• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Anyám és Nyulam interjú

Anyám és Nyulam interjú

A szolnoki Anyám és Nyulam zenekar zenei világa színes, hangzása izgalmas. A váróteremben adott koncertjük után beszélgettem az együttesről Horváth Péterrel.

Történetünk 2007-ben indult. Alapító tagjaink, Novotny Tamás (Salamon) és Háklár Tamás az Anyám és Nyulam megalakulásakor moldvai népzenét és ennek feldolgozásait játszották furulyán és gitáron. Majd ahogy alakult a csapat a mostani felállásig ( Ágoston Lilla – ének, Czakó János – basszusgitár, Erdei Dávid – brácsa, furulya, torokének, Göbölös Bence – dob, Horváth Péter – gitár, Novotny Tamás (Salamon) – furulya) úgy jöttek előbb az instrumentális szerzeményeink, míg most már kettő kivételével  minden számunkban van ének. Autentikus népi hangszereken játszunk – ahol a furulya nagyon jól funkcionál dobverőként is…

Milyen stílusban zenéltek?

Egyedi stílusunk-ahogy megfogalmaztuk- a Local Etno Fusion. Népzenei motívumokkal, népzenei alapokra helyezzük a zenét, és azt szinte bármilyen egyéb stílussal keverjük, például drum and bass-el, blues-al. Keressük az új zenei ízeket és színeket, sokféle muzsikát hallgatunk, ezekből tudunk beépíteni új elemeket a zenénkbe. Viszont nem utánozunk semmilyen zenekart, úgy gondoljuk, hogy olyan zenét játszunk, amire nem mondható, hogy utánérzés lenne.

Melyik a legemlékezetesebb koncertetek?

– A legemlékezetesebb koncertünk arról nevezetes, hogy nincsenek róla emlékeink… Nagyon vendégszerető népek közé mentünk a Felvidékre, akik már érkezésünktől, azaz kora délutántól kezdve gondunkat viselték kellő mennyiségű alkohollal. Így az esti fellépésre már elég jól voltunk… A koncert fele valahogy kiesett az egész zenekarnak. De állítólag nagyon jól sikerült. Így ez egy olyan élmény, a melyre nem emlékszünk, de sosem felejtjük el!

Sok élményt szerezhettetek a fellépéseitek során. Mesélnél néhányat?

Egyszer két órás késéssel tudtunk csak fellépni- a színpadra, ami egy szekér volt, melyre egy létrán juthattunk fel. A hangosító a pulton hevert mozdulatlanul, használhatatlanul… Pesten egy koncertünk után egy török csapat jött oda hozzánk, hogy zenéljünk együtt. Jó volt ez a spontán jött, közös örömzenélés.

És még annyi vicces, vagy furcsa helyzet volt – például hálózsákba gabalyodva patakba esős, vagy hóban alvós szituáció. De az az igazán felemelő élmény, mikor egy városban, ahol korábban még nem léptünk fel, ismernek, várnak, szeretettel fogadnak minket. A közönség vidámsága minket is felpörget, feltölt.

 Mik a további céljaitok, terveitek a zenekarral?

Sokáig nagy fesztiválzenekar akartunk lenni és erre jó esélyünk is volt. De jött egy törés a csapat életében-megváltunk két tagunktól- és most mindenekelőtt stabilitást szeretnénk a zenekaron belül.

A magyar zeneiparban egy klubszezonban annyi pénzt összelehet harácsolni, ami lehetőséget teremtett például arra, hogy a zenekar fele elmenjen nyaralni. (nevet)

Ez pont akkor történt, mikor a 20. Szolnoki Örökség Fesztivált nyitottuk volna meg. Ekkor hívtuk meg beugrós dobosnak Lipták Dávidot, Sára Pétert és az ő harsonáját, vendégénekesként pedig Tóta Csabát (Szöcsi). Így nyomtunk le két nagykoncertet. És mivel nekünk is bejön ez az összetétel, és a közönségnek is, terveink szerint ez lenne a nagykoncertes felállásunk. Lipták Dávid és Göbölös Bence majd megverekszik a posztért. (nevet)

Egy időben nagyon sok koncertet adtunk Szolnokon, de ezzel leálltunk, mert nem akartuk, hogy ránk unjon a helyi közönség- de a január 15-én a Váróteremben adott koncertünk nézőszáma szerencsére azt mutatta, hogy ettől nem kell tartanunk.

Legközelebbi fellépésünk február hatodikán lesz a budai Fonóban, ahol az Apnoe zenekarral, továbbá Ferenczi Györggyel és a Cimbali Band-ből ismert Unger Balázzsal fogunk együtt zenélni.

Bárhová szívesen elutaznánk, szeretnénk külföldön is bemutatni és népszerűsíteni a népzenét. Ha sikerülne felkeltenünk az érdeklődést az autentikus népzene iránt, azzal nagyon elégedettek lennénk.

