• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: dajkaG

Filmajánló: Hard Core Logo (1996)

A Hard Core Logo egy hazánkban kevésbé ismert, 1996-os kanadai ál-dokumentumfilm. Noel Barker író azonos című regénye alapján rendezte a leginkább Pontypool című zombifilmrjéről is ismert Bruce McDonald. Gyakorlatilag a punk szubkultúra Spinal Tap-je, ami a fiktív kanadai punk rock banda, a Hard Core Logo reunion turnéjának végigkövetésén keresztül mutatja be a punk szubkultúra valódi, drámai arcát. A Hard Core Logo a fegyveres merényletben életét vesztett fiktív kanadai punksztár, Bucky Haight emlékére szervezett fegyvertartás-ellenes emlékkoncerten kezdődik, ahol a filmnek a nevét kölcsönző zenekar sok év után újra a közönség elé lép. A koncert után a zenekarvezető Joe Dick unszolására a tagok úgy döntenek, hogy egy turné erejéig újból összeállnak és bejárják az országot. Meg is kezdődnek az előkészületek, majd a banda a nyakába veszi Kanadát, ám a dolgok cseppet sem mennek olyan könnyedén, mint ahogyan azt az ambiciózus frontember elképzelte. Az út során sötét titkokra derül fény, a tagok magánélete egytől egyig romba dől, és lehull a lepel Joe Dickvalódi motivációjáról, amit mégsem az egykori idolja és személyes mentora iránti tisztelet és megemlékezés vezérel. A Hard Core Logo-t gyakorta emlegetik a legjobb kanadai filmek egyikeként, egyáltalán nem véletlenül. A Hard Core Logo és a Spinal Tap közti óriási különbség ugyanis az, hogy míg utóbbi a főszereplő fiktív zenekar minden kínos pillanatával együtt egy szórakoztató vígjáték, addig jelen esetben a humoros körítés ellenére is egy igen komoly, drámai művet kapunk nézőként. A filmben ugyanis fény derül a kultikus punkzenekar tagjainak valódi arcára. Van itt kicsinyeskedés, ármánykodás, és felszínre törő indulatok is akadnak bőségesen. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Hard Core Logo egy igazi emberközeli tragikomédia, tévútra terelődött sorsokkal és rengeteg hangos, dögös punkmuzsikával, itt-ott elejtett, jól átgondolt és rendkívül szórakoztató poénokkal fűszerezve. A filmben a színészek mellett többek közt olyan punk-ikonok vendégszerepelnek, mint a Young Canadians-ből is ismert Art Bergmann, a D.O.A. frontembere, Joey Shithead, vagy a punk egyik atyjaként is számon tartott Joey Ramone. Érdekességképp pedig megemlíteném, hogy a kanadai pop-punk zenekar, a Billy Talent a Hard Core Logo fiktív zenekarának gitárosáról, Billy Tallent-ről kapta a nevét. Mivel a szívemhez igen közel áll a punk szubkultúra, nagy érdeklődéssel ültem neki a film megtekintésének, és hála Istennek, nem is kellett csalódnom. A Hard Core Logo kiválóan mutatja be a punk rock világának valódi arcát, a hangzatos szlogenekkel megspékelt, végső soron öncélú létezést és az ehhez párosuló, értelmetlen önpusztítást. A filmet egy 2001-es felmérés alapján 200 résztvevő szavazta meg a második legjobb…

Kritika: Tajpán – Ez Vagyok Én (2017)

Kritika: Tajpán – Ez Vagyok Én (2017)

