• facebook
  • soundcloud
  • youtube


Redrum interjú (2021)

Az utóbbi időben a járvány miatt a REDRUM háza táján is csend volt, azonban nemrég, egészen pontosan egy hónapja, október 22-én került ki a legújabb számuk, az ’Ugyanazt’, mégpedig egy elég profi klippel karöltve. A zenekar néhány tagjával beszélgettünk az új dalról, az ezzel kapcsolatos munkálatokról és jövőbeli terveikről. A klippet ha jól tudom, a Hippicore Studio készítette. Mesélnétek kicsit arról, kik ők és miért rájuk esett a választás?  Nixon: Nem! (nevet) Elhatárolódunk! Peti: Ismeretség miatt esett rájuk a választás meg az elvont referencia anyag miatt leginkább. Pontosabban a referencia anyag és az elvont grafikai elemek volt a fő ok. Ez közös döntés volt vagy valaki ajánlására kezdtetek el velük dolgozni? Peti: Nem, bedobta valaki, ki is volt? Szöllő? Vagy te dobtad be, Oszi? Oszi: Én dobtam be, mert egyszer, amikor beszélgettünk itt a Rolival (Kelemen Roland, a Hippicore Studio egyik tagja) és mesélte, hogy mit csinálnak, rögtön mondtam, hogy akkor miért nem forgatunk együtt klipet? Utána kezdtük el lebeszélni az egészet. Peti: Tényleg, akkor ez Oszinak volt a Rolival való egyik instabil éjszakai beszélgetése (nevet). Mindenesetre ismeretség alapján indult, illetve ők is zenélnek Szegeden, Szöllő mutatta be a zenekarnak. A felvételekért sem kellett a szomszédba menni…, Nixon: De! (felnevet) …ugyanis a próbateremben történt minden csoda. Ez egy saját felhasználású stúdió, vagy más tervetek is van vele? Oszi: Peti, ez a te részed. Peti: Persze, saját felhasználású stúdió, mert a miénk, de majd a jövőben szeretnénk kiadni bérbe stúdiómunkálatokra meg próbateremnek is. Szóval ‘bérzenekaroztatni’. Nixon: Én csak annyit tennék hozzá, hogy a szomszédba kell átmenni. Peti: (nevet) A szomszéd szobába kellett átmenni igen, mert egy három helyiséges próbateremről van szó. Nixon: Én azért annyit hozzátennék, hogy a földrajzi helyzetét nem határoznánk meg a teremnek… Oszi: TITKOS! (nevet) Nixon: Titkos, ezért előzetes egyeztetés után lehet csak jönni! …és kit kereshetünk ezügyben? Peti: Mindenkit! Igazság szerint a stúdiót is kvázi a zenekarok miatt csináltuk meg. Nem egy stúdió volt az alap ötlet, hanem utána alakult úgy, hogy saját magunknak csináljuk meg az egészet. Szóval inkább az egyik hozta a másikat, mint a másik az egyiket, nem a stúdiózás volt az kiindulópont. Ez csak egy próbaterem volt… meg egy kocsma (nevet). Leginkább. Nem csak a klipp, de a szám is nemrég látott napvilágot. Hogyan néz ki nálatok a zeneírás? Mi volt a szám fő mondanivalója? Oszi: A zeneírás folyamata lényegében: bárkitől jöhet ötlet, itt nincsen…hogy is mondjam…nincs erre egy megírt recept, hogy hogy készülnek…



