• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: Evi

Koncertbeszámoló: A 2013-as ROXOLNOK zenei tehetségkutató verseny döntője@Szolnok, Tiszaliget

Roxolnok – zenei tehetségkutató verseny, döntő 2013. szeptember 20-21. Tiszaliget Pár hete került megrendezésre a 2013-mas Roxolnok – zenei tehetségkutató verseny a Tiszaliget szabadtéri színpadán. A versenyre olyan zenekarok jelentkezhettek, akik legalább két felvétellel rendelkeznek, legyen az egy profi hanganyag vagy akár egy koncertfelvétel, Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek, illetve nem jelent meg albumuk kiadói gondozásban. A fellépéseket egy facebook szavazás előzte meg, ami alapján a zsűri odaítélte a legtöbb pontot szerzett zenekarnak az ún. közönségdíjat, ezen kívül a beküldött dalok alapján egy nem szolnoki érdekeltségű szakmai zsűri kiosztotta a karakter-díjat is a szolnokzene.hu támogatásával. Az első három helyezést pedig az élőben nyújtott teljesítménnyel lehetett elérni, amit egy négytagú zsűri pontozott bizonyos szempontok alapján. 1. nap Pénteken 5-kor startolt a verseny egy sorsolással, ami a zenekarok fellépési sorrendjét döntötte el. Eszerint az első este így alakult: 1. Nonsense 2. Füst a Szemben 3. Mirodam 4. Show Me Regret 5. In a Blaze Minden zenekarnak 40 perce volt a műsorra pakolással együtt, így gördülékenyen ment a ki-be pakolás és a beállás is minden alkalommal. Átlagosan minden bandának 3-4 dalra maradt ideje, ami pont elég volt a bemutatkozásra. 6 körül el is kezdte a törökszentmiklósi Nonsense, akiknek a munkássága egészen a 90-es évekig nyúlik vissza. 10 év kihagyás után 2010-ben élesztették fel a bandát, ami ahogy az lenni szokott, számos tagcserét követően érte el a mostani felállást. Érződött a produkción, hogy összeszokott a banda, nem hiába zenélnek már többtíz éve, viszont már a 2. dalnál elkezdtek untatni. Hiányzott a lendület, a dalok inkább lassabb, kevésbé pörgős témák voltak, a színpadon nem történt semmi. Gyors pakolás, kezdett a szolnoki Füst a Szemben. Nem egy régió formációról van szó, mégis úgy gondolom, hogy egy zeneileg kiforrott előadást hallhattunk tőlük. Mióta kiegészültek Tóth István ’Totis’- sal, még összeszedettebb és teltebb az összhatás, ez egy jó döntés volt. Az egyetlen dolog, ami nekem nem jön be, és ami sok zenekarnál probléma, az a magyar szöveg angolos akcentussal való éneklése. Nem fogok itt olyanokkal dobálózni, hogy „nem lehet érteni a szöveget”, meg „a zene jó, csak így nem jön át a mondanivaló”, ezt sokan megkapják (és megkapjuk), ez a műfaj viszont szövegcentrikusabb, mint az általam kedvelt zenék nagy része, így úgy gondolom, ezen lehetne javítani. Hanna egyébként élőben egyre ügyesebb, nem sokszor hallani ilyen egyedi hangot. Harmadikként a rákóczifalvai Mirodam zenekart láthattuk. Bevallom, még sosem voltam koncertjükön, pedig régóta tudom, hogy kik ők. A zenéjük abszolút nem az én műfajom,…

Igazi fesztivál igazi arcoknak – Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló

