• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: szolnokzene

Beszámoló: XXII. Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Tábor (2. nap)

Reggel 7:20-kor csörög az ébresztő. Saját izzadtságomban megpárolódva, csatakosan ébredek, a reggeli zuhany és a reggelire kapott két szalámis szendvics vajmi keveset segít. A gyomorsav démoni karmok módjára mardossa nyelőcsövemet, néha fel-fel buggyan torkomban egy kevés a már félig megemésztett, vacsorára kapott rántott húsból. Szerzőtársam úgy aludt, mint egy darab szikla, egy kezdődő atomháború sem tudta volna felverni angyali álmából, rólam ez már kevéssé mondható el. Nagy nehezen sikerül legyőznöm a hányingerem, és összeszedem magam, feladatunk van, megindulunk, hogy részt vegyünk a táborban történő, első gitárkurzusokon. Szerkesztőtársam furfangosan félrevezet, és a kezdő óra helyett beültet a haladó gitárosok számára tartott oktatásra. Eleinte aggódom, hogy meg sem fogom közelíteni azt a színvonalat, amit majd a többi ifjú tanonc körülöttem, azonban félelmeim teljes mértékben alaptalanok. Az egyórás tanfolyam keretein belül egyetlen hangot sem kell lepengetnünk, ergo totálisan feleslegesen vonszoltuk magunkkal hangszereinket az egyre csak eszkalálódni látszó hőségben. Na de sebaj. Előadást hallgatunk skálákról, hangszínekről, valamint arról, hogyan is kell megírni úgy egy gitárszólót, hogy az valamilyen szinten passzoljon saját dalunk alapjához, és ne legyen teljes mértékben, hallgathatatlanul szar. Sok minden eszembe jut, például az, hogy a dúr és moll skálák ismerete mellet például nagyon hasznos lehet az, ha az ember Kalapács Józsefen és az Iron Maidenen kívül nyitott kissé másabb, kreatívabb, borultabb dolgokra, valamint szorult belé némi kísérletező kreativitás, de ezt egyébként az előadást tartó Lukács Peta is megemlíti kissé árnyaltabb megfogalmazásban, és ez határozottan szimpatikus. Mivel sosem érdekeltek különösebben a feszes szabályok és az előre megtervezett közhelyek, valamint nagyjából félúton lehetek az ájulás állapota és a halál közt, ezért kevés marad meg a kurzus tananyagából, mindenesetre arra emlékszem, hogy említés történik valamiféle „domináns hetes”-ről, amit félhalott állapotomban is humorosnak tartok, mert leginkább egy keményvonalas NDK-s pornófilm címére emlékeztet. Körülbelül fél óra után következik be, hogy kissé sikerül elbóbiskolnom, és szörnyűséges rémálmot látok arról, hogy a hallgatók tömegéből Lukács éppen engem szemel ki áldozatául, és arra szólít fel, hogy lépjek a színpadra és szemléltessem azt, hogyan is szól mondjuk egy standard blues skála D-mollban (létezik egyáltalán ilyesmi?). Ijedtemben pusztán egy hajszál választ el attól, hogy felugorjak székemből, és kismalacok visításához hasonlatos ordítással közöljem: „Kérem, ne bántsanak! Én pusztán a Szappanos György miatt jöttem!” A gitárkurzus után részt veszünk az első tábori zenekari órán, ami számomra végtelenül unalmas jazz/funk improvizáció keretein belül hívatott felvázolni a fiatalok számára azt, miért is öröm a zenélés. Nos, huszonhét éves koromra már nem vagyok az a zenei…

Beszámoló: XXII. Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Tábor (1. nap)

