• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
CarpeDignem-  Énekelt versek a Nagykunságból

CarpeDignem- Énekelt versek a Nagykunságból

A szolnoki művésztelep költészetnapi rendezvényén http://szolnokzene.hu/nyers-kulonos-edes találkoztam a megzenésített verseket előadó CarpeDignem együttessel, akik előadásukkal a legkülönfélébb hangulatokba merítettek- elringattak és felráztak- ezen az amúgy is sokféle élményt nyújtó napon.

Nagyinterjú Karap Zoltánnal, az együttes vezetőjével

 A NYERS – ről szólva… 

 Ha jól tudom, az utóbbi időben nem volt hasonló szellemű Költészet napi esemény a városban. Reméljük, a szervezőknek sikerült új hagyományt teremteni. Szolnokon fellépni, különösképp a Művésztelepen kicsit olyan nekünk, mint hazamenni. De hasonló jókat mondhatnék a Tisza Moziról, az Aba-Novák Agóra Kulturális Központról vagy épp a Városi Kollégiumról is. Mindenhol szívesen láttak eddig bennünket, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Milyen céllal alakult meg a társulat?

Elsőként Kunhegyes város nevét kell megemlítenünk, hiszen a CarpeDignem koncertek anyagát nagyrészt a nagykunsági televényből nyertük ki. A kezdetben D.N.S. Együttes névvel fellépő zenekarban négyen is kunhegyesi származásúak voltunk, illetve a megzenésített versek szerzői, Dienes Eszter, Körmendi Lajos, Jenei Gyula is erősen kötődtek a városhoz, mivel életük bizonyos szakaszaiban ott éltek. A cél tehát első sorban a „találkozás” volt: zene és irodalom, zenészek és költők, és természetesen az előadók és a közönség között. Az első koncertünket épp a Művésztelepen adtuk 2014-ben az Artjáró Fesztiválon. A terv az volt, hogy az ESŐ lapszámbemutatója után úgyszólván levadásszuk az irodalomkedvelő közönséget. Bár ebben nem volt teljes egyetértés a csapaton belül, én kezdettől fogva alapvetően felnőtt közönségnek szerettem volna zenélni. Helyesebben: azoknak, akiket a „bulizás” mellett már más zenés kikapcsolódás is érdekel. Egy ilyen projekthez persze nagyon nehéz megtalálni a megfelelő társakat. Fél tucat tehetséges, de mára már a pálya széléről drukkoló barát, ismerős vált ki az együttesből, éppen ezért „társulatunk” nyitott minden vállalkozó szellemű zenész, illetve támogató előtt, aki szívesen csatlakozna hozzánk. Jelenleg négyen alkotjuk a zenekart: Dézsi Darinka (ének), Laczkó Csaba (basszus), Bartha Balázs (cajon) és jómagam (gitár, ének). A célunk a „nevezetes névtelenség”: művelődési házban, könyvtárban, esküvőn, temetésen, falunapon, templomban, színházban, utcán, börtönben, és bárhol, ahol az énekelt vers – Dienes Eszterrel szólva – falat kenyér lehet.

Honnan a név?

Dienes Eszter vezetéknevéből készült, de mivel több DNS nevű együttest is találtunk már az interneten, végül újat kerestünk. Így fedeztük fel a költészet talán egyik legrégebbi mottójának („Carpe diem!”) szabad fordítását: „kár, pedig nem”.

Stílusotok “kuntri”- a szó a kunsági származásra utal, gondolom. :) Milyen stíluselemekből áll össze egésszé?

