• facebook
  • soundcloud
  • youtube
 

THREESOME, OMD, BIOTR

THREESOME lemezbemutató koncert https://www.facebook.com/event.php?eid=214728385257228 http://www.facebook.com/pages/THREESOME/162565960432220 http://dl.dropbox.com/u/10960510/threesome.jpg VENDÉGEK: Over My Dawn http://www.facebook.com/pages/Over-My-Dawn/126955630697195 Bloom Is Off The Rose http://www.facebook.com/bloomisofftherose Helyszín: TISZApART MOZI, Szolnok Időpont: 2011.11.04. 21.00-X_X Belépő: 600 HUF



Szolnok Underground VOL. 1. (2011)

Firka saját idejét nem kímélve összerántotta a Szolnok Underground válogatáslemez első részét. A válogatás címe magában hordozza a folytatás lehetőségét, szóval hasonló megmozdulásokra számíthattok a későbbiekben is. Az első albumon szereplő előadók névsora: – 5 YARDS – Anyám És Nyulam – Behind Closed Doors – Bloom Is Off The Rose – Chronology – Claps For Caroline – Eda – E.T.A.P. – Heavyweight – Jaskasam – Over My Dawn – Redrum Sindicate – Riseoffate – The Moorders – Threesome “LETÖLTÉS”



Over My Dawn – Omerta

Elkészült az Over My Dawn új, Veres Gáborral (Watch My Dying) megtámogatott Omerta c. száma. Over My Dawn – Omerta Falnak az arc, kezek, ha földbe Sújtanak, a táncunk körbe, Nem szűnnek az összetartozók Állandók, vagy az ébren álmodók Keringő, ez az utolsó leszek Használj el, ma mindenem a tied Elbírtam valahogy eddig és Élve temetett alá a felszín is Szó nélkül tűr, gondol másra, elringatja a hit Csőre töltő kérdésmentes elfogadás szerint Elkendőző naivitás állít falhoz; nevess! Kitöltetlen márványtáblák sorai között keres Hajnali madárszó legyen a rekviem Két karom most semmibe ölel, habár Megszokásba fakult a félelem Így tettél királyból bolonddá Csak néztem, lassan köddé lettél Szemeim előtt, de nem tévedtél Felismerem, mikor elfogy a végtelen, Szívem helyén fagyos értelem. Keringő, ez az utolsó leszek, Használj el, ma mindenem a tied Keringő, ez az utolsó vagyok, Még ne öleljenek semmibe a karok Ref.



EFOTT Szolnok, az utolsó nap élményei

Alig pár órája ért véget az EFOTT – ami Szolga Józsink (Idoru) szerint az Egyetemisták és Főiskolák Országos Találkozója – az ajakpiercingemen azonban még mindig az ötvennyolc fokos házi (értsd: halálos) pálinka illatát érzem, utólagos köszönet érte a kiskunfélegyházi vizitoroknak. Az Idoru korai – fél nyolcas – koncertjén minimális rajongói létszám volt jelen; hiába, egy szolnoki Ifiház nagytermét megtöltő – még mindig rétegzenére – pogózó tömeget itt felemészt a nagyszínpad. Nézőpont kérdése, hogy sokan voltak-e rajta: a zenekarhoz képest sokan, az EFOTT-hoz képest kevesen. Szakmai szempontból felesleges részletezni a produkciót; mindannyian profi zenészek, meg egyébként sem kritikát írok, hanem benyomásokat, úgyhogy nekem tetszett, szívem csücske a banda, de kétségtelen, hogy egy idő után unalmassá válik. Ennek ellenére a színpad előtti két sor nagyon élt, mondhatjuk, hogy termést hozott a párhuzam (http://www.youtube.com/watch?v=LErBsCahdb4). Sajnos Refused day by day-t nem kaptunk, Józsinak viszont egyre jobb hangja van. A színpad előtt héderezők meg kaptak papírtokos cédét, ami a létszámból ítélve csak annak nem jutott, akinek nem volt hova tennie. Amíg az alternatív zenére hömpölygő népek a Kiscsillag / Quimby pároson metaforizáltak, addig az Idoru után in allegretto moderato a Djuice színpad hátterébe került két – az esztétika koporsóján elégedetten táncoló – kék zászló és a rajtuk lévő tűzlabdába zárt Z-betű jelezte a Zorall rokklagzijának kezdetét. A stage előtti füves rész a koncert végére teljesen megtelt, amihez nagymértékben hozzájárult a színpadon táncoló két csaj és az utánuk következő várólistás banda is. Azért elég illúzióromboló volt hallani az alapműnek számító, egyébként hangszeres fronton szinte hibátlanul (a dobosnak néha fogalma nem volt) előadott Paradise City alapjain lavírozó Juci néni szövegét (http://www.youtube.com/watch?v=zQL9CrChTtM). Nekem nem jön be a koncepció, de láthatóan sok száz embernek tetszett. Én meg hallgatok mást, van választék bőven. Egy másodpercre még partylui (lagzilajcsi) munkássága is eszembe jutott a zorall show láttán. A magyar Slash-ék fellépése előtt féltem, hogy ha saját számokat hoznak, az lófaszt sem fog érdekelni a feldolgozásaiktól méltán híressé vált playlist-jük mellett és olyan gyorsan emigrálnak majd az emberek a Rauch-beli Supernem-re, mint amilyen gyorsan leírja a dobostortát a ritmusérzék. A Hollywood Rose nem kockáztatott, másfél órás guns n’ roses-zal készültek, nem volt különösebb baj velük, egy-két kínos mímelést – http://www.youtube.com/watch?v=p3QZ4y3NYoI – leszámítva. A koncert végefelé előkerült Szolga „Idoru” Józsi is, hogy a koncert végéig Szaszával együtt duózzák a slágereket. Többen meglepődtek, amikor említést tettem a HR saját számairól és a lemezeik megjelenése óta két szekcióra osztódott honlapjukról. Pedig vannak sajátok is; nehéz…