Mint azt már egy korábbi felhívásunkban olvashattátok ebben az évben is megnyitotta kapuit a Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Tábor. A 6 napos tábori lét alatt rengeteg neves zenész, tanár és zenekar fordul meg a táborban, akitől a résztvevők megtanulhatják a zene minden csínját bínját. Két lelkes szerkesztőnk (Timúr és dajkag) is jelen van az eseményen és a továbbiakban az Őket ért első napi benyomásokat, a táborba elindulást és a megérkezést olvashatjátok! Fogadjátok sok szeretettel a srácok írásait! 1. Bejegyzés – Munkás híradó, rock zene (Timúr) 2015.07.20. Izzadva ébredek. Hétfő reggel 6:00. Ma Szolnokra megyek egy hétre, a Gitármánia táborba. Békáson kelek verejtékezve. A hétvégi méreg még dolgozik. A dobóra után kicsit fáradt vagyok. Zombiként dőlök az ágyba. Dajka úrral serpaképben találkozunk az Árpád-hídnál. Irány a Keleti. Beverünk két kávét, és megindulunk a mesés Kelet felé. Van számomra a lapos végtelenségében valami nyomasztó. A buszra várva találkozunk egy tábori kolleginával. A pályaudvar közepén plakátállványon megtépázott hírnév. Öltönyös alak feszít a következő felirattal a feje fölött: Munkás híradó. Összedugjuk a fejünket. A hölgy elenged egy telefont, és már a személyautóban repesztünk Tiszaliget felé. Állítólag ez Szolnok Margit-szigete. Bólintunk, hogy igen, ez így van, de sokkal jobb mert kevesebb bent az ember. Szoc-erál betonépületek, óriási platánfák, és rock and roll. Egy másik történelmi időben, a természet közelében próbáljuk utolérni a Nyugatot. Zseniális. Regisztráció után megszálljuk az ágyainkat. Ideje sör után kutatni. A büfés néni láthatóan nem kedvel. Mióta itt vagyok háromszor szóltak rám, pedig semmit sem csináltam, de én türelmes vagyok, és elfogadom, hogy ők meg tüzesek. Dajka úrral való konspirációnk alatt rájöttünk, hogy Büfé úrhölgy valószínűleg APEH – ellenőrnek néz minket. Pedig Isten a tanúnk, alig hivatalos az arcunk. A háttérben üvölt a Metallica egy szomszéd viskóból. Tinédzser metálarcok sprite-ot isznak, vagy némi sört, és megélik a thrash metalt. Mintha 16 éves volnék. Előtörnek a régi reflexek. Dajka úrral kicsit koravénnek is érezzük magunkat, és különben is, ő csak kvinteket tud. Kiderül, hogy erre a hétre feltámasztjuk a kétfős zenekarunkat. Nagy az öröm a kollégák között. A megnyitó során a sátor előtt izzadunk. Kezünkben nyikorog a kőbányai. Bemutatják a felelősöket, és a mentorjainkat. Remo úr közvetlenül és szigorúan mászik a fülünkbe. Segítőkész, nyitott figura. Kidobjuk a dobozokat. Barna szofi pattan a szánkba. – Itt az ideje dolgozni! – A platán fák alatt izzadunk, a gépeink még inkább. Mikor papírra vetjük e sorokat Dave Goodman kanadai gitáros koncertjére várunk. Addig is, rám…

Koncertbeszámoló: 2014.11.07. Subscribe, Uzipov, Isten Háta Mögött @ Szolnok, Váróterem Rock Söröző

