• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: Timúr

Kritika: Gulyás Band – Jobb világ (2011)

Kritika: Gulyás Band – Jobb világ (2011)

A Gulyás Band-nek írtunk már pár lemezéről, ám a korai munkásságukról valahogy megfeledkeztünk. A Jobb világ hallgatása közben meg is bántam, hogy eddig nem nyúltam hozzájuk. Az alap receptúra már itt készen állt, de valahogy sokkal több díszítés került a dalokba, amitől sokszínűbbé válik a muzsika. A Jobb világ, amihez háztáji klipp is készült már régebben is megfogott, ezzel a pusztai hardcore beütésével. Olyan volt, mint egy paraszti punkfestmény. Az Út szélén ülve epikusabb darab. A középtempós részekben a kiábrándultság dolgozik, míg a gyorsakban a tagadás szelleme száll meg mindenkit. 

Filmajánló: A flamingó halála – Robinzon Cirkusz

Drága Főszerkesztő urunk épp a minap osztotta meg velünk a Robinzon Cirkusz átlagosnak egyáltalán nem mondható koncertfilmjét, ami az év utolsó pár napjában felüdülés elmének és szívnek egyaránt. Kapva tehát az alkalmon magam is végig műélveztem a filmet és két röhögés között elmerültem a megye legzseniálisabb zenekarának szintén átlagosnak egyáltalán nem mondható muzsikájában.
A mű filmes felét illetően egy nagyon abszurd már-már groteszk receptúrára számíthatunk, úgyis mondhatnám, hogy a négy legény keményen elkapta az A.E. Bizottság és a Lárpúrlár Társulat tökeit, majd az arcukba üvöltötte, hogy: MI KÉREM, SOKKAL ZSIGERIBBEK VAGYUNK! 

Filmajánló: Rockhajó (2009)

Filmajánló: Rockhajó (2009)

A 2009-es Rockhajó egy majdnem jól tálalt koncepció. Valahogy, úgy kapott a léket, mint a film végén látható úszó rockkoporsó. Na de, ne menjünk ilyen hirtelen előre! 1966-ban járunk. Az Egyesült Királyságban tombol a rockzene, de az állami BBC napi 45 percet sugároz belőle, ami nem sok. A kalózrádiók a fénykorukat élik, és napi 20-25 millió ember füleli az új idők hangjait. Az egyik ilyen állomás a Rockhajó, ami nevéhez hűen egy bárkáról sugároz az Északi-tengeren. A Főnök úr keresztfia Carl is hajóra kerül családi csetepaték miatt. 

Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

A zagyvarékasi punk-rock trió facebook apánk szerint 1998-ban alakult. Konkrétan megjelent, vagy kiadott anyagról nem tudok, de a zenéjüket hallgatva felfedeztem néhány párhuzamot a történelmi időkkel és úgy éreztem írnom kell róluk. A történelmi párhuzam fogalom ködös homályát szeretném most eloszlatni. Leginkább arra gondolok, hogy az Enola Gay és az NCW hangulatát idézik a dalok. Nem tudom mikor keletkeztek, de bennük van az a klasszikus punk-rock hozzáállás a reszelős gitár és énekhang, amit már megelőzött és leváltott a sebességőrület illetve a hardcore. 

Kritika: Effrontery – Mayfly (2012)

Kritika: Effrontery – Mayfly (2012)

Elég nagy bajban voltam a martfűi arcátlanokkal kapcsolatban, mivel már többször jeleztem, hogy nem vagyok éppen egy metálos alkat. Elkezdett pörögni a Mayfly a virtuális lejátszóban, az internet egyik zenei vízgyűjtőjében és egyből megnyugodtam. A progresszív jelzőnél felcsillant több színben pompázó szemem világa, ám a death metal kevésbé csábított. A progresszív megoldások és elemek túlsúlyba kerülnek ezáltal úgy ad zenei élményt a Mayfly, hogy meg tudok feledkezni a beszpídezett lábdobokból és hörgésekről is. Tudom, ezek technikai és esztétikai elemek, csak én valahogy sosem voltam hozzájuk szokva. 

Kritika: Légszűrő – Demo (2017)

Kritika: Légszűrő – Demo (2017)

A zagyvarékasi punk trió elkészítette első demóját. A házilag összebarkácsolt EP 5 saját dalt és egy feldolgozást tartalmaz. A Magánterülethez hasonlóan a Légszűrő is elég elfoglalt brigád. De beszéljünk a lemezről! A borító egy kedves kis kollázs, amit valószínűleg elég gyorsan pattintottak össze, ám a rajta szereplő „Minden hol jó, de legjobb otthon!” felirat mindenképpen csavar egyet a gondolaton. Az első szám a Még lesz holnap kellemes Ramones-beütéssel bír, ami ilyenkor ősszel nem olyan jó falat, de egy jó kőbányaival a kezemben egy tavaszi vagy fülledt nyári szombaton mindenképpen ugrálásra bírna. 

4 of 22
12345678