 Semmiképp sem az amerikai country zenére kell gondolni, bár egy-egy dalban eljátszunk ezzel a zenei stílussal is, ahogy a gipsy swinggel, a pop-rockkal, a flamencóval vagy épp magyar népzenei, illetve balkán melódiákkal. A verseket tehát a zene segítségével újraértelmezzük, kommentáljuk. A közönséget ez általában két táborra osztja. Az egyik, nevezzük most tréfásan „madrigalistának”, gyakran kifogásolja, hogy a dalok sokkal vidámabbak, könnyedebbek, mint amiket a versek szövegei megengednének. A másik tábor ezzel szemben azt mondja, ha nem árulnánk el, hogy megzenésített versekről van szó, akkor azt gondolnák, hogy ezek saját dalszövegek, vagyis sikerült újraértelmeznünk a verseket. Természetesen mindkét véleményt komolyan vesszük. Az első arra ösztönöz bennünket, hogy egyre bátrabban kísérletezzünk a formákkal, a második arra, hogy maradjunk a populáris zenei szerkezeteknél és próbáljunk meg minél több emberhez eljutni ezekkel a dalokkal. Keressük a szintézis lehetőségét. Nekem személy szerint meggyőződésem, hogy a „rock and roll” már eleve benne van ezekben a szövegekben, csak felszínre kell hozni őket. A proporciók szintjén nem félünk sem a melankóliától, sem a giccstől, az egészre koncentrálunk. Az álmom, hogy egy olyan műsor álljon össze, ami inkább hasonlít már egy zenében lakozó színházhoz, mint tapsokkal tagolt dalfüzérhez.

 Hogyan jellemeznéd a zenéteket, előadásmódotokat? 

A CarpeDignem együttes lényegében ugyanarra az ötletre épül, mint a legendás Cseh Tamás – Másik János duó. Adva van egy gondolatokban, érzelmekben gazdag, vagy egyszerűen „csak” verstanilag invenciózus szöveg, amit nem egy ember énekel el, hanem kettő, s ezzel a dolog máris sokkal érdekesebb lesz. Mert ilyenkor a két énekes között is történik valami, ami ideális esetben nagyon le tudja kötni a közönséget.

Az egyik zenekar tehát a duónk, amellyel külön is létezünk, mert azt érezzük a versekből írt dalok egy szál gitárral is meg tudnak állni a lábukon, másrészről van a zenekar, amely megcukrozza, zeneileg még izgalmasabbá, kidolgozottabbá teszi a produkciót. Így akár nagyobb színpadokat is be tudunk célozni.

Dienes Eszter  versei megzenésítésének ötlete tőled származott? Hogyan “találkoztál” D.E-vel? Közös pont volt költészetének szeretete a zenekar tagjai között?

 Igen, talán mert életem első író-olvasó találkozós élménye is épp hozzá köthető. Szolnokon a gyermekvárosi kollégiumban Jenei Gyula (akkoriban kollégiumi nevelő) meghívta egy beszélgetésre. Meghatározó élmény volt. Azt hiszem, akkor láttam először életemben valakit, akit „költőként” mutattak be. Ha nem tudtad gimisként, mit jelent az, hogy valaki „kun”, elég volt csak ránézned. Ha nem értetted, mit jelent az oly sokszor elkoptatott „konok kun” jelző, elég volt elolvasnod Roszka mama monológját az elmeosztályról. Ugyanezt átéltem még egyszer, amikor már a kunhegyesi gimi padját koptattam, mivel eltanácsoltak a szolnoki gimnáziumból, és visszakerültem a szülővárosomba a család felügyelete alá. Kiderült, hogy Dienes Eszter is ugyanabba a gimnáziumba járt. Ugyanennek a gimnáziumnak az 50 éves jubileumi rendezvényén, 2014 tavaszán az édesapámmal közösen adtunk elő egy Jenei Gyula verset, amit Eszter is, és Gyula is hallott. Eszter még aznap este dedikált nekem egy válogatáskötetét, amely később a repertoárunkká vált. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez mindenkinek bejött. Voltak panaszok a zenésztársak közül, hogy ezek a szövegek azért túl pesszimisták. Ugyanakkor a csapat egyik motorját, a basszusgitárosunkat épp egy a próbateremben felejtett Dienes-vers fogott meg, és ezt követően csatlakozott hozzánk.