EFOTT Szolnok, a 2. nap élményei

Valamivel fél nyolc után fáradtam be a HÖOK sátorba a banzáj második, csütörtöki napján, mivel az onnan kihallatszódó lüktetést egyértelműen a Jaskasam zenekarnak tudtam be, de a sátorba lépve kiderült, hogy tévedtem. A Pozitív zenekarról még sosem hallottam ezelőtt, de biztosan fogok; teljesen élhető szkát játszottak az ismeretlen helyről származó (talán pesti?) arcok. A színpad előtt egy tíz éves forma kissrác táncolt, akit én a zenekar helyében egyből betennék a következő klipbe, remélem lesz róla majd videó a Youtube-on, hiszen többen megtalálták őt a kamerájukkal. http://www.youtube.com/watch?v=RJRBVhvbj1Q Nyolc után meg is kaptam a szokásos high-quality reggae-t a szolnoki Jaskasam-tól. Az első szám – az igencsak jól sikerült Mission Impossible konverzió – után fel is pörgött is a sátorban összeverődött pár ember, szerintem a jelenlévők közül másnap reggel sokan keltek izomlázzal a lábukban. Én azért belecsempésznék több feldolgozást is a playlist-be; egyébként is hálás téma a műfajban eltérő zenék táncoskásítása, így a „két sima egy fordított” rendszer mentén haladva majd a saját számokat kevésbé ismerő embereket is megköthetik a koncert első percétől kezdve, mint fagyálló a nádiszopátát. Bocs, poszátát. Arról nem is beszélve, hogy az online támadás egy jól választott számmal a Youtube-on nem csekély nézettséget produkálhat, nagyobb hírnevet szerezve ezzel a zenekarnak (lásd CFC – Memories). Mindenesetre nagyon élveztem, és nem a koncert előtt kóstolt amszterdami levegő miatt. Közben már javában bölcsészkedett a Pepsi-n a 30Y, mire harmadmagammal odaértünk, nem sokkal utána már bele is ültem egy vágóképbe véletlenül, miközben elméláztam azon, hogy mikor szakad el egy bungee jumping-os gumi. Az ipszilont nem féltem, valószínűleg addig lesz közönsége, amíg zenél, engem speciel egy szám érdekelt, amit a koncert végére sikerült is kibogozniuk, de a többi ezer ember – lányok főleg – minden számot végig asszisztált Zolival. Nyugodtan játszhattak volna még, hogy elvegyék az időt az utána következő Republic-tól, aminek akkora tábora volt, hogy tíz perc alatt tudtam csak megkerülni, hogy elbújjak a repülő bálnák és a húsz éve elszállni akaró kismadár elől valahol a Rauch Beégetőben; igazán elengedhetnék már, ha repülni akar, hát hadd menjen a szerencsétlen. Az est fénypontja a Beégető-beli The Carbonfools volt, aki nem ismeri, az magára vessen, az ország egyik legigényesebb elektro-pop-rock formációja, élén az ügyeletes szépfiúval, Fehér Balázzsal. A koncert előtti percekben alig húsz ember indult az első sorba, de néhány szám után megtelt a sátor. A kutya nem mondaná meg, hogy magyarok. Világszínvonal, felesleges is többet írni róla, link alant. http://www.youtube.com/watch?v=_YErPNHhyIU.

1 of 3
123