• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Filmajánló: Buddy Holly története (1978)

Charles Hardin Holly a rock and roll egyik korai, mára kissé háttérbe szorult őseleme. A szegregáció éveiben fekete zenét játszó fehér fiatalok nem örvendtek nagy népszerűségnek, egyik oldalon sem. A fehér közösségek, különösen az idősebb nemzedékek a „dzsungelzene” ellen emelték fel hangjukat, mondván: megrontja fiaikat. A fekete közösségben szintén negatív visszhangot váltott ki azok után, hogy a Beach Boys egy az egyben lopta Chuck Berry zenéjét, vagy Elvis fekete előadók számaival emelkedett a királyságig. Holly egyfajta határmezsgyét képviselt, mély tisztelettel és a zene őszinte, egyszerű szeretetével. 

Legújabb képek a Flickr-en

Interjú: MagánTerület – Feltámad a szolnoki punk?

Az a helyzet hölgyeim és uraim, hogy a MagánTerület az egyik legaktívabb csapat a megyében. Frissen alakult, lendületes és életrevaló csapat, tele akarattal és energiával. Felbuzdulva a jelenségen klaviatúravégre kaptuk a brigádot!
SzZ.: friss a zenekar, mikor és hogy alakultatok? Hol a székhelyetek?

Kabóca: Miután akkori bandám, a szolnoki illetőségű Alsóépület befalcolt én elkezdtem magam mellé állítani tagokat egy új bandához, esetlegesen az Alsóépület folytatásához, de hamar be kellett látnom, hogy ez nem fog menni. Akiket találtam azoknál már pár próba után kiütközött a dolog: késtek, meló és egyéb elfoglaltságok miatt, alig jártak le próbára, több műszak miatt nem ment nekik, vagy épp már dirigálni akartak fél óra ismeretség után :D Szóval a dolog nagy szomorúságomra abbamaradt. 

Szubjektív: 2016 legjobb lemezei

A Főszerkesztő úr szabad kezet adott nekünk, és tekintettel a tiszta lapként beköszöntő 2017-re, summázunk egy szubjektívet 2016 legjobb lemezeiből. Az első félidőben Timúr, a másodikban DajkaG mond majd szépeket. Legyetek büszkék! Mi azok vagyunk.
1.


If You See Kaye – Demo:  A martfűi brigád nagyot ütött a csak Demo-ra keresztelt anyaggal. El is hívtam őket játszani Pöstre, ők pedig minket cserébe Martfűre. De nem csak a személyes okok miatt lettek az elsők, hanem mert olyan ügyesen és vagányan házasították össze a stíluselemeket, hogy bátran kimerem jelenteni, világszínvonalon művelik a srácok a muzsikát. 

Kritika: Copy Con – AZ (2016)

Azt hittem, Copy Con egy ideje eltűnt a magyar zenei palettáról, és szólókarriere építgetése helyett épp más projektek munkásságának elvirágoztatásával, vagy szimplán csak nagyobb mennyiségű cannabis sativa elszívásával foglalatoskodik. Ehhez képest szépen, csendben, mondhatni sunyiban megjelentetett idén egy teljesen új szólólemezt, hogy azt egyáltalán nem is láttam jönni.

Az új anyag a 1G Records gondozásában ez év tavaszán jelent meg, és sorban az előadó ötödik hivatalos nagylemeze. Az anyag nemes egyszerűséggel az „AZ” címet viseli, és a művész úr jó szokásához híven, mely szerint sosem szarakodik 3, 6, vagy épp 10 dal egy lemezen történő kiadásával, mindjárt 16 új kenderfüstben úszó partyhimnuszt tartalmaz. 

Premier+Kritika: Mesekaszinó – Napotasárba EP (2017)


Január öttel nyitotta az évet a Mesekaszinó és új 3 számos EP-vel jelentkeztek.
A Napotasárba címre keresztelt anyagon két új dal és egy régebbi szerepel. Először is, a hangzás nagyon király lett. Kicsit emlékeztet azokra a régi vágású rockzenekarokra, akik még nem használtak egy mázsa torzítót mégis kellemesen ropogós effekttel dolgoztak. Mindazok ellenére, hogy a kortárs alter, mint olyan viszonylag távol áll tőlem az Ingyenes vagyok az egyik legerősebb nóta, amit mostanában hallottam. Erre az évre elég izmos kezdés. Benne van ez a különös füstös városi hangulat, illetve a galambszaros terek kilátástalan fájdalma, az átvezető rész kellemesen kemény, mint egy romkocsmában bevert konyak. 

Kritika: Robinzon Cirkusz – Az a gyanúm, hogy a feleségem belépett a Metalikába! (2011)


Nagyon a szívemhez nőtt az RC, úgyhogy újabban az a kultúrmissziós tudatom van, hogy nekem írnom kell a lemezeikről. A második lemez átmenet a Liliöpig Fíling és az …így jár minden málnatolvaj között. Mielőtt bármit elkezdenék itt esszenciálisan okoskodni, hadd fejezzem ki hálám a zenekar felé, hogy ennyire sok szájharmonikát használtak a dalokban. Szóval a Nem történt semmit hallgatva újra felfedeztem magamban azt a metafizikai tényt, hogy igazából csak az képes igazán szellemes és humoros lenni, aki a világot melybe belevettetett bizonyos mélységeiben képes látni. 

1 of 89
12345