Brain Drain új videoklip

A hazai rockszíntér keleti blokkjából származó Brain Drain zenekar a 2021-es évet új nagylemezének megjelenésével tervezi megkoronázni, amelynek első kislemezes dala az alvási paralízis témakörét boncolgató Lidérc, amely párhuzamosan Incubus néven is megjelent. A három tagú formáció Perge Adrián billentyűssel kiegészülve leforgatta fennállásának első cinematic jellegű videóját, amely szemlélteti az alvási bénulásban szenvedő betegek kaotikus rémálmait. A billentyűs így emlékszik vissza a forgatás előzményeire: „Amikor elkészült ez a dal, nem voltam benne biztos, hogy filmre lehet venni azokat a dolgokat, amelyeket Pisti – a zenekar dobos-énekese és szövegírója – maga elé képzelt. Nekünk ugyanis nincs megfelelő technológiánk horrorfilmet és komolyabb szakértelmet igénylő CGI lehetőségünk. Viszont volt egy jó kamerásunk, Nagy Peti, aki nem mellesleg a zenekar gitárosa és hangmérnöke is egyben. A helyszínnek megválasztott kenderesi Horthy-kastély padlástere viszont olyan volt első ránézésre is, mintha csak ezért lett volna így kialakítva.” „A forgatás során legalább 50 fok volt odafent és a nap előrehaladtával méginkább melegedett a levegő. Mivel sikerült a lehető legforróbb júniusi napot kiválasztani a forgatásra, Igyekeznünk kellett a hőguta elkerülése érdekében. Bizonyos kellékeket mégsem tudtunk felhasználni, hiszen aminek ragadnia kellett volna, az folyt, aminek pedig folynia kellett volna, az meg ragadt. A hangulatra azonban nem lehetett panasz. Gergő – a csapat basszerosa – nagyon kreatív ötletekkel állt elő, amellyel még a helyszínen átírtuk a forgatókönyv jelentős részét, a többi pedig már a végeredményen látszódik” – folytatta a zenekar frontembere, István. „A dalt azért is vettük fel angol változatban is, mivel a délvidéken és a partiumi területen is vannak szép számmal rajongóink, akik nem feltétlenül beszélnek magyarul, de elég régóta velünk vannak már ahhoz, hogy számukra is emészthetőbb nyelvet válasszunk. Nem mellesleg angolul teljesen másabbul szólnak a dalaink, így ideje volt így is kipróbálni magunkat” – egészítette ki Nagy Péter. A dal mindkét nyelven megjelenik 2021. 07. 15-én a digitális zenei platformokon, a hozzájuk kapcsolódó klip pedig itt található: Magyar verzió:   Angol verzió:



Beszámoló: XXII. Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Tábor (2. nap)

