• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

KoncertajánlóTérképen ▶

Jász Expo & Fesztivál

szeptember 4., 13:30 - szeptember 6., 22:00

III. Büszke Vidék Fesztivál és Kengyelről Elszármazottak Találkozója

szeptember 4., 16:00 - szeptember 6., 22:00

Drum Battle

szeptember 5., 14:00 - 03:00

Mármoros buli

szeptember 5., 21:00 - 02:00

Színezd át!

szeptember 6., 10:30 - 23:00

Kritika: Magor – Testamentum (2015)

A Magorra már csak a nevük miatt is okvetlenül rá kellett repülnöm! Mióta cikkeket írok, komolyan mondom megtanultam együtt élni a metállal. Igazából kíváncsivá tesz mindegyik lemez. Voltak persze szerencsétlen fordulataim, vagy találkozásaim a fenti jelzővel, de valljuk be: Az Ossianon is túl van élet!

Szóval itt ez a lemez laikus kezem és nyitott elmém előtt. Úgy látom az alapkoncepció az alapvetően régi vágású – a szó jó értelmében – ikerszólók, gitárvinnyogtatás itt-ott pentaton skálás feloldásokkal. Ami felturbózza és életképessé teszi a matériát az a kiabálós és énekes sávok váltakozása továbbá a kurva feszes dobjáték. 

Legújabb képek a Flickr-en

Hirdess a szolnokzene.hu címlapján!

Kritika: Effrontery – Mayfly (2012)

Mikor először hallottam életemben a melodikus death metal műfaji meghatározást, legalább annyira abszurdnak találtam, mint mondjuk a szimfonikus grindcoret, vagy a Winamp korai verzióinak cimkézőrendszerébe a programozók által egyfajta humoros adalékképp beépített “negerpunk” stílusmegjelölést. Tudniillik számomra világ életemben az olyan überbrutális, darálós bandák jelentették a death metalt, mint a Cannibal Corpse vagy a Nile.
Aztán idővel nyilvánvalóan bővült a zenei látóköröm, tágult a perspektíva, és megismertem olyan formációkat, mint az At the Gates, vagy a Dark Tranquillity, és onnantól kezdve kevésbé tűnt furcsának a hörgés és a darálás összekapcsolása a dallamos gitártémákkal, kiállásokkal, és énekbetétekkel. 

Filmajánló: American Hardcore (2006)

A mai tizenévesek közül talán már kevesebben tudják, de a hardcore egykoron többet jelentett annál, mint hogy csontváztestű, agyontetovált, méretes fültágítót viselő srácok kiabálnak a mikrofonba szerelmi csalódásokról és a felnőtté válás nehézségeiről. A hardcore egykoron brutális volt, nyers, agresszív, és mindenekfelett olyannyira gyors és torz, hogy egy jókora pöröj erejével vágott falhoz, vagy épp döngölt a földbe bárkit, akit felkészületlenül ért a belőle áradó harag és energia. A nyolcvanas évek Amerikájából a punk-rock vadhajtásaként kialakult, a Ramones-féle egyszerű, tingli-tangli dallamokat a végtelenségig gyorsító és brutalizáló zajos, dühös, minimalista srácok olyan agresszióval léptek fel a hétköznapi, szürke társadalom és annak mindennemű terméke ellen, hogy képtelenség lett volna elmenni mellettük szó nélkül. 

SVART1 – Sötét industrial-ambient Szardínia szigetéről, egyenesen a szolnoki nukleáris tél közepébe

-Hé, figyelj már! Itt egy fasza kis ambient produkció, amiről lehetne írni! Bevállalod?
-Hát már hogy a fenébe ne vállalnám be, hülyéskedsz!?

Nagyjából ez a beszélgetés zajlott le tegnap köztem és szerkesztőtársam között, amikor átküldte nekem a SVART1 nevezetű, egyszemélyes industrial-noise-ambient produkció interneten fellelhető anyagait. Még csak nem is sejtettem akkor, milyen magasfokú az a naivitás, amivel nekiállok annak, hogy valami összefüggő kritikát hozzak össze ezekről a meglehetősen sötét, furcsa, és érdekes kiadványokról.

Nem, nem arról van szó, hogy a SVART1 lemezek rosszak lennének. 

Összegzés a XXII. Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Táborról

Mindent összegezve fárasztó, kimerítő, de mégis hasznos és élvezetes egy héten vagyok túl. Volt mélypont, voltak csúcspontok, és volt a kialvatlanságtól fetrengő üresjárat is, amit kizárólag magamnak köszönhetek. Ha nem is olyan formában, mint a táborba érkező tizenéves kissrácok, de valamit azért nekem is sikerült megtanulnom hat napos környezetváltozás és relatíve bezártság hatásának köszönhetően. Nem feltétlenül ítélkezem első látásra ezután. Komolyan meglepett ugyanis, hogy az első ránézésre gyakorta fellengzősnek tűnő zenészek, esetlegesen technikusok teljesen jó arcnak bizonyultak (nagyobb részük legalábbis), és ahelyett, hogy az általunk színpadra vitt produkciót egyből elhordták volna a sárga földig és nem foglalkoznak velünk, megértették azt, hogy amit mi képviselünk, az egy más világ. 

Hamarosan Cozombolis tábor hátrányos helyzetű gyerekeknek

Cozombolis több éve már, hogy a zenélés mellett időt szán a jótékonyságnak is. Nem is akárhogy! A zenész ugyanis hátrányos helyzetű gyermekeknek szervez tábort, amelyre idén Szolnokon kerül sor. Cozombolis Leonidász Péter tavalyelőtt 40 rászoruló gyermeket tudott elvinni nyaralni teljesen ingyenesen.

“Minden este zenélek a gyerekeknek, és nem maradhatnak el az olyan nyári programok sem, mint többek között a strandolás, a lovaglás, vagy éppen a kerékpártúra. De megyünk majd Művésztelepre is Verebes Gyuri festőművész barátom által. A táborral semmi más célom nincs, minthogy örömet szerezzek a kicsiknek. 

1 of 67
12345