Igazi fesztivál igazi arcoknak Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló Jó zenék, jó társaság, finom borok – nem is kell más egy feledhetetlen hét eltöltéséhez Magyarország egyik legszebb borvidékén, Tokajban. Idén is már javában számoltuk vissza a napokat, hogy mikor indulhatunk végre Hegyaljára, a kedvenc fesztiválunkra, amit most szerencsére (?) majdnem egy hónappal korábban, június 25 és 30 között tartottak meg. 0. nap Sokan már a -1., sőt a -2. napon megérkeztek a kempingbe, hogy árnyékos helyet foglaljanak maguknak és persze, hogy minél tovább élvezhessék a tokaji borozók által igen barátságos áron kínált házi borokat. Mi nem siettük el, a 0. napon már sötétedett, mire felállítottuk a sátrainkat, majd egyből útnak is indultunk az egyik kedvenc borozónk felé. Sok minden változott idén az eddigiekhez képest; a régi jól bevált kempingünk helyén most egy elhanyagolt, gazos kis elkerített terület állt, a mostanit pedig a fesztiválterület mögött egy jó nagy kerülővel lehetett megtalálni. A bejárat is átkerült a sokat emlegetett Nagyteknősbéka ház elé, ahol a karszalagokat lehetett kiváltani, majd egy hídon át mentünk be a színpadokhoz. Ezen a napon még csak az egyik színpad, a Malátabár működött, ahol fellépett az Idiot Side, a Hangerilla, a Killer Surprise, a Hatás Alatt és a ZUP. A koncerteket DJ Gesbin zárta egy kb. 3 órás dubstep partival, ahol mindenki kellőképpen lefárasztotta magát, hogy csak bedőljön a sátrába és azonnal el is aludjon. 1. nap Az első említésre méltó koncert a Newsted volt, ami Jason Newsted, a Metallica ex-basszusgitárosának az új bandája. Most jöttek először hozzánk, így viszonylag sokan megnézték őket, de végig olyan érzésem volt, hogy valójában mindenki a Metallicára lett volna kíváncsi. Utánuk a Borsodi nagyszínpadon a Subscribe következett, ami már szinte kötelezően ott van minden évben a Hegy’en, és idén a Hegyalja fesztiválhimnusz is az ő nevükhöz fűződik. Az Igazi Arcod címre hallgató nóta nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, szerintem borzasztóan erőltetett, és a Subscribe által meghívott vendégénekesek sem a szívem csücskei. Ízlések és pofonok ugye. Velük egy időben ment a Pepsi nagyszínpadon az Every Time I Die, akik az új, Ex Lives című albumot mutatták be, a Malátabárban pedig a Bohemian Betyars, akik garantálták a jó kedvet és a felhőtlen mulatozást. Fél 10-kor kezdett sokak nagy kedvence, az Asking Alexandria. Pont akkor pár napja láttam őket NovaRockon, így volt viszonyítási alapom, lehet, hogy ezért csalódtam ekkorát. Nekem nem is a zenekar teljesítményével volt problémám, bár sokan lehúzták az énekest, hogy gáz, amit csinál….

