A szolnoki Anyám és Nyulam zenekar zenei világa színes, hangzása izgalmas. A váróteremben adott koncertjük után beszélgettem az együttesről Horváth Péterrel.
Történetünk 2007-ben indult. Alapító tagjaink, Novotny Tamás (Salamon) és Háklár Tamás az Anyám és Nyulam megalakulásakor moldvai népzenét és ennek feldolgozásait játszották furulyán és gitáron. Majd ahogy alakult a csapat a mostani felállásig ( Ágoston Lilla – ének, Czakó János – basszusgitár, Erdei Dávid – brácsa, furulya, torokének, Göbölös Bence – dob, Horváth Péter – gitár, Novotny Tamás (Salamon) – furulya) úgy jöttek előbb az instrumentális szerzeményeink, míg most már kettő kivételével minden számunkban van ének. Autentikus népi hangszereken játszunk – ahol a furulya nagyon jól funkcionál dobverőként is…
Milyen stílusban zenéltek?
Egyedi stílusunk-ahogy megfogalmaztuk- a Local Etno Fusion. Népzenei motívumokkal, népzenei alapokra helyezzük a zenét, és azt szinte bármilyen egyéb stílussal keverjük, például drum and bass-el, blues-al. Keressük az új zenei ízeket és színeket, sokféle muzsikát hallgatunk, ezekből tudunk beépíteni új elemeket a zenénkbe. Viszont nem utánozunk semmilyen zenekart, úgy gondoljuk, hogy olyan zenét játszunk, amire nem mondható, hogy utánérzés lenne.
Melyik a legemlékezetesebb koncertetek?
– A legemlékezetesebb koncertünk arról nevezetes, hogy nincsenek róla emlékeink… Nagyon vendégszerető népek közé mentünk a Felvidékre, akik már érkezésünktől, azaz kora délutántól kezdve gondunkat viselték kellő mennyiségű alkohollal. Így az esti fellépésre már elég jól voltunk… A koncert fele valahogy kiesett az egész zenekarnak. De állítólag nagyon jól sikerült. Így ez egy olyan élmény, a melyre nem emlékszünk, de sosem felejtjük el!
Sok élményt szerezhettetek a fellépéseitek során. Mesélnél néhányat?
Egyszer két órás késéssel tudtunk csak fellépni- a színpadra, ami egy szekér volt, melyre egy létrán juthattunk fel. A hangosító a pulton hevert mozdulatlanul, használhatatlanul… Pesten egy koncertünk után egy török csapat jött oda hozzánk, hogy zenéljünk együtt. Jó volt ez a spontán jött, közös örömzenélés.
És még annyi vicces, vagy furcsa helyzet volt – például hálózsákba gabalyodva patakba esős, vagy hóban alvós szituáció. De az az igazán felemelő élmény, mikor egy városban, ahol korábban még nem léptünk fel, ismernek, várnak, szeretettel fogadnak minket. A közönség vidámsága minket is felpörget, feltölt.
Mik a további céljaitok, terveitek a zenekarral?
Sokáig nagy fesztiválzenekar akartunk lenni és erre jó esélyünk is volt. De jött egy törés a csapat életében-megváltunk két tagunktól- és most mindenekelőtt stabilitást szeretnénk a zenekaron belül.
A magyar zeneiparban egy klubszezonban annyi pénzt összelehet harácsolni, ami lehetőséget teremtett például arra, hogy a zenekar fele elmenjen nyaralni. (nevet)
Ez pont akkor történt, mikor a 20. Szolnoki Örökség Fesztivált nyitottuk volna meg. Ekkor hívtuk meg beugrós dobosnak Lipták Dávidot, Sára Pétert és az ő harsonáját, vendégénekesként pedig Tóta Csabát (Szöcsi). Így nyomtunk le két nagykoncertet. És mivel nekünk is bejön ez az összetétel, és a közönségnek is, terveink szerint ez lenne a nagykoncertes felállásunk. Lipták Dávid és Göbölös Bence majd megverekszik a posztért. (nevet)
Egy időben nagyon sok koncertet adtunk Szolnokon, de ezzel leálltunk, mert nem akartuk, hogy ránk unjon a helyi közönség- de a január 15-én a Váróteremben adott koncertünk nézőszáma szerencsére azt mutatta, hogy ettől nem kell tartanunk.
Legközelebbi fellépésünk február hatodikán lesz a budai Fonóban, ahol az Apnoe zenekarral, továbbá Ferenczi Györggyel és a Cimbali Band-ből ismert Unger Balázzsal fogunk együtt zenélni.
Bárhová szívesen elutaznánk, szeretnénk külföldön is bemutatni és népszerűsíteni a népzenét. Ha sikerülne felkeltenünk az érdeklődést az autentikus népzene iránt, azzal nagyon elégedettek lennénk.