Reggel 7:20-kor csörög az ébresztő. Saját izzadtságomban megpárolódva, csatakosan ébredek, a reggeli zuhany és a reggelire kapott két szalámis szendvics vajmi keveset segít. A gyomorsav démoni karmok módjára mardossa nyelőcsövemet, néha fel-fel buggyan torkomban egy kevés a már félig megemésztett, vacsorára kapott rántott húsból. Szerzőtársam úgy aludt, mint egy darab szikla, egy kezdődő atomháború sem tudta volna felverni angyali álmából, rólam ez már kevéssé mondható el. Nagy nehezen sikerül legyőznöm a hányingerem, és összeszedem magam, feladatunk van, megindulunk, hogy részt vegyünk a táborban történő, első gitárkurzusokon. Szerkesztőtársam furfangosan félrevezet, és a kezdő óra helyett beültet a haladó gitárosok számára tartott oktatásra. Eleinte aggódom, hogy meg sem fogom közelíteni azt a színvonalat, amit majd a többi ifjú tanonc körülöttem, azonban félelmeim teljes mértékben alaptalanok. Az egyórás tanfolyam keretein belül egyetlen hangot sem kell lepengetnünk, ergo totálisan feleslegesen vonszoltuk magunkkal hangszereinket az egyre csak eszkalálódni látszó hőségben. Na de sebaj. Előadást hallgatunk skálákról, hangszínekről, valamint arról, hogyan is kell megírni úgy egy gitárszólót, hogy az valamilyen szinten passzoljon saját dalunk alapjához, és ne legyen teljes mértékben, hallgathatatlanul szar. Sok minden eszembe jut, például az, hogy a dúr és moll skálák ismerete mellet például nagyon hasznos lehet az, ha az ember Kalapács Józsefen és az Iron Maidenen kívül nyitott kissé másabb, kreatívabb, borultabb dolgokra, valamint szorult belé némi kísérletező kreativitás, de ezt egyébként az előadást tartó Lukács Peta is megemlíti kissé árnyaltabb megfogalmazásban, és ez határozottan szimpatikus. Mivel sosem érdekeltek különösebben a feszes szabályok és az előre megtervezett közhelyek, valamint nagyjából félúton lehetek az ájulás állapota és a halál közt, ezért kevés marad meg a kurzus tananyagából, mindenesetre arra emlékszem, hogy említés történik valamiféle „domináns hetes”-ről, amit félhalott állapotomban is humorosnak tartok, mert leginkább egy keményvonalas NDK-s pornófilm címére emlékeztet. Körülbelül fél óra után következik be, hogy kissé sikerül elbóbiskolnom, és szörnyűséges rémálmot látok arról, hogy a hallgatók tömegéből Lukács éppen engem szemel ki áldozatául, és arra szólít fel, hogy lépjek a színpadra és szemléltessem azt, hogyan is szól mondjuk egy standard blues skála D-mollban (létezik egyáltalán ilyesmi?). Ijedtemben pusztán egy hajszál választ el attól, hogy felugorjak székemből, és kismalacok visításához hasonlatos ordítással közöljem: „Kérem, ne bántsanak! Én pusztán a Szappanos György miatt jöttem!” A gitárkurzus után részt veszünk az első tábori zenekari órán, ami számomra végtelenül unalmas jazz/funk improvizáció keretein belül hívatott felvázolni a fiatalok számára azt, miért is öröm a zenélés. Nos, huszonhét éves koromra már nem vagyok az a zenei…



Beszámoló: XXII. Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Tábor (1. nap)

Mint azt már egy korábbi felhívásunkban olvashattátok ebben az évben is megnyitotta kapuit a Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Tábor. A 6 napos tábori lét alatt rengeteg neves zenész, tanár és zenekar fordul meg a táborban, akitől a résztvevők megtanulhatják a zene minden csínját bínját. Két lelkes szerkesztőnk (Timúr és dajkag) is jelen van az eseményen és a továbbiakban az Őket ért első napi benyomásokat, a táborba elindulást és a megérkezést olvashatjátok! Fogadjátok sok szeretettel a srácok írásait! 1. Bejegyzés – Munkás híradó, rock zene (Timúr) 2015.07.20. Izzadva ébredek. Hétfő reggel 6:00. Ma Szolnokra megyek egy hétre, a Gitármánia táborba. Békáson kelek verejtékezve. A hétvégi méreg még dolgozik. A dobóra után kicsit fáradt vagyok. Zombiként dőlök az ágyba. Dajka úrral serpaképben találkozunk az Árpád-hídnál. Irány a Keleti. Beverünk két kávét, és megindulunk a mesés Kelet felé. Van számomra a lapos végtelenségében valami nyomasztó. A buszra várva találkozunk egy tábori kolleginával. A pályaudvar közepén plakátállványon megtépázott hírnév. Öltönyös alak feszít a következő felirattal a feje fölött: Munkás híradó. Összedugjuk a fejünket. A hölgy elenged egy telefont, és már a személyautóban repesztünk Tiszaliget felé. Állítólag ez Szolnok Margit-szigete. Bólintunk, hogy igen, ez így van, de sokkal jobb mert kevesebb bent az ember. Szoc-erál betonépületek, óriási platánfák, és rock and roll. Egy másik történelmi időben, a természet közelében próbáljuk utolérni a Nyugatot. Zseniális. Regisztráció után megszálljuk az ágyainkat. Ideje sör után kutatni. A büfés néni láthatóan nem kedvel. Mióta itt vagyok háromszor szóltak rám, pedig semmit sem csináltam, de én türelmes vagyok, és elfogadom, hogy ők meg tüzesek. Dajka úrral való konspirációnk alatt rájöttünk, hogy Büfé úrhölgy valószínűleg APEH – ellenőrnek néz minket. Pedig Isten a tanúnk, alig hivatalos az arcunk. A háttérben üvölt a Metallica egy szomszéd viskóból. Tinédzser metálarcok sprite-ot isznak, vagy némi sört, és megélik a thrash metalt. Mintha 16 éves volnék. Előtörnek a régi reflexek. Dajka úrral kicsit koravénnek is érezzük magunkat, és különben is, ő csak kvinteket tud. Kiderül, hogy erre a hétre feltámasztjuk a kétfős zenekarunkat. Nagy az öröm a kollégák között. A megnyitó során a sátor előtt izzadunk. Kezünkben nyikorog a kőbányai. Bemutatják a felelősöket, és a mentorjainkat. Remo úr közvetlenül és szigorúan mászik a fülünkbe. Segítőkész, nyitott figura. Kidobjuk a dobozokat. Barna szofi pattan a szánkba. – Itt az ideje dolgozni! – A platán fák alatt izzadunk, a gépeink még inkább. Mikor papírra vetjük e sorokat Dave Goodman kanadai gitáros koncertjére várunk. Addig is, rám…



