• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: Timúr

Kritika: St. Lucifer – St. Lucifer (2017)


Véletlenül bukkantam rá a kunszentmártoni duóra. A temető mellett megbújt műhelyre, végül a facebook-on leltem rá. Az egyfős projektnek indult zenekar 2016 októbere óta létezik. A 6 számot tartalmazó 25 perces St. Lucifer névre hallgató demó 2017 elején látott napvilágot. Egy demóhoz képest teljesen jól szól. Kopog persze, de van benne súly. A gitárhangzás jó kövér lett. Zeneileg kicsit trükkösebb a dolog. A srácok saját bevallásuk szerint valami olyan black metalt akartak létrehozni, ami befogadhatóbb. A sátáni attitűd nyilván könnyen félreértelmezhető, de ebben a cikkben bővebben kifejtik nézeteiket. 

Premier+Kritika: Climax – EP (2017)


Három évet kellett várni a Climax EP-re. A három számot tartalmazó virtuális korong a héten került a közönség elé és most hajbókol! A zenekar a thrash és a hardcore jelzőket használja öndefiniálásként. Thrashnek talán a riffelés miatt nevezném, az ugrálós breakdown-os részek pedig valóban a kései hardcore-t idézik. Ami nekem nagyon tetszik, hogy nincsenek szólók. Nincsenek ötlettelen kötelező jellegű kitöltések. A hagyományos dalszerkezet így kicsit felborul, ami ad az anyagnak egy plusz löketet. A hangszeresek dolgoznak keményen, klopfolják kezük tárgyát, mégis kicsit egysíkúra a három dal így egymás után. 

Kritika: Árnyak – Éjszakai utazás (2002)


Azoknak, akik még nem hallottak az Árnyakról, elmondom, hogy egy 1994-ben alakult szolnoki illetőségű dark\gothic együttesről van szó. Az Éjszakai utazás 2002-ben jött ki. Egy 15 éves lemezről nehéz úgy objektíven értekezni, hogy a megjelenésekor én még gyakorlatilag kisgyerek voltam, de megpróbálom. Ami a legfontosabb ilyenkor, hogy ne mai szemmel, hanem a saját korának megfelelően próbáljam analizálni a témát.

Az Éjszakai utazás – de alapvetően az Árnyak is – a dark zene 90-es évekbeli hagyományait követi. Itt még nem épül be annyira a metál, és más kísérleti elem. 

Krónika: Jászkunpunk III. – A 2000-es évek


(Jászkunpunkok a 2000-es évek elején)

A 2000-es évek egészen más miliőt hoztak magukkal, de hát ez így van rendjén. A világ felgyorsult és nyitottabb lett. 2006-ban nekünk is könnyebb volt punkolni a környéken, mint 1990-ben lehetett. A hangzás egységesebb lett, a zenekarok elkezdtek jobban hasonlítani egymásra. Kevésbé volt színes a felhozatal, és eluralkodott a profizmus. Hogy ez baj-e? Nézzük meg.

Az Enola Gay-ről már beszéltünk az előző cikkben, és azt ígértem, hogy munkásságuk további részét később fejtjük ki. 

Kritika: Fülemüle Presszó Tribün Bend – Evribadi szori plíz kamon (2011)


Gondoltad volna, hogy Szécsi Pálnak, Korda Györgynek, meg a többi hasonszőrnek létezik olyan formája, amit magadtól teszel be a lejátszóba? Mire leírtam ezt a mondatot, a lakótelepen felvisított egy varjú. Szörnyű ómen, de illik a pillanathoz. Mint az egy felháborodott humorérzék nélküli kommentelőnek adott állásfoglalásból kiderül, a Fülemüle célja e dalok rejtett igazságainak felszínre hozatala. A misszió pedig első osztályúra sikerült, hiszen valami köze azért van a jelenségnek a Robinzon Cirkuszhoz (ha jól okoskodom!) így a pihent agy, és a társadalmi-szellemi (gén)sebészet alanyai önként feküdtek fel a műtőasztalra. 

Koncert: GuLYáS BaND & Lock N’ Load & Légszűrő – Március 18.


Van még időnk március 18-ig, de jobb időben meglebegtetni a lehetőségeket az örökké éhes nagyérdemű előtt. A jelzett napon tehát az újszászi Wiking Pub ad majd helyet a rendkívül aktív zagyvarékasi Légszűrőnek, a Lock N’ Load-nak, és a szolnoki punk zászlóshajójának számító Gulyás Band-nek. A visszajelzések a távoli időpontra való tekintettel eddig igen alacsonyak, itt van hát az idő javítani a statisztikát drága olvasók! A belépő csupán 500 pezeta. Kapunyitás 19:00-kor. A koncertek 20:00-kor kezdődnek, és tippem szerint úgy 23:00-ig tartanak. 

4 of 16
12345678