Oszd meg

Szólj hozzá

Anyám és Nyulam interjú

Anyám és Nyulam interjú


Anyám és Nyulam interjú

Műfaj:

Local Etno Fusion

Tagok:

Novotny Tamás (Salamon) – furulyák
Háklár Tamás (Hápi) – akusztikus gitár, elektromos gitár
Czakó János – bass
Erdei Dávid – furulyák, kaval, doromb, torokének
Imrei Johanna – hegedű
Ágoston Lilla – ének
Horváth Péter (Hápé) – cajon,darbuka

Mesélj egy kicsit a megalakulásotokról; mikor és milyen céllal jött létre az Anyám és Nyulam?

A zenekar megalakulását 2007. december 28-ára tesszük, ám ekkor még mindösszesen a 2 alapító tag hétvégi unaloműzéséről volt szó. Nem akartunk semmi mást csak a szabadidőnket hasznosan eltölteni.

Régebben instrumentális zenét nyomtatok. Mindig is szerettetek volna bevenni egy énekesnőt, vagy kezdetben koncepció volt az éneknélküliség?

A zenekar nagy része egyáltalán nem akart énekest, kizárólag instrumentális zenét akartunk játszani. Ám hallva Lillát, először megegyeztünk, hogy mindösszesen 2 db énekes számot készítünk, de ezek annyira megtetszettek mind nekünk, mind a közönségnek, hogy végül úgy döntöttünk, hogy fele-fele arányban készítünk énekes illetve instrumentális zenét.

2 tehetségkutatón is megfordultatok. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok ezek során? A jövőben terveztek-e még ilyen jellegű versenyekre nevezni?

Igen, két alkalommal is versenybe szálltunk az elismerésért (és persze a díjakért). Első esetben honi pályán kellett teljesíteni, ami nem mondom, hogy könnyebbséget okozott volna, hiszen itt is sok tehetséges zenekar volt a vetélytársa a bandának. Végül sikerült egy különdíjjal a zsebünkben lemenni a színpadról. Másodízben Szegeden kellett a legjobb formánkat hozni, ami nem volt könnyű, ugyanis szinte csak rock/metál zenekarok kerültek a rostába. Több fordulón keresztül fújtuk a nótánkat, míg végül sikerült 3. helyezettként emelt sörvirágos orral hazatérnünk. Természetesen fogunk jelentkezni a jövőben is hasonló versenyekre.

Mostanában sokat koncerteztek Szolnok környékén kívül is. A bulikat ti szervezitek, vagy általában hívnak titeket? Mekkora az érdeklődés a zenétek iránt a megyén kívül?

Úgy vesszük észre, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a zenénk iránt, szerencsére egyre kevesebb koncertet szervezünk mi magunk, az esetek 80%-ban hívnak minket.

Minden zenekarral előfordulnak rázós helyzetek, vicces sztorik; mi az első ilyen, ami eszedbe jut?

Mikor először tettük tiszteletünket Szlovákiában a Hanna, Hanna fesztiválon. Alapból rázós volt a helyzet, ugyanis a szervező nemigen akarta a telefonját felvenni és megtalálni sem lehetett. „Mit lehet tenni ?” Megkerestük a hangosítókat és elkezdtünk felcuccolni a színpadra. Elmondtuk kik vagyunk és honnan jöttünk. A válasz annyi volt, hogy “Remek, de hamarabb kéne kezdenetek, mert várunk egy másik együttest, akiket nem kéne megváratni.”. Mondtuk: „Rendben, akkor ugorjunk is neki.” Letoltuk a koncertet, ittunk még 1-2 sört (míg megérkezett a szervező elég élettelen állapotban). Letárgyaltuk, amit le kellett, majd elkezdtünk visszapakolászni az autóba. Már épp indulófélben voltunk, amikor a hangosításért felelős legény odahívott, hogy nem ismerjük-e az Anyám és Nyulam együttest, mert lassan kezdeniük kéne. Egykedvűen konstatáltuk, hogy mindenki teljesen képben volt a szervezést illetően.

A zenekaron kívül is jóban vagytok egymással, találkoztok, vagy csak amolyan munkakapcsolat van köztetek?

A zenekari “munkán” kívül is jó kapcsolatot ápolunk egymással. De hát a sör meg a rozé minden csapatot összekovácsol.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Mi jellemzőbb rátok, inkább sodródtok az árral, és jöjjön, aminek jönnie kell, vagy konkrét elképzeléseitek vannak, amiket igyekszetek megvalósítani?

Erre a kérdésre elég ambivalens a válasz, ugyanis természetesen vannak célok, mint pl. a világhír. Híresebbek akarunk lenni Zámbó Jimmynél is, de muszáj sodródni az árral. Az élet hoz sok lehetőséget, amik nincsenek tervbe véve, mégis meg kell ragadni.

-Evi-

Anyám és Nyulam a Facebook-on

Oszd meg

Szólj hozzá