• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Beszámoló: “Látod itt vagyunk!”  – Punkie, Persecutor, The D.I.Y.

Beszámoló: “Látod itt vagyunk!” – Punkie, Persecutor, The D.I.Y.


November 21. Szolnok. Rock Parking klub. Meg kell embereljem magam, elvégre fellépésünk van. Ezúttal két minőségben is jelen vagyok az estén: Mint dobos, és mint krónikás. Az előrejelzések rosszat sejtetnek. Az Alsóépület kényszerűen feloszlott a koncert előtt, az Éhenkórászok pedig kénytelen volt az utolsó pillanatban visszamondani egyéb zsarnoki okok miatt. Beethovennel gyúrok a korai indulásra. Kicsit szétszórtan elpakolom a verőket, a szükséges sört, és a próbateremhez megyek. Beszórjuk a cumót, közben majdnem sérvet kapunk, ahogy ilyenkor kell. A technikának tudniillik súlya van. A Közvágóhíd csontig hatoló fagyos szelében Lajos zöld taraja int barátságosan.
– Na, mi van báti? Kérsz egy sört? Jó hideg!
Kapok hát az alkalmon beverek egy jó maláta-komlót. Az autóban végre elönt az öröm, hogy a hátunk mögött hagyjuk Pestet. Egy új íráson töröm az agyam, és a saját számainkat hallgatjuk. Egyrészt azért, mert szeretünk fürödni a saját szépségünkben, másrészt sosem árt az ismétlés.
Korán érkezünk meg a jászok és kunok fővárosába. Jó egy órát kóválygunk, mire megtaláljuk a helyünket. Elöntenek a Gitármánia tábor emlékei, ó! micsoda patetikus érzés. A hely nem nyit ki időben. A többiek még a tegnapi girosz utóhatásaival küszködnek. Lajos nyomot hagy egy építkezésen, és jól telepakolja a toi toi-t. Akciója után megjelennek az EON emberei. Valami gond lehet a kábelezéssel! Pattintjuk a söröket a 6 fokos esőben, nyalintunk egy kis pálinkát. 20:30-tól kezdés. A program természetesen csúszik. Kabóca hozza a dobot, elmagyarázza mit, merre, és hogyan. Udvariassági körünk, és néhány ízes világos után a bulit a Punkie nyitja.  A maréknyi közönség rendesen bevadul. Pajesz úr először veri szét a dobot az estén. Keró üvöltés közben a sapkájával küzd. Gondolom sikamlós lett a homloka a fáradtságtól. A basszeros gyermek Melics bácsi ügyesen pontozza a másik két tag nyers erejét, mozgó-morgó kavalkádot pengetve a ska-punk orkán alá. Majdnem én is táncolni kezdek, ami nagy szó, mert nem szokásom! A végére az én hátamon is megjelent a “Nemzeti dohányfolt“.
A helyi műélvezők már teletöltve várják a Persecutor (azaz mi) kezdését. Kissé merev végtagokkal pattanok a dobok mögé. 16 számot ad le a triónk szinte megállás nélkül. Félig józanon konstatálom, hogy egyszerűen sosem bírunk impotensen játszani. Megnyerjük figurákat, ízlett nekik az energiafröccsből készült punkpudingunk. Háromfogásos odabaszás angyaföldi-módra!

Az estét a D.I.Y. zárja. Lajos átpattan a basszusra tőlünk, Pajesz pedig felkészíti magát még egy menetre. Ekkorra már kicsit tele lett a fülem a zenével, úgyhogy bevallom, csak be-benéztem és hallgattam. A hardcore-punk dara megtette a hatását. Igazán emberszagú pogóverem jön létre a koncertlyukban. Itatások, taps, kajabálás, közös éneklés. Azt hiszem, itt mindenki tudja, mi az hogy,  “Napról napra“. Kabócával közben megvitatjuk a punk tetszhalott állapotának okait, és mindketten ugyanarra jutunk. A megoldás legyen titok! A rossz ómenek ellenére igazán fasza kis punkcuháré volt a most szombati, 350 forint pedig nem nagy kiadás senkinek sem a harag elcsapolására. Éjjel háromkor török be az ajtómon. Mikor a szemem lehunyom még csillog előttem a zöld taréj:
Látod itt vagyunk!”
Köszönjünk Kabócának a szervezést!

Punkie Facebook

The D.I.Y. Facebook

Persecutor Facebook

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá