• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: dajkaG

Kritika: Rákosi – VI (2017)

Kritika: Rákosi – VI (2017)

A Rákosi talán az egyetlen olyan zenekar a magyar hardcore színtéren, akiknek a koncepciójában (bármennyire keresek is) nem találok semmiféle kivetnivalót. Sem pátoszos ál-művészkedést, sem kényszeresen felvett pózokat vagy mesterkéltséget. Ugyanazt a nyers, vérgeci muzsikát tolják lassan egy évtizede mindenféle kompromisszum és meghunyászkodás nélkül, amire napjainkban legalább olyannyira van szükség, mint egy falat kenyérre.

A mezőtúri gyökerű zenekar a 2010-es évek elején alakult, az elmúlt nyolc évben pedig egészen pontosan hat hanganyaguk jelent meg. Öt ezek közül egyszerű római számozással, cím nélkül, egy pedig a Norms , a Diskobra és a Youth Violence zenekarokkal közös split anyagként, a rendkívül hangzatos Orbán Népe névre keresztelve. 

Kritika: Terminátor 1 – MUIRBMAK (2018)

Kritika: Terminátor 1 – MUIRBMAK (2018)

A Terminátor 1 relatíve friss, mezőtúri d-beat formáció, olyan tagokkal, akiket a hazai hc-punk színtérben jártas arcoknak egészen biztosan nem kell bemutatni (többek közt ex-Coup de Grace, ex-RLO, Rákosi, stb.). Első demójuk tavaly novemberben jelent meg, hét számot tartalmazó EP-jük pedig idén februárban.

A zenekar neve tökéletesen tükrözi azt az atmoszférát, melyet a nyers, monoton, és zajos d-beat ütemekre írott szövegek próbálnak átadni a hallgatónak. A sivár, lángba borult, pusztuló világ hangulatát, ami nem is annyira távoli, disztópikus jövőkép, sokkal inkább a fejünk felett pallosként lebegő, bármikor lecsapni készülő veszedelem. 

Kritika: Dynasztija – Dynasztija I. (2004)

A Dynasztija a kétezres évek első felében alakult szolnoki hip-hop csapat, akinknek zenéjében a rap mellett erőteljesen dominál a dancehall-os, raggás beütés, a jamaikai-karibi hangulat. Ez főként annak is köszönhető, hogy a formáció egyik oszlopos tagja nem más, mint magyar ragga koronázatlan királyaként is számon tartott, szólólemezeivel országszerte híressé vált ezerhangú MC, Copy Con.

A csapat első lemeze 2004-ben jelent meg, és nemes egyszerűséggel a Dynasztija I. címet viseli. (Ez a tendencia egyébként a későbbiekben sem változott, a brigád következő két lemeze Dynasztija II. 

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Furcsa hely a Tomi Büfé. Egy olyan pont, ahol nem csupán tisztes távolságból találkozik egymással az underground művészet és a külvárosi talponállók füstös, sörszagú esszenciája, de szimbiózisba is lép, egybeolvad és tökéletes egészet alkot. A koncerthelyiségnek használt hátsó terem falát olyan formációk fotói díszítik, mint a Csermanek Lakótelep vagy a Büdösök. Amíg az udvaron bográcsban rotyog a babgulyás Fény-fehér Pista fújja fejünk felett a trombitát. Ebből valamiféle kimondhatatlanul hiteles, szerethető egész kerekedik ki, amit tíz perc után sikerül olyannyira megkedvelnünk, hogy szinte otthon érezzük magunkat. 

Kritika: Esti Kornél – Boldogság, te kurva (2011)

Az Esti Kornél azon kevés magyar alternatív rockzenekarok egyike, akiket kifejezetten kedvelek. Köszönhető ez javarészt annak, hogy a szövegeikből áradó csöpögős bölcsész-pátoszt leszámítva a dalaik kifejezetten tökösek és a legkevésbé sem unalmasak. Éppen ezért, mivel az első albumukat annak idején nagyon szerettem, gondoltam megpróbálkozom a másodikkal is, mi baj történhet?

Estiék debütáló anyagát különösen azért szerettem, mert pofátlanul fiatal srácok játszottak rajta nagyon fasza, dögös, néhol nyers, néhol nagyon is szofisztikált rockzenét, kissé talán túlcsicsázott, de egyébként egészen értékelhető szövegekkel. Hála Istennek ez azóta sem igazán változott. 

Kritika: Pluside – Konfrontáció (2002)

A Pluside egy kéttagú szolnoki hip-hop formáció. A srácok 1999-ben ragadtak mikrofont, első lemezüket pedig a Józan Ész Forradalma néven rögtön egy évvel ezután dobták a piacra. Ezt követte egy esztendővel később a következő, Konfrontáció című korong, ami tizenkét tracket tartalmaz, és a korábbi anyaghoz hasonlóan leginkább a pozitív mentalitás és a társadalomkritikus szemlélet jellemző a szövegeire.

Amit mindenképp érdemes megemlítenünk, az az, hogy az első lemez óta kissé vastagabb lett a hangzás, az alapok viszont még mindig inkább a nyolcvanas évek oldschool vonalát idézik. 

1 of 11
12345