(Karap Zoltán Jenei Gyuláról és Dienes Eszter költészetéről írt esszéi online megtekinthetőek:
http://kulter.hu/2011/06/az-ittlet-orome/
http://esolap.hu/archive/entryView/1606 )

Körmendi Lajos költészetét is említetted, mint forrást…

Igen, Körmendi Lajos nélkül nem tudtuk elképzelni a majdani „a best of kuntri balladák” témájú lemezünket. Nyilván nem lehet egy ilyen állítást tudományosan alátámasztani, de vélhetőleg a XX. század második feléig az irodalmi életben szinte láthatatlan Nagykunság az ő hármójuk munkásságával kezdett el kitörni a homályból. Az én olvasatomban ők hárman nem csak itt, de az itt-lét öröméről és örömtelenségéről is írtak, és ezek a szövegek sokunk számára, akik nagyvárosokba kerültünk, valahogy a gyermekkorunk emlékeit, a szüleink gyökereit őrzik. (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6rmendi_Lajos)

A NYERS- kapcsán jut eszembe a kérdés: Ti is írtok prózát, verset, könyvet?

Darinka színésznő, ő inkább kész szövegből dolgozik. A basszusgitárosunk és az ütős szekcióért felelős zenésztársunk pedig más zenekarokban is közreműködnek, ők elsősorban zenében gondolkodnak. Jelenleg csak én vagyok, amint látod, ilyen „szófosó” és mellesleg „grafomán”. Szívesen írok könyvkritikákat, esszénovellákat, illetve idén fejeztem be a doktori disszertációmat, amit a XX. századi zenefilozófiákról írtam. A Borgia együttes énekeseként korábban próbálkoztam saját dalszövegekkel is, de idővel rájöttem, hogy annyi jó szöveg van, ami alkalmas a megzenésítésre, hogy inkább másokra bízom a költő szerepet. Vannak, akik egy egész életet szentelnek a versírásának és ez érződik is az eredményen. Amikor utca-zenélünk például gyakran érezzük úgy, mintha a jó szöveg eleve egy láthatatlan színpadot képezne a lábunk alatt.

Hosszútávú célok- szeretnétek bővíteni a repertoárt más költők műveivel is? 

Ha sikerül végre felvennünk a „kuntri” lemezünket, a következő cél Végh Attila megzenésített verseinek rögzítése lesz. Attilával a debreceni filozófia doktori iskolában ismerkedtem meg. Hihetetlenül termékeny és sokoldalú gondolkodónak tartom, aki amellett, hogy József Attila díjas költő, kiváló filozófiai esszéket ír. Nemrégiben jelent meg első regénye, de már a következőn dolgozik, miközben szenvedélyes természetfotós, és ha minden igaz, a jövőben színpadi művet is láthat tőle a közönség. Vannak remek szövegeink, amelyeket külön az együttesnek írt. Aztán ott vannak még Kele Fodor Ákos és Kürti László versei is a „várakozó listánkon”, szóval hosszú évekre be vagyunk táblázva.

Meghatározó fellépés-élmény?

2014 szeptemberében Kunhegyesen a református templomban játszottunk. Az utolsó Dienes Eszter versben, amit a szülei emlékére valamint Kunhegyeshez írt, két kórus és egy orgona is bekapcsolódott a dalba, miközben mi az Úr asztalánál álltunk, mögöttünk az erősítők, fölöttünk a szószék, szóval érted…

Ezekért a pillanatokért – Hamvas Béla szavaival – a „nevezetes névtelenség”, vagy ahogy mi mondjuk, az „ismeretlen világsztárság” pillanataiért zenélünk, bár ehhez gyakran nem is feltétlenül szükséges a közönség, elég egy igazán elkapott próbahangulat.

Hol láthatunk titeket legközelebb?

A követező koncert június 3-án a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház kamaratermében lesz, amit őrülten várunk. Remek színpadi adottságok mellett bizonyos értelemben a legnehezebb közönség, a színház társulata és dolgozói előtt lépünk majd fel. Emellett benne vagyunk egy tavaly kezdődött „turnéban” Jenei Gyulával, akivel zenés irodalmi esteket szervezünk „Elmélkedések szerelemről és halálról” – címmel. Utoljára Szolnokon voltunk ugyanabban a kollégiumban, ahová Darinka és én jártunk, de folyamatosan várjuk a visszajelzéseket az ország különböző pontjain lévő könyvtáraktól és művelődési házaktól.

Oszd meg

Szólj hozzá