NovaRock 2013 – fesztiválbeszámoló

NovaRock 2013 – fesztiválbeszámoló – Hol a rocker? – Ottarocker! – Ezzel a kiáltással találták meg egymást a magyarok az idei NovaRock fesztiválon, ami alig pár kilométerre van a határtól, így idén is voltunk szép számmal. Az Ottarocker egyébként a fesztivál saját limitált szériás söre, amit utolsó napra el is pusztítottunk, hála a nagy melegnek és a véget nem érő partihangulatnak. Na de lássuk, mi történt az első nap. Ottarocker – A kép ismeretlen forrásból származik. 1. nap Mi már 13-án, csütörtökön, a nulladik napon érkeztünk, mert nem akartunk abba a hibába esni, mint tavaly. Akkor hajnal 5-kor indultam Szolnokról, mégis lekéstük a fél kettőkor kezdő DevilDriver-t, és az August Burns Red felét. Szóval csütörtökön viszonylag hamar útra keltünk, 6-7 óra fele pedig már javában a sátrat állítottuk. Este a partizone területén buliztunk, ment a rockdiszkó reggelig. Másnap pedig végre indult a fesztivál. Szerencsére a napsütés mellé hatalmas szelet is kaptunk, így valahogy kibírtuk a meleget; a sátrunk egyik tartórúdja viszont megadta magát. Már fél 9-kor ébren voltunk, így az első fellépőig a pipasátorban ütöttük el az időt, ahol vízipipát lehetett bérelni, és le lehetett ülni rendesen. „Rendesen” alatt azt értem, hogy a fesztivál elég limitált számú ülőhellyel szolgált, a sörpadok mindig foglaltak voltak, szóval vagy a földre ültél, vagy sehova. Itt végre kipihentük magunkat, aztán indultunk is az első koncertre, ami érdekelt, a P.O.D.-re. Elég felületesen ismerem őket, így nem okozott nagy meglepetést, hogy kb. 1 vagy 2 szám volt összesen, amit felismertem. Ennek ellenére hatalmas volt a hangulat és nagyon éltem a bulit. Ezután átmentünk a kék színpadra (2 nagyszínpad van, a Blue Stage és a Red Stage, a kettő között pedig egy amatőr színpad, a Red Bull Stage) Five Finger Death Punch-ra. Elhangzottak a legnagyobb slágereik, például a The Bleeding, a Hard to See és a Bad Company, nagyon élte a közönség. Az énekes kb. semmit nem rontott, tökéletes volt a produkció úgy, ahogy volt. 19:05-kor kezdődött az A Day to Remember, amit a legjobban vártam aznap. Elég nagy csalódás volt, azt kell, hogy mondjam. Jeremy, az énekes inkább csak szenvedett a színpadon, legalábbis éneknek nem nevezhető hangokat préselt ki magából egész idő alatt. A koncertfelvételeik alapján ez várható volt, de azért reménykedtem. A zene sem volt teljesen százas, talán rossz helyen álltam, de egy katyvasz volt az egész koncert. Sajnos. Ezután ott maradtunk Within Temptation-ön. Nem volt rossz, az énekesnő kicsit hamiskás volt párszor, de kibírható….

Interjú Soós Brigittával, a Lúdláb pultosával

Bár zenéhez nincs túl sok köze, a szolnoki fiatalok szórakozásában annál inkább szerepet játszik az alkohol. Kinek milyen mértékben, de nagyjából általános, hogy mindenki szeret egy pohár ital mellett lazulni és beszélgetni a barátaival. Hogy megtudjam, mégis mennyire jellemző a mai fiatalokra a mértéktelen szeszfogyasztás és pénzköltés, egy „szakértőt” kérdeztem meg, aki minden bizonnyal hiteles képet tud adni a szokásokról, hiszen nap, mint nap ezt látja. Soós Brigitta -Brigi- már régóta ismerős lehet a Lúdláb pultjának másik oldaláról, vele beszélgettem. Neked, mint pultosnak, mik a tapasztalataid a fiatalok szórakozási szokásaival kapcsolatban? Mennyire játszik nagy szerepet ebben az alkohol, mennyit isznak egy-egy buli alkalmával? Ez igazából társaságfüggő meg korosztályfüggő is. Vannak a nagyon fiatalok, akik most lesznek 18-ak, náluk nincs határ, tehát amennyi pénz van, annyit isznak. Akik idősebbek, meggondolják. Azt vettem észre, hogy vannak társaságok, akik csak egy bizonyos alkoholt isznak, bejönnek, söröznek és mellé isznak egy fajta rövidet. Míg akik fiatalabbak, ez a 18-19, ők mindent, ami van. Amire van pénz. Igen, amire van pénz. Nálunk két véglet van. Vannak azok a fiatalok, akiknek rengeteg pénzük van, mert anyuci/apuci nagyon gazdag, és rengeteg pénzt itt hagynak, meg van az a középréteg, akinek mondjuk van 1-2-3 ezer Ft-juk egy estére. Ez így változó. Hogy vetted észre, átlagosan mennyi pénzt hagy itt egy ember egy este? Szerintem, ha az egész társaságot nézzük, akik idejárnak, egy 4 ezer Ft-tal simán lehet számolni. Fejenként?/ Az a baj, hogy nálunk nagyon sok az olyan, aki nagyon sok pénzt itt hagy, és ugye van a másik része, aki mondom, bejön kb. 2 ezer Ft-tal és abban benne van egy doboz cigi, plusz a maradékot elkölti. Mondjuk ez nektek nem feltétlenül baj. Nekünk jó. Nálunk nagyon vegyes a társaság, szerintem ezt ti is látjátok, hogy a rockertől kezdve a diszkósig mindenki megtalálható itt, meg korosztályban is elég sokfélék, tehát 18-tól egészen 30-35-ig ide járnak, és ugye az idősebbeknél több pénz van, meg vannak ezek a fiatalok, akik rengeteget költenek. Volt egy vendégem, aki egy péntek este 15 ezer Ft-ot elivott és 19 éves volt. Velem ilyen például még soha nem fordult elő a mai napig sem. Ha az egész kocsmát nézem, akkor 3-4 ezer Ft-tal lehet számolni. Ha társaságokra bontom, akkor változó. Az mennyire jellemző, hogy valaki ájulásig/hányásig issza magát? Itt azért annyira sűrűn nem. Előfordul, de annyira sűrűn nem. Vannak hányások, de általában ez akkor szokott előfordulni, ha nagyobb születésnapi bulik vannak, tehát ilyen sima…

