• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: sultansmith

Bloom Is Off The Rose Kritika

Országunkat már elég régóta elérte a metálkór, ezzel együtt maga a metalcore is megfertőzte a fiatalságot. A stílus legfontosabb jellemzői között van az energia, a brutalitás, agresszivitás, néhol megfertőzve egy csepp líraisággal, de tényleg csak az íze miatt. Könnyen megfoghatja a stílus a hallgatót, hiszen a headbangre csábító ritmusok tömkelege vesz részt a zene megalkotásában. Egyik legpopulárisabb műfaj a metálon belül, így sokan megpróbálkoznak vele. Így azt kell mondjam: ma tizenkettő egy tucat az ilyen zenekarokból. Ezért igazán nagyot kell dobnia annak, aki fel akar nőni ezen stílus legnagyobbjai közé, lévén már kis magyar hazánkban is elég magas színvonalon űzik ezt az ipart. Valamikor tavasszal, amikor a virágok kinyíltak, mutatta meg a Bloom Is Off The Rose, hogy mire is képes, ha a próbaterem helyett egy széltében-hosszában is színpadra emlékeztető alépítményt kapnak maguk alá. De mintha évek teltek volna el azóta, senki nem lett világsztár, és a Bloom sem kapott V.I.P. passt az MTV icon-ba. Ehelyett szorgoskodtak és kinyomtak egy új demót, The Last Hour Of Our Dying Sun címmel. A csapatot talán már nem kell bemutatni – de az új demót annál inkább. You Returned To Kill Me A kezdés, az a fránya kezdés. Nem rossz, ahogy belevágnak az első taktusokba, egy baj van vele: a Medusa Queenhez hasonlítottam, és ahhoz képest szinte és majdnem unalmas. Oda se neki, pörögjön a nóta tovább. Megy a dara, aztán refrén – ami szerintem nem sikerült olyan jóra a vokál szintjén. Pedig elég jók a gitárok alatta, hogy valami dallamosabb dolog kerekedjen belőle, de az ének tónusa idegennek hat. Kár. Aztán valami bődületes break, amit aztán égy még nagyobb breakdown követ – eh de jól szól… ez a rész nagyon jól lett megírva, meg az a durva hörgés rá, hát odab*sz. Aztán a refréntéma vokál nélkül, palm mute nélkül – áh de jó… Jó kis nóta, kár a refrénért. The Key Titkos, több ügynökünk halálát követelő információkat sikerült megtudnunk már a demo kikerülése előtt, miszerint Gézu az új demon az énekhangját is használni fogja. Ne lepődjön meg senki, hiszen anno a megboldogult Mandarinsban ezt főállásban űzte, így olyan nagy meglepetés nem érhet – de. A hangtónusa – valszeg a sok-sok hörgéstől – ércesebb, fémesebb. Nem új, hogy a metalcoreba tiszta éneket hoznak, de az akkor szakít, ha kristálytiszta mint a hó – mint például a CFC. Gézu hangja nem ilyen, teljesen más, dögösebb, rekedtesebb, de ugyanakkor vékonyabb – egyszóval más. Úgy érzem,…