Koncertbeszámoló: 2014.11.07. Subscribe, Uzipov, Isten Háta Mögött @ Szolnok, Váróterem Rock Söröző

2014. november 7-én, a vasútállomáson, a Váróterem Sörözőben az Uzipov, az Isten Háta Mögött, végül pedig főzenekarként a Subscribe adott koncertet. Este 8-ra volt kiírva a kezdés, kis késéssel tartották is. Beugró elővételben 1000, helyszínen 1200 Huf, amit továbbra is reálisnak tartok. Bár ahhoz képest, hogy majd’ 300-an nyomtak „ott leszek”-et az eventre, kezdetben max ilyen 50-60-an lehettek, nem volt tele a terem sem. Szó se róla, így azért családiasabb volt. Az első zenekar az Uzipov volt. Budapestről jöttek, noise rock stílusban nyomják, 2006-ban alakultak és már 2 albummal is büszkélkedhetnek. A stílusnak megfelelően gitárra építenek, sok a power chord, mindez punk rock alappilléreken. Mivel ők kezdték az estét, nem kaptak túl nagy nézőközönséget. Ettől függetlenül nem volt rossz, nekem annyira nem jött be, de voltak, akik nagyon élvezték. Nem játszottak sokat, utánuk szinte rögtön következett az este második zenekara, az IHM. Az Isten Háta Mögött is a nagyfaluból jött, bár egyikük sem vallja magát igazi pestinek. Nem ez itt a reklám helye, de azért megemlíteném, hogy március környékére várható az új lemezük, amiről egy dalt már játszanak is a koncerteken. A nem is olyan régi tagcsere ellenére egyébként most kezdenek csak igazán belelendülni, az új lemez is kicsit más irányba mozdul, mint amilyet eddig hallhattunk tőlük. Visszatérve az estére, náluk már azért kicsit többen vonultak a színpad elé, nem nagy meglepetésemre, mert rohadt jól nyomták a srácok. A hangosítás nem adott újat, mióta ennyi a koncert a restiben, úgy szól, ahogy annak kell, legalábbis a feltételekhez képest, ha ilyen szinten marad, akkor nagy baj nem lehet. Az utolsó zenekar a várva várt Subscribe volt. Mint már az elején is írtam, kicsit kevesebben voltak, mint az elvárható – ami nem feltétlen baj – de azért így nem volt az igazi. Tőlük zúzdát vár az ember, meg kordoncsapkodást. Azért ne tessék félreérteni, élveztem, meg aki ott volt, az mind bent hallgatta őket a színpad előtt ugrálva. Hajnal 1 körül ért véget az koncert, fasza kis estét zártunk, megérte elmenni. A restiben egyébként majdnem minden héten koncertek vannak, érdemes figyelni, hogy éppen micsoda. -Balogh Emese-