Füst a Szemben mini-interjú

A Füst a Szemben zenekar 2011-ben alakult Szolnokon. Műfajilag elég összetett zenét játszanak, blues, rock, funky és jazz elemek alkotják a zenéjüket. Tagok: Ének: Rózsa Hanna Dob: Gulyás Máté Basszusgitár: Dabis Gergő Gitár, Vokál: Kovács Gergő Gulyás Máté válaszolt pár kérdésemre, íme: Honnan jött és elsősorban kié volt az ötlet, hogy megalapítsátok a zenekart? A zenekar közös ötlet volt, Hanna, Geri és én alapítottuk a városban, valamelyik kocsmában. Én ki akartam próbálni magam az ilyenfajta zenében, és a többieknek is volt kedvük egy ilyen bandához. Mi ihlette a névválasztást? A név Cseh Tamás hallgatásból jött. Egy sztori alapján egy indián így nevezte el őt. Erről beszélgettünk, és megtetszett nekünk. Továbbá a szövegek hangulatához is jól passzolt. Ha már úgysem volt név, hát megegyeztünk ebben. Nemrég voltatok stúdióban, ahol rögzítettétek a bemutatkozó anyagotokat, a Füst a Szemben EP-t. Meséljetek egy kicsit a munkálatokról, hol és hogyan készültek a felvételek? A felvételek Süle Dávid stúdiójában készültek, nem volt olyan nap, hogy valaki ne lett volna éppen másnapos, de ez nem jelentett akadályt (sőt, Gerinek még előny is volt, mivel így rekedtesebb lett a hangja, és jobban illett a zenéhez). Egyébként egész gyorsan meglettünk vele, gördülékenyen ment. Mondjuk nekem a Bor Helyén c. számban eltört a dobverőm, miközben feljátszottam, de úgy is végigjátszottam, és mivel alig lehetett észrevenni, úgy maradt. Motivációnak számított a hímnőstény guminő a falnak támasztva. Ott tudják, mi kell a jó zenéhez. Már túl vagytok egy pár fellépésen itt Szolnokon, és a környéken. Mi jött le így elsőre, mennyire tetszik a közönségnek, amit csináltok? Kaptunk hideget, meleget, de szerintem összességében elégedettek lehetünk. Egész jó kis koncerteket adtunk, a közönség nagyobbik része eddig élvezte, amit nyújtottunk, a világot pedig eddig sem akartuk megváltani. Szerencsére az alkohol sem fogott még ki rajtunk, pedig a Parkingban közel álltunk hozzá. Egyetlen hátránya, hogy nem nagyon emlékszünk, hogy tudtunk egy 1 órás műsort 2 órásra elhúzni. Hogyan képzelitek el a zenekar jövőjét? Mik a célok? Új számokon dolgozunk, amikkel szépen lassan felváltjuk a feldolgozások nagy részét, és persze ha majd készen állunk, újra elvonulunk stúdiózni egy kicsit. Ezen kívül tovább koncertezgetünk, és meglátjuk, mi sül ki belőle. Amíg jól érezzük magunkat, van értelme. Mi motivál titeket a zenélésben? Egymás, jókedv, sör, bor, pálinka. -Evi-

