• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: dajkaG

Kritika: Dynasztija – Dynasztija I. (2004)

A Dynasztija a kétezres évek első felében alakult szolnoki hip-hop csapat, akinknek zenéjében a rap mellett erőteljesen dominál a dancehall-os, raggás beütés, a jamaikai-karibi hangulat. Ez főként annak is köszönhető, hogy a formáció egyik oszlopos tagja nem más, mint magyar ragga koronázatlan királyaként is számon tartott, szólólemezeivel országszerte híressé vált ezerhangú MC, Copy Con.

A csapat első lemeze 2004-ben jelent meg, és nemes egyszerűséggel a Dynasztija I. címet viseli. (Ez a tendencia egyébként a későbbiekben sem változott, a brigád következő két lemeze Dynasztija II. 

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Furcsa hely a Tomi Büfé. Egy olyan pont, ahol nem csupán tisztes távolságból találkozik egymással az underground művészet és a külvárosi talponállók füstös, sörszagú esszenciája, de szimbiózisba is lép, egybeolvad és tökéletes egészet alkot. A koncerthelyiségnek használt hátsó terem falát olyan formációk fotói díszítik, mint a Csermanek Lakótelep vagy a Büdösök. Amíg az udvaron bográcsban rotyog a babgulyás Fény-fehér Pista fújja fejünk felett a trombitát. Ebből valamiféle kimondhatatlanul hiteles, szerethető egész kerekedik ki, amit tíz perc után sikerül olyannyira megkedvelnünk, hogy szinte otthon érezzük magunkat. 

Kritika: Esti Kornél – Boldogság, te kurva (2011)

Az Esti Kornél azon kevés magyar alternatív rockzenekarok egyike, akiket kifejezetten kedvelek. Köszönhető ez javarészt annak, hogy a szövegeikből áradó csöpögős bölcsész-pátoszt leszámítva a dalaik kifejezetten tökösek és a legkevésbé sem unalmasak. Éppen ezért, mivel az első albumukat annak idején nagyon szerettem, gondoltam megpróbálkozom a másodikkal is, mi baj történhet?

Estiék debütáló anyagát különösen azért szerettem, mert pofátlanul fiatal srácok játszottak rajta nagyon fasza, dögös, néhol nyers, néhol nagyon is szofisztikált rockzenét, kissé talán túlcsicsázott, de egyébként egészen értékelhető szövegekkel. Hála Istennek ez azóta sem igazán változott. 

Kritika: Pluside – Konfrontáció (2002)

A Pluside egy kéttagú szolnoki hip-hop formáció. A srácok 1999-ben ragadtak mikrofont, első lemezüket pedig a Józan Ész Forradalma néven rögtön egy évvel ezután dobták a piacra. Ezt követte egy esztendővel később a következő, Konfrontáció című korong, ami tizenkét tracket tartalmaz, és a korábbi anyaghoz hasonlóan leginkább a pozitív mentalitás és a társadalomkritikus szemlélet jellemző a szövegeire.

Amit mindenképp érdemes megemlítenünk, az az, hogy az első lemez óta kissé vastagabb lett a hangzás, az alapok viszont még mindig inkább a nyolcvanas évek oldschool vonalát idézik. 

Friss dalkezdeményekkel keres zenésztársakat a Once Again egykori legénysége

Friss dalkezdeményekkel keres zenésztársakat a Once Again egykori legénysége

Nem is olyan rég írtunk a Once Again korábban kiadatlan, ambient felvételeit tömörítő anyagáról, melyet Vékony Csaba gyűjtött egybe, valamint Nagy Tamás basszusgitáros házi demófelvételéről, mely egy szál basszusgitárra és dobgépre írt tételeket tartalmaz. Most úgy néz ki, hogy a két zenész újból összeállt, és zenekaralapítás céljából zenésztársakat keresnek.

A mellékelt anyag nem új EP, még csak nem is demó, csupán dalok töredékeit, ötletfoszlányokat tartalmazza. Ha önálló anyagnak nem is tekinthető, azért arra kiváló, hogy a vállalkozó szellemű dobosok és énekesek kapjanak némi képet arról, Csabának és Tamásnak mik az elképzelései egy formálódó, jövőbeli projekt kapcsán. 

Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

A józan, paraszti ész letisztult, leülepedett esszenciája, progresszív zenei körítéssel. Avagy: “hé, trógerek, így is lehet ám punkot csinálni!”

Az elmúlt években, amióta Szolnok megyei zenekarokkal foglalkozom, észrevettem egy kevésbé szívderítő tendenciát. Tény és való, hogy a jászkunság rengeteg kiváló zenekart adott már e kis hazának, valahogy azonban úgy érzem, flórája és faunája a hip-hop mellett leginkább a metálzene klasszikus és extrém vonulatainak kedvez, főként ezen a téren tapasztalható némi nyersanyag és utánpótlás. Az önmegvalósítást a zenében lelő fiatalok kevésbé fogékonyak az elsőre talán furcsának tűnő, kísérletező zenékre, és sokkal inkább vonzzák őket a súlyos riffek, meg a 3T kora iránt érzett, keserédes nosztalgia varázsa. 

1 of 11
12345