A tiszaföldvári Tajpán tipikus magyar rockban utazik. Ha pontosítani szeretném a dolgot, akkor azt mondanám, hogy nagyjából a hatvanas évektől a kilencvenes évek végéig terjedő magyar paletta inspirálta őket, a Dinamittól kezdve egészen a Tankcsapdáig. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint 2017-ben megjelent, első demójuk, melynek öt dalából mindössze kettő saját, a maradék pedig jól bevált, ismert slágerek feldolgozása. Megszólal a klasszikus -rock berkeken belül rongyosra játszott Zöld Csillag, a kezdő rockerek által szintén csúcsra járatott Örökké Tart című Tankcsapda opusz, és a Valami véget ért, a Zorall és egyéb formációk által is felkaroltBonanza örökzöld. Hogy miért, azt ne kérdezzétek. Valahogy sosem tudtam mit kezdeni azzal, ha kezdő zenekarok a saját dalaik mellet feldolgozásokkal pakolják tele első demójukat, abban az esetben meg pláne nem, ha a feldolgozott dalokat már ezerszer hallottuk, ráadásul jóval erősebb előadásban is. Értem én, hogy a srácok örülnek annak, hogy el tudják játszani kedvenc dalaikat, de ilyen formában ezt kiadni véleményem szerint teljesen felesleges. Alapvetően saját dalaik sem váltják meg a világot, de legalább elmondhatjuk róluk, hogy sajátok, és őszintén szólva egész korrekt tételek. Nem kell persze csodát várni, az Azt Gondolta című dal tipikusan kvint-tologatásra épülő hard rock, amire gy jó dobossal és dupla sebességgel előadva kissé talán Motörhead-beütésű is lehetne. A dobos azonban nem jó, és a hangzás is rendkívül gyenge (tekintve, hogy demóról beszélünk, ez persze elnézhető). A szöveg meg nagyjából olyan, mintha Lukács Laci újragondolta volna a Johnny a Mocsokban című klasszikust, és kevésbé érdekesen újraírta volna. A demo címadó dala, az Ez Vagyok Én egy tipikus akusztikus betéttel kezdődő rockballada, ez hangzásban jóval erősebb a többi felvételnél, a gitár egész szépen, tisztán szól, és az énekes is korrekt módon kiengedi a hangját, ami itt kellemes rekedtségének köszönhetően kicsit a kilencvenes évek grunge-rock zenekarait idézi. Ez abszolút jó pont, még annak ellenére is, hogy aztán megérkezik a dob, ami szét is csapja az egész dalt, hiszen nagyjából úgy szól, mintha valaki néhány fazekat ütne közepes ritmusérzékkel a háttérben. Összességében első demónak semmi gond nincs az Ez Vagyok Én anyagával. Hozza az elvárható közepes szintet, kevés egyedi ötlettel, és teljesen felesleges feldolgozásokkal. Ezeket érdemes lenne elhagyni, és rágyúrni a saját dalokra, hiszen a srácok érezhetően szeretik azt, amit csinálnak, és alapvetően tehetségük is lenne hozzá. A dobosnak mondjuk még nagyon erősen gyúrnia kell a tudásán, és nem ártana egy második gitáros bevételének a megfontolása sem. Ja, meg hát az a fránya stúdió, na…

December eleji metál döngölés Törökszentmiklóson

December eleji metál döngölés Törökszentmiklóson

2018. december 8-án a törökszentmiklósi Ipolyi Arnold mávelődési házban koncertezik a világ leghíresebb heavy metal bandájának magyar, közelebbről szolnoki tribute zenekara, az Iron Maidnem! Előzenekar a cibakházi thrash metalban és hardcoreban utazó CLiMAX. A beugró elővételben és a helyszínen is 1800 Ft. További friss infókért nézzetek rá az esemény Facebook oldalára, amit IDE KATTINTVA tudtok elérni.

Filmajánló: This is Spinal Tap – A Turné (1984)

Filmajánló: This is Spinal Tap – A Turné (1984)