Koncertbeszámoló: Orion Dawn, All Falls Down koncert Szolnokon a Rock Parkingban. – 2013.04.05.

2013.04.05. April’s Core – Orion Dawn, All Falls Down @ Rock Parking Április 5-én került megrendezésre az April’s Core nevű metál buli a Rock Parkingban. A kezdés és a beugró a szokásos 22 és 0. Eredetileg 3 zenekar lépett volna fel, a budapesti/nyíregyházi székhelyű Orion Dawn, a szabadszállási All Falls Down és a dunaújvárosi The Worst In Me. Utóbbinak sajnos le kellett mondania a bulit, mert az énekesük az utolsó pillanatban váratlanul lebetegedett, másik zenekart pedig nem sikerült keríteni helyettük. 7-re érkeztünk a helyre, nem sokkal később pedig az Orion Dawn is befutott. Pakolászás, majd laza sörözgetés után jött az infó, hogy az All Falls Down késni fog egy keveset, mert a rossz látási viszonyok miatt nem tudnak haladni. Ők hozták a full backline-t, szóval nélkülük nem lehetett volna elkezdeni a bulit. Végül 11-kor esett be a banda, gyorsan bepakoltak, és fél12-kor már kezdett is az Orion’. Meglepett, hogy ez alkalommal mondhatni iszonyat kevesen voltak az eddigi bulikhoz képest. Nem tudom, hogy azért, mert errefelé nem ismerik ezeket a zenekarokat, vagy a húsvét vitte szét az embereket, végülis nem érdekes. A kocsmarészen viszonylag sokan voltak, viszont a zenekarokra alig páran mentek be. Ennek ellenére az Orion Dawn akkora bulit csapott, mintha teltház lett volna. Utána kérdeztem is őket, hogy mégis hogy tudták ennyire élvezni úgy, hogy láthatóan alig kíváncsiak rájuk. Egyszerű a válasz: „Mert szeretünk zenélni, szeretjük, amit csinálunk.” Korrekt. Én végigbólogattam a koncertet, a végén még egy kis fejrázás is belefért, de látszott az embereken, hogy nem tudják hova tenni ezt a zenét, Firka szavaival: „Nem értik.” Igen, matekozás az volt bőven. Nekem a gitártémáik jöttek be a legjobban, technikás, dallamos, befogadható. Az biztos, hogy ezután a The Future Memorials rákerül az mp4-emre, nektek is bátran ajánlom. Intelligens zene. Fél 1-1 körül kezdett az All Falls Down. Rajtuk is kevesen voltak, de a bent lévők egy része hatalmas tombolásba kezdett, a zenekarral együtt szétszedték a helyet. Akkora energiája volt a csapatnak, főleg az énekes nagyon durván odatette magát, még ki is verte a fényképezőgépet a kezemből. Eddig egy száma van felvéve a bandának legjobb tudomásom szerint, legalábbis én nem találtam többet. Nekem annyira nem jött be a dolog, gondolom ez köszönhető annak is, hogy nem egy profi felvételről van szó, viszont élőben minden a helyén volt. Ezúttal a hangosítás is megközelítette a tökéletest, mindent ki lehetett érteni, élvezhető volt az egész produkció. A következő buli (Trash&Roll Party) április 12-én…

1 of 3
123