• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Bejegyzések tőle: aRosseb

Testvérvárosaink zenéje: Forlí II.


Az olaszországi Forlí város zenei felhozatalának második fejezetében a populárisabbnak mondható stílusokat taglalom. Úgy tűnik, az ottani információs sztráda a rock and rollhoz közeli műfajokra specializálta magát, hisz nagyjából csak ezen a vonalon sikerült bármi hangot kicsikarni Emilia-Romagna keleti sarkából. Azonban gitárzenében is beszélhetünk egyfajta pop-kultúráról, amibe a saját besorolásom szerint a Guns’N Roses-féle ál-kemény csajozós muzsika épp úgy beletartozik, mint az Joan Baez és Joplin nyomdokain tipegő, egy szál gitáros, énekes leánykák hippi költeményei. Úgyhogy vessük is bele magunkat hamar! 

Filmajánló: 54 (1998)

A hetvenes évek vége nem csupán a punkrobbanás csúcsát, emberjogi mozgalmak győztes harcát vonszolta magán, mint anyapávián a kölykét, hanem a disco-korszak végső virágba borulását is, melynek kelyhe maga volt a nagybetűs Club, a Studio 54. Egy hely, ahová csak az léphetett be, aki elég szép, különleges, divatos vagy őrült volt, hogy helye legyen az önfeledtségben tobzódó, drogoktól túlfűtött fajtársai között. Ennek a különleges kornak és helynek kíván emléket emelni jelen filmünk, mely nemes egyszerűséggel 54 névre hallgat.

Shane (Ryan Phillipe), a 19 éves, forró fejű kölyök ki akar törni a New Jersey nyújtotta egyhangúságból, ahol minden este ugyan azok az emberek veszik körül,  apja, a szürke percember sör-tévé tengelyen tölti estéit, s számára is csupán valami hasonlóan unalmas szellemi lapályt tartogat a jövő. 

Filmajánló: Az óceánjáró zongorista legendája – La leggenda del pianista sul’oceano (1998)

Hosszú ideje nem jártam már így, hogy a megnézendő zenés film befejeztével ülve maradtam, rágyújtottam, és még egy kicsit el kellett mélázzak a látottakon. Mert bizony ezek az olaszok alaposan kitettek magukért. De Giuseppe Tornatore rendező mellett Koltay Lajos operatőrként, Ennio Morricone pedig zenéjével tett hozzá vastagon az összképhez.

Az évszázad első napján egy kisfiút talál Dany Boodmann, fűtő (Bill Nunn) a Victoria óceánjáró báltermében, magához veszi, s a kölyök ott nevelkedik a hajón, anélkül, hogy egyetlen egyszer is a szárazföldre tenné a lábát. 

Testvérvárosaink zenéje: Forlí I.

Szolnok olasz testvérvárosa Forlí, a szívemhez közel álló közép-olaszországi régióban, Emilia-Romagna tartományban foglal helyet, a tengertől nem is oly messze, mondhatni nagyon is közel. Mint a muzikális olaszoktól elvárható volt, igazán gazdag felhozatalra bukkantam. Hiába, dalos nép a talján! Első körben a valamilyen szinten alternatív, undergroundnak nevezhető zenekarokat próbáltam összegyűjteni – már amelyektől bármiféle hanganyagra bukkantam.

A minőség, bátorság, az egyes műfajok esszenciájának kiemelése, továbbvitele persze elég erős differenciát mutat, akár egyetlen zenekar munkásságának végigböngészése esetén is, hisz a digókra jellemző muzikalitás gyakran a legközhelyesebb megoldásokra fókuszál, amit ügyes technikai megoldásokkal tálalnak. 

Filmajánló: Buddy Holly története (1978)

Charles Hardin Holly a rock and roll egyik korai, mára kissé háttérbe szorult őseleme. A szegregáció éveiben fekete zenét játszó fehér fiatalok nem örvendtek nagy népszerűségnek, egyik oldalon sem. A fehér közösségek, különösen az idősebb nemzedékek a „dzsungelzene” ellen emelték fel hangjukat, mondván: megrontja fiaikat. A fekete közösségben szintén negatív visszhangot váltott ki azok után, hogy a Beach Boys egy az egyben lopta Chuck Berry zenéjét, vagy Elvis fekete előadók számaival emelkedett a királyságig. Holly egyfajta határmezsgyét képviselt, mély tisztelettel és a zene őszinte, egyszerű szeretetével. 

Filmajánló: Hírnév – Fame (1980)

Áldott nyolcvanas évek, a megfoghatatlan lázzal, érthetetlen önkifejezéssel és az utcaművészet kiteljesedésével! Összemosódó rasszok, bandaháborúk és bő nyakú pólók, tépőzáras, magas szárú cipők. A mára sztereotípiává kopott formanyelv, az újraértelmezett tinédzserkori lázadás virágkora. Ide lyukadunk ki, ha úgy döntünk: rászánunk két órát a Fame kusza, csapongó történetére.

Igazából az időutazás jellege, a korszakban való körséta többet ér, mint maga a film, mint önálló alkotás – de ez a legtöbb nyolcvanas évekbeli mozival így van. Hisz mi az alapsztori? Egy művészeti szakközép (ingyenes, tehát alsóbb osztályú) egy évfolyamának nagy vonalakban felvázolt élete a felvételitől a záróvizsgáig. 

1 of 3
123