2014. november 7-én, a vasútállomáson, a Váróterem Sörözőben az Uzipov, az Isten Háta Mögött, végül pedig főzenekarként a Subscribe adott koncertet. Este 8-ra volt kiírva a kezdés, kis késéssel tartották is. Beugró elővételben 1000, helyszínen 1200 Huf, amit továbbra is reálisnak tartok. Bár ahhoz képest, hogy majd’ 300-an nyomtak „ott leszek”-et az eventre, kezdetben max ilyen 50-60-an lehettek, nem volt tele a terem sem. Szó se róla, így azért családiasabb volt. Az első zenekar az Uzipov volt. Budapestről jöttek, noise rock stílusban nyomják, 2006-ban alakultak és már 2 albummal is büszkélkedhetnek. A stílusnak megfelelően gitárra építenek, sok a power chord, mindez punk rock alappilléreken. Mivel ők kezdték az estét, nem kaptak túl nagy nézőközönséget. Ettől függetlenül nem volt rossz, nekem annyira nem jött be, de voltak, akik nagyon élvezték. Nem játszottak sokat, utánuk szinte rögtön következett az este második zenekara, az IHM. Az Isten Háta Mögött is a nagyfaluból jött, bár egyikük sem vallja magát igazi pestinek. Nem ez itt a reklám helye, de azért megemlíteném, hogy március környékére várható az új lemezük, amiről egy dalt már játszanak is a koncerteken. A nem is olyan régi tagcsere ellenére egyébként most kezdenek csak igazán belelendülni, az új lemez is kicsit más irányba mozdul, mint amilyet eddig hallhattunk tőlük. Visszatérve az estére, náluk már azért kicsit többen vonultak a színpad elé, nem nagy meglepetésemre, mert rohadt jól nyomták a srácok. A hangosítás nem adott újat, mióta ennyi a koncert a restiben, úgy szól, ahogy annak kell, legalábbis a feltételekhez képest, ha ilyen szinten marad, akkor nagy baj nem lehet. Az utolsó zenekar a várva várt Subscribe volt. Mint már az elején is írtam, kicsit kevesebben voltak, mint az elvárható – ami nem feltétlen baj – de azért így nem volt az igazi. Tőlük zúzdát vár az ember, meg kordoncsapkodást. Azért ne tessék félreérteni, élveztem, meg aki ott volt, az mind bent hallgatta őket a színpad előtt ugrálva. Hajnal 1 körül ért véget az koncert, fasza kis estét zártunk, megérte elmenni. A restiben egyébként majdnem minden héten koncertek vannak, érdemes figyelni, hogy éppen micsoda. -Balogh Emese-

Koncertbeszámoló: 2014.09.06. Adam Bomb (USA) @ Szolnok, Váróterem Rock Söröző

Vegyes érzelmekkel kell sajnos most írnom erről a bizonyos Adam Bomb koncertről. Egyrészt végre egy igazi rock’n’roll arc, igazi zenékkel, igazi bulival, igazi zúzós hangulattal. Másrészt viszont szégyennek tartom, hogy míg ezen, ha 30-an voltak összesen, addig a mai szotyirocker zenekarokra (had ne fikázzak név szerint egy tucatot) ott tobzódik a sok 14 éves nagyon kemény gyerek. Én kérek elnézést. Miután ezen szépen kifakadtam az este elején, és beláttam, hogy nem lesz jobb, ha csak szitkozódok, inkább reklámozni kell egyre jobban és jobban, azután egész testtel és lélekkel vonulhattam be. Adam Bomb gitárja Fotó: Kozma Mihály (Szolnoki Koncertek) Mivel sokaknak az első gondolata az, hogy ki a bánat az az Adam Bomb, ezért először szeretném egy kicsit bemutatni. Nem lehet mindent megemlíteni, már könyvet írhatna az öreg, de azért úgy dióhéjban megpróbálom összefoglalni. Szóval ott indult az egész, hogy 14 éves korában 1979-ben alapított egy zenekart Geoff Tate-el. Ezután volt lehetősége Eddie Van Halennel találkozni, gitárt dedikáltatni, gitárleckét venni, és egot felturbózni. 17 évesen a TKO együttes tagja, 18 évesen meg már a Kiss-be jelentkezik gitárosnak. 1982-ben Hollywoodba költözik, és olyan arcokkal van körülvéve, mint például Izzy Stradlin és Tommy Thayer. Utóbbi javasolta neki az Adam Bomb nevet. Nem mellesleg így 18 évesen két koncerten is helyettesíti Yngwie J. Malmsteent. 1984-ben rögzíti első szólólemezét, de ezt sem akárkikkel. Phil Feit (Billy Idol), Cliff Williams (AC/DC), Jimmy Crespo (Aerosmith), Gregg Gerson (Billy Idol, Iggy Pop, Mick Jagger). Azóta még 11 lemezt szült meg, és sokszor feltűnt a Hanoi Rocksban, mert ugye miért is ne lenne jó barátja Michael Monroe… Az a helyzet, hogy folytathatnám még bőven, de sehogy sem érnék a végére, szerintem ennyiből is kiderül, milyen emberről beszélünk. Annyit azért még megemlítenék, hogy azóta is aktív, egész a mai napig, évi közel 250 koncertet nyom le, ami azért valljuk be, 20 évesen is durva, nem hogy 45 fölött. Igaz, látszanak rajta az évek, de azzal kezet fogok, akin ez nem látszana meg. Adam Bomb Fotó: Kozma Mihály (Szolnoki Koncertek) Most már tényleg a koncertre visszatérve. Állati jó volt. Komolyan nehéz leírni. Mintha visszacsöppentem volna a 80-as évekbe egy korai Mötley Crüe koncertre. Tökéletesen akkori glam rock stílus. Még home-made pirotechnika is volt. A cintányérokat megállás nélkül gyújtogatta, a végén pedig a saját gitárját is lángokba borította. Volt konfetti is, csak hogy tudjátok miről maradtatok le. A hangosítást szintén úgy csinálták, mint annó. Nagy ívből tettek a hangtechnikus véleményére, a lényeg,…