Tizenéves koromban nem szerettem a heavy metalt. Sőt, egyenesen ki nem állhattam. Idegesítőnek és nevetségesnek tartottam, ahogyan felnőtt emberek idióta öltözékekben sárkányokról, nukleáris apokalipszisről, és egyéb marhaságokról zengnek ódákat. Ráadásul füstfelhőben és neonfényben parádézva a színpadon, idióta kinézetű gitárjaikon indokolatlanul hosszú szólókat prezentálva. Aztán teltek-múltak az évek és kezdtem kilépni a komfortzónából. Egyre elfogadóbb és toleránsabb lettem, a dolog pedig egészen odáig fajult, hogy harminc éves koromra sikerült megszeretnem a metalt. Rájöttem ugyanis, hogy egyáltalán nem szabad komolyan venni. Amennyiben félretesszük mindenféle világmegváltásra való igényünket és megpróbáljuk élvezni a showt, egy jól megkomponált fémzenei műsor legalább olyan szórakoztató lesz, mint egy harmadosztályú akciófilm, vagy egy zs-kategóriás horror. Tulajdonképpen ebben áll az egésznek a lényege. A metal nem más, mint kiváló szórakoztató időtöltés, afféle poszt-modern cirkusz. Az 1984-es angol ál-dokumentumfilm, a This is Spinal Tap tökéletes lenyomata az egész heay metal jelenségnek. Egy fiktív zenekar turnéját követhetjük végig, első állomástól az utolsóig. Követve a banda álmait, vágyait, sikereit, kudarcait. Főként az utóbbit. A film rendezője és egyben főszereplője Rob Reiner, aki a Spinal Tap legénységét kezdő dokumentumfilmes és haladó rockrajongóként kíséri a koncertek során. Az úton akad minden, amit csak el tudunk képzeli: saját (vagy mások) hányásában megfulladó dobosok, giccses színpadi dekoráció közé szoruló basszusgitáros, nevetségesen elméretezett díszletek előtt ugráló, koboldnak öltöztetett, kisnövésű emberek (törpék). A Spinal Tap karrierje gyakorlatilag elejétől végéig egy rossz vicc, egy nevetséges katasztrófa. És azért annyira imádni való, amennyire. A This is Spinal Tap sok klasszikus, „kulisszák mögé” néző, rock-dokumentumfilmmel ellentétben nem emeli isteni magasságokba karaktereit. Éppen ellenkezőleg. Megmutatja a látszat mögötti esendőséget, és ezáltal teszi annyira szimpatikussá az egyébként nem létező, mégis a legtöbb valódi rocksztárnál jóval emberibb zenészeket. Ha csak ál-dokumentumfilm formájában is, de megmutatja azt, hogy a metálos is ember, és a legjobbak is mellé nyúlhatnak néha. Ez pedig sokszor humoros, megmosolyogtató szituációkhoz vezet. Mindezt a javarészt spontán rögzített, előre nem megírt, improvizált dialógusokon keresztül, amik még inkább élővé és szórakoztatóvá teszik az egész produkciót. A filmmel kapcsolatban mindezek mellett több humoros tényt is érdemes megemlíteni. Az IMDB rendszerében például a This is Spinal Tap az egyetlen olyan film, amit maximálisan ugyan (mint bármelyik másik filmet) tízes skálán pontozhatunk, ám ettől függetlenül a rendszer az általunk adott pontszámot mégsem egy tízes, hanem egy tizenegyes skálán jeleníti meg. Utalva ezzel a film azon jelenetére, melyben a banda gitárosa bemutatja erősítőjét, amit az „extra hatás” érdekében nem az átlagos, tízes fokozatig lehet felcsavarni, hanem eggyel…

Új lemezzel készül a MagánTerület

Új lemezzel készül a MagánTerület

A szolnoki punk-rock srácok Youtube csatornájukon már három rövid videót is elhintettek hamarosan megjelenő, első nagylemezükkel kapcsolatban. A fokozatosan csepegtetett részletek alapján a Mindenki Tornya címre keresztelt anyag legalább annyira feszes és lendületes lesz, mint a zenekar korábbi kiadványai, azonban a megszokott punkos húzás mellett némi metálos beütés is várható a daloktól. Az lemez december elejére várható, azonban ha addig nem bírnátok ki és szeretnétek néhány új dalt hallani, látogassatok el holnap este Törökszentmiklósra, ahol a MagánTerület a Road Runners társaságában ad jótékonysági koncertet a Kelemen Sörözőben. A belépő becsületkasszás, a befolyt összeget a srácok a Befogad-Lak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítványnak ajánlják fel. Megunt pár száz forinton kívül kutyatápot, konzerveket plédeket és játékokat is szívesen fogadnak. Az esemény Facebook oldalát IDE KATTINTVA tudjátok elérni.

Programajánló: Metal-X-Mass 3. @Klub Hemo, Karcag

Programajánló: Metal-X-Mass 3. @Klub Hemo, Karcag

Hatalmas zúzás várja az érdeklődőket karácsony előtt pár nappal Karcagon, a Klub Hemo-ban, ahol a olyan ütős zenekarok várják a közönséget, mint a budapesti Stonedirt, a püspökladányi Dying Wish, a karcagi Decadence, és a szintén helyi illetőségű History, valamint a Perge Tibor és Perge Adrián kettős. A szervezők az esemény Facebook oldalán a következővel csábítják a nagyérdeműt: Szeretettel várunk Karcagon, a Hemo klub emeleti nagytermében megrendezendő III. METAL-X-MASS Évzáró Underground Fesztiválon! Az idei már a harmadik alkalom lesz, hogy koncertekkel zárjuk az évet! A kitűnő időpontnak köszönhetően (22. szombat) a remek koncertek mellett lehetőség nyílik a régi “Hemósok” találkozására is! Reméljük ez idén is így lesz, és sokan fogjátok az ünnepi hazalátogatásotokat egy ilyen nosztalgikus élménnyel gazdagítani! Ha szeretnél egy utolsót zúzni az évben, Karcagon a helyed, a Klub Hemo-ban!

4 of 15
12345678