F.É.K. – Fontos Értékek Közvetítése

A zenekarok rengeteget gondolkoznak a nevükön, jól akarják megválasztani, sok múlik rajta. Legyen hangzatos, bírjön többletjelentéssel. Legyen frappáns, álljon meg a saját lábán. A F.É.K. zenekar a sutba dobta az egészet: még ők sem tudják, hogy mit jelent a nevük. Pontosabban csak egy ember tudja, de ő Őszig titoktartással tartozik… persze lehet találgatni, és aki eltalálja, nyereményben részesülhet! További részletek a zenekar honlapján. Elég jó marketing saját maguknak, szép nagy piros pont. Fel, És Kezdjük! A szolnoki TehetségQtatón szuggesztív rocknak titulálták magukat. A hangzatos elnevezés mögött nem sok igazság rejlik. Nem szuggesztív. Vannak olyan pszichedelikus műfajok, amik büszkélkedhetnek ezzel a jelzővel, de ez nem ez lesz az. Rock ez, oszt’ kész, vagy valami, ami arra hasonlít! Merthogy ezen az albumon is van minden: rock, blues, country, sőt valami poppos beütése is van az egésznek, megfűszerezve grunge-al. Inkább rock-kavalkád az egész… nem tegnap kezdték a zenét, sem hallgatni, sem művelni… Kék Az RS kritika kapcsán már beszéltünk az első szám fontosságáról. Itt már valamivel szerencsésebben választottak sorrendet, az első számot már valahol hallottam tőlük (na vajon hol?), és meg is maradt. De most itt az ideje, hogy ne csak kutyafuttában hallgassam meg, hanem szétszedjem ízekre. A jókedvű, életvidám nóta. Elég jól megszerkesztett, jól felépített dallamvilág. Főleg mivel éppen a napágyon heverészve hallgattam, eléggé átéreztem a témákat. Itt felsejlett bennem, hogy talán pont erre gondoltak, amikor a szuggesztív jelzőt használták magukra, de ez azért még kevés. Ha rádobtak volna még úgy 20 bpm-et akkor pörögne a nóta, de így egy jókedélyű számnál nem több: van az albumon ennél „beindítóbb” szám is. Van egy icipici reggae beütés a verzékben, ezért pirospont, na meg a basszusgitárosnak (Fehér “szegecs” Zoltán) a nagy kvalitású performanszért. Állj! Milyen érdekes, a szám címe az, hogy „Állj” és mégis ez az egyik legjobban beindító nóta. Na persze ez sem száll a tempóban, de olyan jól kitalált a gitártéma, hogy elviszi az egészet. Plusz valamiért ennek a nótának a refrénje maradt meg sokadik hallgatás után is a fejemben. Nemtudom miért, pedig nem tetszik.Talán a nagyfokú vokál használat, talán csak a szám jól megszerkesztettsége. De erre is rádobnék pár bpm-et… El lehet menni! Meg kell valljam, sosem kedveltem, ha a zenészek a politikához nyúlnak. De manapság annyira része lett mindennapjainknak a politikusok ténykedése, hogy megértem, ha valakinek mondanivalója van ezzel kapcsolatban, és ezt zenén keresztül fejezi ki – de politikai hovatartozástól függetlenül mondom, hogy szerintem ez nem egy jó ötlet, a…

Redrám “mádöfákin” szindikét

Manapság divat a stílusok ötvözése: a Beton ska-t rak a punkba, a Claps diszkót a metalcore-ba, és most valaki azzal bátorkodott, hogy metálba rappet rakjon. Bár ez nem egy új dolog: az underground egyik királyának, Fankadelinek is jelent meg ilyen zenei anyaga – igen kevés sikerrel. De ő vérbeli rapper, így méltán volt elutasító a hallgatósága a stílus iránt. A Redrum Sindicate más: ez nem rap, metálzene alá. Ez metál a javából – rappel… Ez ki mo? Kétségtelen, hogy az első számon sok múlik. Nagyot kell ütnie, hogy a hallgatót érdekeljék a további számok, hogy megtartsák az érdeklődést. Ezen a téren a RS rosszul döntött: nem ez a legjobb számuk, de még nem is a 2. legjobb számuk – ha már sorrendet kell állítanunk. Ám az eposzok is invokációval kezdődtek, és ez a szám az. „Zene ereje, menete, üteme, gyere be hogy ha rapedet repteted le” – szóval erről szól a dolog. Ennek a zenének ereje van, menete, üteme – tovább megyek – értelme! Dinamikailag tökéletes a szám. Van egy ütős refrénünk – bár az ’e’ betűs nyelvtörőkért feketepont jár, hiszen ez már eléggé túlhasznált dolog a magyar nyelvben, ilyet bárki tud ma már, az „a” hangzókért meg pirospont („alapozz az alapokra napot nap után akkor kapod apukám a propán, a butánt”)-, a gitárok és dobok követik a mondanivaló nehézségét, kemény riffek ezek, bármelyik metálbanda megirigyelheti őket. A scratch profinak hangzik, végigkísér, szinte minden témában ott van – nem lesz unalmas a koncert. Bekaphatja Veszélyes dolog a rapzenék szövegvilágát értelmezni, hiszen egy-egy jobban megírt szöveg mindenkinek mást jelent… de ez a szám nem olyan. Gyakorlatilag ez egy igen hosszú „fuckya’ll” mindenkinek. Viszont rengeteget jelent hogy hogyan tálalják. A rapnek lehet egy bús-borongós stílusa is, amelyet igen kevesen képviselnek. Lévén sokkal nehezebb ilyen témákról érdemben beszélni, mint a millás autókról meg drogokról. De itt a verse mind zeneileg mind szövegvilágát tekintve egy melankolikus jelleget kapott, amire egy zúzós pre-refrén és refrén került – elvégre mindenki bekaphatja. Most mindenki megkapja a magáét… Pedig több van ebben a számban mint egy egyszerű „fákjú”: „ nekem nem mindegy, hogy Auth Csilla vagy a Chill – out” – zseniális. Teli van ötlettel , nyelvi humorral. Sok, magát rappernek mondó, befutott sztár sem büszkélkedhet ilyen nyelvjátékokkal. Sose halunk meg Az előző szám kapcsán már szóba került a melankólia. Nos, amikor ezt a számot hallgattam, azt hittem ez lesz a kedvencem – hogy miért nem, arról majd…