Koncertbeszámoló: 2. SZOLNOKI HOLLAND-MAGYAR METALCORE miniFeszt

A szolnokzene.hu szervezésének köszönhetően jöhetett létre a II. szolnoki holland-magyar metalcore mini feszt, amin volt szerencsém részt venni. Május 23-án, a Vasútállomás sörözőben (restiben) 500 forintnyi belépő fejében lehetett megtekinteni a koncertet. Tavaly egy hasonló buli volt a Rock Parkingban, azzal a különbséggel, hogy ott a mostani két holland bandából csak a None Shall Fall, a két magyarból pedig csak a Mudpie vett részt, plusz melléjük volt még két zenekar. Már ilyen este 7-fele megérkeztem, gondoltam iszok valamit, körbenézek, megjöttek-e már a zenekarok, stb. Szép lassan be is érkezett mindenki, 8 óra körül már a hollandok is elkezdtek bepakolni hátra. 9-re volt kiírva a kezdés, ehhez képest háromnegyed 10 táján kezdtünk, nem vészes, de már épp ideje volt. Az első zenekar a Mudpie volt. Ők egy budapesti punk banda, és nem először jártak Szolnokon, mint már említettem. Az este szerintem ők nyújtották a leggyengébb teljesítményt, a tavalyi koncert sokkal jobb volt. Nem tudom mi változhatott, de az tény, hogy tudnak ők ennél sokkal jobbat is. A hangosítás sem volt a helyén, és egy kicsit szétcsúszott az egész. Ennek ellenére hallgatható volt, reméljük legközelebb jobb lesz a szereplés. Mudpie Fotó: Kozma Mihály (Szolnoki Koncertek) Mudpie setlist 1.Debility Of Purpose 2.You Won’t Have Rest 3.új 4.új 5.Lack Of Your Sympathy 6.Dissapointed 7.új 8.új 9.No More you 10. Feldolgozás (Government Warning – Arrested) Demo by Mudpie A második zenekar a Handout volt. Ők egy tipikus szegedi fiatal metalcore banda, viszont jókat hallottam róluk a koncert előtt, szóval kicsit kíváncsivá tettek. Basszus, mennyire igazuk volt. Állati, amit ezek a srácok csinálnak, élvezik, és nem érdekli őket, ki mit gondol, a lényeg hogy nekik bejön. És nekem is. Meg sok más embernek is. Tényleg megleptek, azt hittem, hogy egy mai tömegzenekart hallunk majd. Átkötő átkötővel és breakdownok egymás hegyén-hátán, és persze az egy sor tiszta ének sem maradhat el. Hála Darwinnak nem így volt, kellemeset csalódtam. Handout Fotó: Kozma Mihály (Szolnoki Koncertek) Handout setlist 1.Solution (Keep Sinking EP) 2.The Breakdown (Készülő EP) 3.The Lion’s Anthem (Készülő EP) 4.Violent Addiction (Single) 5.Hate (Készülő EP) 6.Falling from Reality (Keep Sinking EP) 7.Psychopath (Készülő EP) 8.Swamp of Sorrow (Keep Sinking EP) 9.Artificial Paradises (Készülő EP) 10. Not a Single Fuck (Készülő EP) (A készülő EP címe még nem nyilvános, a felvételek és a kislemez kiadása augusztus végére várható) A harmadik fellépő a State of Negation volt. Ők a másik holland zenekar, először jártak nálunk. Róluk is jókat hallottam,…

