• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: dajkaG

Kritika: Pluside – Konfrontáció (2002)

A Pluside egy kéttagú szolnoki hip-hop formáció. A srácok 1999-ben ragadtak mikrofont, első lemezüket pedig a Józan Ész Forradalma néven rögtön egy évvel ezután dobták a piacra. Ezt követte egy esztendővel később a következő, Konfrontáció című korong, ami tizenkét tracket tartalmaz, és a korábbi anyaghoz hasonlóan leginkább a pozitív mentalitás és a társadalomkritikus szemlélet jellemző a szövegeire.

Amit mindenképp érdemes megemlítenünk, az az, hogy az első lemez óta kissé vastagabb lett a hangzás, az alapok viszont még mindig inkább a nyolcvanas évek oldschool vonalát idézik. 

Friss dalkezdeményekkel keres zenésztársakat a Once Again egykori legénysége

Friss dalkezdeményekkel keres zenésztársakat a Once Again egykori legénysége

Nem is olyan rég írtunk a Once Again korábban kiadatlan, ambient felvételeit tömörítő anyagáról, melyet Vékony Csaba gyűjtött egybe, valamint Nagy Tamás basszusgitáros házi demófelvételéről, mely egy szál basszusgitárra és dobgépre írt tételeket tartalmaz. Most úgy néz ki, hogy a két zenész újból összeállt, és zenekaralapítás céljából zenésztársakat keresnek.

A mellékelt anyag nem új EP, még csak nem is demó, csupán dalok töredékeit, ötletfoszlányokat tartalmazza. Ha önálló anyagnak nem is tekinthető, azért arra kiváló, hogy a vállalkozó szellemű dobosok és énekesek kapjanak némi képet arról, Csabának és Tamásnak mik az elképzelései egy formálódó, jövőbeli projekt kapcsán. 

Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

A józan, paraszti ész letisztult, leülepedett esszenciája, progresszív zenei körítéssel. Avagy: “hé, trógerek, így is lehet ám punkot csinálni!”

Az elmúlt években, amióta Szolnok megyei zenekarokkal foglalkozom, észrevettem egy kevésbé szívderítő tendenciát. Tény és való, hogy a jászkunság rengeteg kiváló zenekart adott már e kis hazának, valahogy azonban úgy érzem, flórája és faunája a hip-hop mellett leginkább a metálzene klasszikus és extrém vonulatainak kedvez, főként ezen a téren tapasztalható némi nyersanyag és utánpótlás. Az önmegvalósítást a zenében lelő fiatalok kevésbé fogékonyak az elsőre talán furcsának tűnő, kísérletező zenékre, és sokkal inkább vonzzák őket a súlyos riffek, meg a 3T kora iránt érzett, keserédes nosztalgia varázsa. 

Kritika: Decadence – Téveszmélet (2017)

Kritika: Decadence – Téveszmélet (2017)

A karcagi Decadence kilenc hosszú évnyi kihagyás után tavaly év végén jelentkezett újabb nagylemezzel. A Téveszmélet címre keresztelt anyag december 23.-án látta meg a napvilágot és 10 saját dalt tartalmaz. Ezek közül kettő, a Nyitott Elmék és az Elveszett Holnapok már ismerős lehet a rajongók számára. Előbbire a zenekar Németh Mihány (Nímó Kapitány) segítségével forgatott videoklippet, utóbbi pedig egy 2013-as dal, a Gathering the Pain magyar nyelvű újragondolt verziója.

Korábban azt írtam a zenekarról, hogy kifejezetten tetszik a muzsikájukban, hogy a súlyos riffek mellé gyakorta dallamos gitármenetek és dallamos énekrészek is párosulnak. 

Kritika: Cozombolis – Valami Most Kezdődik El (2007)

Cozombolis Leonidász Péter, a rövidebb művésznevén egyszerűen csak Cozombolisként ismert görög származású dalszerző/előadó rikító neon színfoltként világít a szolnoki zenei élet palettáján. A mindig pozitív mediterrán vérmérsékletű ifjú pályafutását helyi rock- és metálzenekarokban kezdte, mára pedig alig akad az országban olyan valamirevaló háziasszony, aki ne ismerné a nevét, és ne tudná eldúdolni fejből legalább egy, kereskedelmi rádiók által csúcsra járatott dalának refrénjét. Első, Valami Most Kezdődik El című lemeze 2007-ben, az ország egyik legnagyobb lemezkiadójának támogatásával látott napvilágot.

Nos, a dalok nagyobb részét úgy érzem, nem kell senkinek sem bemutatnom, hiszen a kétezres évek végén a lemez több slágerét is orrba-szájba játszották a magyar zenetévék és kereskedelmi csatornák. 

Kritika: Once Again – Selected Ambients 2014-2017 (2018)

Kritika: Once Again – Selected Ambients 2014-2017 (2018)

Nemrégiben írtunk a Once Again ambient formáció egyik tagjának, Nagy Tamásnak legfrissebb demójáról, azonban amíg Tamás basszusgitárján pötyögött, zenésztársa, Vékony Csaba sem tétlenkedett. Január közepén jelentette meg ugyanis a Selected Ambients című kislemezt, amely hat, 2014 és 2017 között készült, idáig javarészt kiadatlan Once Again dalt tartalmaz.

A kislemezen szereplő számok mindegyikében közös, hogy nem gitárra írt, digitális hangszerekre és szintetizátorokra épülő, instrumentális, hangulatkeltő tételekről beszélünk. Ebből fakadóan számomra talán némileg nyersebbek és egyszerűbbek is ezek a dalok, mint a duó 2014-es s/t kislemeze, melyre inkább a post-rock felé hajló, gitárral és basszusgitárral megtámogatott ambient hangzás volt a jellemző. 

1 of 10
12345