jegy elkelt, 450 fő – teltházunk volt. Egy Halott Pénz nevével fémjelzett bulinál ez talán nem is csoda. De ne felejtsük el rezidensünket, Dj Gesbint sem, aki a koncert után hajnalig táncoltatta a vendégeket. M.Á: A fogadtatás szinte teljes mértékben pozitív. Ezt a facebook oldalunkon közzétett kommentek, és a személyes visszajelzések után bátran kijelenthetjük. Mik a hosszú távú céljaitok? F.M: Hogy egy indoor fesztivál-sorozat, vagy koncertsorozat keretében valósul-e meg, az még a jövő zenéje, de továbbra is azon fogunk dolgozni, hogy a szolnoki fiatalok számára kulturált szórakozási lehetőségeket biztosítsunk. Nagy Éva



Interjú: Raimondo Gaviano (SVART1)

Nem is olyan régen, még augusztus elején számoltunk be a Szardínia szigetéről származó, sötét, jéghideg ambient muzsikával operáló, a The Last Snow in Szolnok című, sejtelmes dalt is jegyző projekt, a SVART1 létezéséről. Olyannyira nem hagyott azonban nyugodni minket az, hogy az eme egyszemélyes zenekart alkotó Raimondo Gaviano vajon milyen formában kötődhet a Szolnokhoz, illetve hogyan képes egy olyan napfényes helyről olyannyira sötét hangulatú zenét gyártani, amit még a norvég erdők sűrűiben élő remeték is megirigyelnének, hogy felkerekedtünk, és megkerestük őt, válaszoljon nekünk pár kérdésre munkásságával kapcsolatban. Gaviano úr roppant készségesen vállalta az interjút, és kérdéseinkre digitális levél formájában, postafordultával válaszolt. Az első kérdésen nyilván teljes mértékben evidens: Mesélnél egy kicsit magadról, illetve arról, hogyan kötődsz egészen pontosan Magyarországhoz, még ennél is pontosabban Szolnokhoz? Először is azzal kezdeném, hogy nagyon köszönöm, hogy megkerestetek azért, hogy meginterjúvoljatok a munkásságommal kapcsolatban, megtiszteltetésnek érzem ezt. 2008-ban hét hónapig éltem Szolnokon, ahol a Kodály Zoltán Főiskolán tanítottam a Comenius project keretein beül. Kiváló iskola, szerettem itt dolgozni. Többször meglátogattam Budapestet is amíg Magyarországon voltam, ott nagyon tetszettek a csodálatos fürdők (a Rudas abszolúte a legjobb!), de több, másik városban is jártam. Nagyon szeretem Magyarországot és a magyarokat. Úgy vélem, olyan emberek, akik őszintén és erősen kötődnek a hagyományaikhoz, amit nagyon jó dolognak tartok. Mesélnél egy kicsit magadról? Hová valósi vagy, mióta foglalkozol zenével, illetve mi inspirált arra, hogy belekezdj a saját projekted, a Svart1 megvalósításába? Szardínia szigetén élek, és 2009 óta történelmet és filozófiát tanítok egy magániskolában, Cagliariban. Nem igazán nevezném magam zenésznek, bár 6 és 11 éves korom közt a klasszikus zenéért rajongó szüleimnek köszönhetően zongorázni tanultam. Gyermekkorom óta mindig is volt a közelemben egy rádió vagy egy HI-FI (a szüleim szenvedélyének köszönhetően). Így közelítettem fokozatosan ahhoz a műfajhoz, amit most alkotok, ami precíz utalás olyan zenei megszokásokra, amik abszolút távol esnek az indusztriális hangzástól; olyanokra gondolok, mint a Trax rec. acid house-ba oltott dalai, vagy Phuture-től az Acid Tracks. Amikor először hallottam ezeket, olyan volt, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna (ez még mindig így van, és ezt nem szégyellem egyáltalán). A dobgép használata a TB-303-ban vagy a 808-ban például hatalmas felfedezés volt számomra. Természetesen akkoriban hallottam több olyan dalt is, amik nagy hatással voltak rám. Minden egyes olyan darab, amit most nem részletezek, valamint a klubok világa, amit akkoriban még csak meg sem közelíthettem, közelebb hozott ahhoz az érdekes művészi hozzáálláshoz, amit épp az a fajta zene képvisel, amit én magam…