Kritika: Esti Kornél – Ne Félj (2014)

KRITIKA Esti Kornél – Ne Félj (2014) Először futtában hallgattam csak bele az Esti Kornél zenekar lemezébe, és rögtön éreztem, ez a zenekar maximális figyelmet érdemel, ezért szabaddá tettem az estémet, hogy csak rájuk koncentrálhassak. Az első szám (Ki a rosszak, mi a jók) kezdő gitár riffje a 70-es éveket idézi, mégis 2014-es hangzásba csomagolva, lendületes mai hangvételű szövegű dalt hallunk hibátlan hangszereléssel, dinamikával. Egy dologba tudnék belekötni, a pergő dobon jobban meghúztam volna a sodronyt. A Rohadt eső nagyon-nagyon jó dinamikai hangszerelés, nagyon-nagyon jó gitár sound, jó szöveg, megállná a helyét bármelyik rádióban. A Ne félj! című szám az énekesnek sikerült az a bravur, hogy ebben a dalban tökéletesen átadja érzelmeit. A Negyedik Unom már című szám egyik kedvenc dalom lesz. Dinamikus kezdés, ami az énekre hirtelen visszaesik, ezzel sikerül a maximális figyelmet felkeltenie. A gitáros hatalmas érzékkel a harmadik sor végénél száll be egy fegyelmezett rifffel, és a két verse közti dinamikai játékot tanítani lehetne. A dal szövege hűen tükrözi az érzésvilágot, mai stílusban megfogalmazva. A Nem vagy már az első szám, ami egy kicsit nem tetszik, viszont a dobos ebben a dalban brillírozik, remek érzékkel követve, kiszolgálva az éneket. Ebben a dalban a legzavaróbb a pergő dob sodrony hiánya. A Calcutta ismét jó ritmus képlet, jó szöveg a gitáros jó érzékkel marad a háttérben, szenzációsan kikevert chorusos gitár sounddal. A Tátott szájjal című szám jó gitár riff mögött szenzációs a második gitár hangulatkeltő játéka, bár én egy kicsit hangosabbra vettem volna. illetve a fő gitár riffet vettem volna halkabbra, így az ének is jobban érzékelhetőbb lett volna. Nyolcadik azaz a Téren című szám: eddig is dicsértem a szövegeket, de ennél a dalnál abszolút átjön az érzésvilág, gondolat. Ebben a dalban talált egymásra igazán az énekes hangja, stílusa, és a szöveg. A gitáros külön dicséretet érdemel, hogy a háttérben maradva hozzá tudott tenni ehhez a hangulathoz, alárendelve magát a dal hangulatának, és mondanivalójának. A Nincsen senki fent című szám nagyon jó a dal, de mivel eddig csak jókat írtam az énekesről, itt egy kicsit nehezményezem, hogy a refrénbe kicsit iskolásan, szótagolva énekel, hiányolom az átívelő hangokat, amit esetleg bátrabb visszhang effekttel meg lehetett volna oldani. Az utolsó számban (Véget ért) a dobos ismét remekelt, hogy folyamatos lábcin játék helyett csak időnként üt rá. A gitáros hangszínét fegyelmezett játékát, dinamikáját ismét kiemelném. A dal közepén lévő gitárszóló szintén a 70-es éveket idézi, mégis újnak érzem. A szöveg, szokás szerint…

1 of 34
12345