Koncertbeszámoló: 2014.09.06. Adam Bomb (USA) @ Szolnok, Váróterem Rock Söröző

Vegyes érzelmekkel kell sajnos most írnom erről a bizonyos Adam Bomb koncertről. Egyrészt végre egy igazi rock’n’roll arc, igazi zenékkel, igazi bulival, igazi zúzós hangulattal. Másrészt viszont szégyennek tartom, hogy míg ezen, ha 30-an voltak összesen, addig a mai szotyirocker zenekarokra (had ne fikázzak név szerint egy tucatot) ott tobzódik a sok 14 éves nagyon kemény gyerek. Én kérek elnézést. Miután ezen szépen kifakadtam az este elején, és beláttam, hogy nem lesz jobb, ha csak szitkozódok, inkább reklámozni kell egyre jobban és jobban, azután egész testtel és lélekkel vonulhattam be. Adam Bomb gitárja Fotó: Kozma Mihály (Szolnoki Koncertek) Mivel sokaknak az első gondolata az, hogy ki a bánat az az Adam Bomb, ezért először szeretném egy kicsit bemutatni. Nem lehet mindent megemlíteni, már könyvet írhatna az öreg, de azért úgy dióhéjban megpróbálom összefoglalni. Szóval ott indult az egész, hogy 14 éves korában 1979-ben alapított egy zenekart Geoff Tate-el. Ezután volt lehetősége Eddie Van Halennel találkozni, gitárt dedikáltatni, gitárleckét venni, és egot felturbózni. 17 évesen a TKO együttes tagja, 18 évesen meg már a Kiss-be jelentkezik gitárosnak. 1982-ben Hollywoodba költözik, és olyan arcokkal van körülvéve, mint például Izzy Stradlin és Tommy Thayer. Utóbbi javasolta neki az Adam Bomb nevet. Nem mellesleg így 18 évesen két koncerten is helyettesíti Yngwie J. Malmsteent. 1984-ben rögzíti első szólólemezét, de ezt sem akárkikkel. Phil Feit (Billy Idol), Cliff Williams (AC/DC), Jimmy Crespo (Aerosmith), Gregg Gerson (Billy Idol, Iggy Pop, Mick Jagger). Azóta még 11 lemezt szült meg, és sokszor feltűnt a Hanoi Rocksban, mert ugye miért is ne lenne jó barátja Michael Monroe… Az a helyzet, hogy folytathatnám még bőven, de sehogy sem érnék a végére, szerintem ennyiből is kiderül, milyen emberről beszélünk. Annyit azért még megemlítenék, hogy azóta is aktív, egész a mai napig, évi közel 250 koncertet nyom le, ami azért valljuk be, 20 évesen is durva, nem hogy 45 fölött. Igaz, látszanak rajta az évek, de azzal kezet fogok, akin ez nem látszana meg. Adam Bomb Fotó: Kozma Mihály (Szolnoki Koncertek) Most már tényleg a koncertre visszatérve. Állati jó volt. Komolyan nehéz leírni. Mintha visszacsöppentem volna a 80-as évekbe egy korai Mötley Crüe koncertre. Tökéletesen akkori glam rock stílus. Még home-made pirotechnika is volt. A cintányérokat megállás nélkül gyújtogatta, a végén pedig a saját gitárját is lángokba borította. Volt konfetti is, csak hogy tudjátok miről maradtatok le. A hangosítást szintén úgy csinálták, mint annó. Nagy ívből tettek a hangtechnikus véleményére, a lényeg,…

1 of 35
12345