Interjú: Idill of Chaos

A martfűi Idill of Chaos gigászi projekten dolgozik éppen. Ennek kapcsán faggattuk őket egy kicsit. Sz.Z.: Honnan jött az ölet, hogy kapásból háromlemeznyi anyagot vegyetek fel? IOC: Valójában már régóta szerettük volna rögzíteni a meglévő számainkat. Erre azonban eddig különböző okok miatt nem volt lehetőségünk. Fő okként az anyagiakat említeném, illetve a megfelelő hely hiányát ahol a felvétel elkészülhetett volna. Nemrégen lehetőségünk nyílt beköltözni egy próbaterembe itt helyben (Martfűn), ahol nyugodt körülmények között lehet zenélni a hét bármely napján. Így többet tudunk foglalkozni a zenekarral. A három lemez egy elképzelés volt, melyből végül 2 lemez fog megvalósulni egyelőre. Úgy terveztük, hogy minden számot felveszünk, ami eddig született a zenekar pályafutása során. Így lett volna 3 lemez időrendben: a zenekar első korszakából (a korai számokból) a zenekar rock’n roll-os számaiból. a sötétebb hangulatú goth’n roll számokból. Végül a korai számokat nem vesszük fel újra, azok meghallgathatók már most is a zenekar honlapján. A Totális Káosz EP-ről egyedül az Alkoholista visszatér című szám került bele a repertoárba, mert az régebben nagy közönségkedvenc volt. Sz.Z.: Olvastam, hogy Franky kiszállt az együttesből, ennek mi volt az oka? Illetve, van-e köze ennek ahhoz, hogy ennyi számot rögzítetek egyszerre? IOC: Igen jól olvastad a honlapon Franky tényleg kiszállt a zenekarból egy kis időre, mert úgy érezte megfeneklett a zenekar, nem haladunk sehova. Ez kissé felrázta a többi tagot. Utána kezdtünk bele a felvételekbe, melyeket vállalt még, hogy felénekel. Azonban végül csak nem bírt elszakadni tőlünk. Nem a felvételek miatt szállt ki, részben azok miatt szállt vissza. (A honlapon hamarosan ki lesz egészítve a zenekar történeti rész.) Sz.Z.: Mi lesz a zenekar sorsa? IOC: Így, hogy visszaszált Franky folytatjuk tovább. A felvételek hírére folyamatosan kapjuk a megkereséseket, pedig még ki sem jöttek ténylegesen a számok. Sz.Z.: Milyen formátumban tervezitek kiadni a felvételeket? Elosztjátok részekre, vagy dupla\triplalemez készül belőle?  IOC: A kiadást úgy tervezzük, hogy felteszünk mindent a honlapra és onnan lehet majd mindent letölteni ingyen. Fizikai formátumban, mondjuk CD-n egyelőre még gondolkozunk, hogy megjelenjen-e. Mindenképpen két külön albumként érdemes kezelni az anyagot, hiszen teljesen más jellegű számok kerültek fel mind a két lemezre. Egyedül a megjelenés dátuma lesz közös. Sz.Z.: Mi a munkacíme a monumentális projektnek? IOC: Munkacímet nem adtunk neki. (!IOC_2015 névem fut a project a stúdiós gépen.) Egyelőre még a lemezek végső címeit sem tudjuk. A borítófotókon is ötletelünk csak egyelőre. Sz.Z.: A Nemzeti Gyásznap EP szerintetek sem szólt túl jól. A mostanival kapcsolatban mi a…

4 of 5
12345