Guitar Pro 6 – gitárpróknak!

Nemrégiben jelent meg az igen sokak által használt Guitar Pro legújabb verziója, ami talán az egyik legelterjedtebb program zenészek körében. De hogy miben is különbözik az elődeitől? Érdemes-e váltani? A szolnokzene.hu ezekre a kérdésekre keresi a választ! GP6, de jó nekem, meg a Józsinak is! Rengeteg foltozás, és új feature került be a programba, amire szükség volt. Végre búcsút mondhatunk a sok-sok francia hibaüzenetnek, a rosszul címkézett memória bugoknak. A GP6 fut és fut, nem omlik össze. Búcsút mondhatunk az ezernyi és ezernyi megnyitott GP ablaknak, az újonnan megnyitott tabokat a már sok helyen használt “füles” megoldással kezelik. A kotta és a program kinézete minden eddiginél szebb, csak nem épp hasznos azoknak, akik megszokták a régebbi GP-s elhelyezéseket. A keverőpultunk már-már stúdióprogramokat idéz, de még csak idéz, azt is rosszul. Ha valaki pedig megtanulta a régi GP intro zenéjét, annak van egy rossz hírem, mert újra kell tanulnia – mint ahogy minden mást újra fel kell fedeznie a programban. Kottázzunk, avagy Józsikám, hova tetted a gitáromat? Ez a GP5-ben gyorsan ment. Tudtunk már használni a midi kontrollerünket, minden más csak “ctrl+c” és “ctrl+v” kérdése volt, na meg kreativitás. Akinek nem volt kontrollere, az fretboardról vagy keyboardról is bevihette a hangjegyeket, a szerkesztéshez pedig elengedhetetlen kellék volt a numpad, amivel nyomban tudtuk a pl. a ritmusszekciót bevinni. Minden szuper. Ez az a pont, ahol a GP6 elmarad a kistesótól. Midi kontrollerünket használhatjuk, ez rendben van. Viszont csakis billentyűs hangszereknél érhető el a keyboard, és csakis gitárosoknál a fretboard. Ha feltételezem, hogy mindenki tud ezen a 2 hangszeren kottázni, még akkor is van egy nagy hiba: a ritmuskottázás. Mostantól nem vihetjük be a numpadról a kívánt cint, pergót vagy tamot. Ki kell kattintgatnunk egy listából, hogy mit szeretnénk hallani, hotkey-re nincs lehetőség. Hatalmas visszalépés. Valójában nem is értem, hogy ezt a funkciót miért vették ki. Realistic Sound Engine avagy Józsi, mér csavargatod el a potijaimat? Napjainkban, ha kijön egy zeneszám Amerikából, 1-2 nap leforgása alatt már megtalálhatjuk a GP5 verzióját az interneten. Nem véletlenül, a GP5-ben gyorsan lehetett dolgozni, és akinek elég ideje volt az RSE-vel szórakozni, talán még élethűre is tudta varázsolni a leendő kottáját. A GP6 erre rádupláz: a gitárosok gyakorlatilag olyan hangzást érhetnek el, amilyet szeretnének: rackeket variálhatnak, sok-sok pedállal hozhatják létre valódi hangzásukat – elvben. Észrevételeim szerint egy-egy adott beállítás csak egy adott tartományban szól úgy, mint egy igazi gitár. Ha eddig vadul riffelgettünk, de most arpeggio-t szeretnénk,…

2 of 2
12